Az elöljáróságomtól harminc li távolságra nyugatra fekszik a Hefu hegy, s annak
meredekében húzódik a Wang Po-templom, amelyet az Öreg Hölgy Templomának is
neveznek. Senki nem tudja pontosan, mikor élt ez az öreg hölgy. Beszélik, abból élt,
hogy bort árusított, s gyakran járt hozzá egy taoista pap, aki sohasem fizetett a borért
Az asszony ezzel mit sem törıdött. Egyszer aztán a pap így szólt hozzá:
– Soha nem fizettem a borért, de forrást fakasztok neked.
Valóban, a pap forrást fakasztott, amelybıl a legfinomabb bor áradt
– Ez a fizetségem – mondta, és eltőnt.
Az asszony nem veszıdött tovább a szılıvel, a forrásból fakadó italt árusította.
A vevıi úgy találták, finomabb minden más bornál. Az üzlete fellendült, az asszony
három év múlva meggazdagodott
Egy nap ismét beköszönt hozzá a pap. Az asszony hálálkodott neki.
– És mondd, jó a bor? – kérdezte a pap.
– Csodálatos – felelte az öregasszony. – Csak az a baj, hogy így nincs seprı a
disznóknak. A pap elnevette magát, és a következı sorokat vetette a falra:
Hatalmas a mennybolt,
De még hatalmasabbak az emberi vágyak.
Forrásvizet árul bor gyanánt,
S azon sopánkodik, hogy nincs seprı a disznóknak!
Amint befejezte az írást, a pap eltőnt, a forrásból pedig többé nem fakadt bor.
Xue Tao történetei
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése