A gazdag, zsugori öregember vagyonának jó részét úgy szerezte, hogy magas
kamatra kikölcsönözte pénzét. Amikor túl öreg lett és nehezére esett már a séta is,
szamarat vett magának. Annyira megszerette az állatot, hogy csak akkor ült fel rá, ha
borzasztóan elfáradt.
Egy nap hosszú utat kellett megtennie, tikkasztó melegben, így hát magával vitte
a szamarat. Darabig gyalogolt mellette, s amikor kifulladt, felült a szamárra. Kéthárom
li távolság után a szamár is szaporán szedte a levegıt, nem szokta meg, hogy
üljenek a hátán. Az öreg leszállt róla, levette a nyerget is. A szamár azt gondolta,
szabadjára engedték, sarkon fordult, elügetett hazafelé, ügyet sem vetett az öreg
kiáltozására. Az öreg zsugori félt, hogy a szamár elkóborol, a nyerget sem akarta
elveszíteni. Hátára vette a nyerget, hazasietett.
Amint házához ért, elsı kérdése az volt, hazatalált-e a szamara? Fia
megnyugtatta, és az öreg arca felderült, ám a megerıltetés, a hıség megtette magáét:
az öreg ágynak esett, hetekig nem tudott lábra állni.
Er Shí Lu (Mendemonda történetek)*
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése