péntek

A leleményes béres


|


Élt-volt egy agyafúrt nemesúr, egy gazdag báró, aki azzal kérkedett, hogy az ő eszén még soha senki sem járt túl. Nem, messze földön nem akadt ember, aki lóvá tette volna. Egy napon, aratás idején, ez a minden hájjal megkent, fösvény báró magához hívatott egy ágrólszakadt szegény embert, és ráparancsolt: arassa le a búzáját!
Nagy volt a búzatábla, nagyon nagy.
- Learatom, uram – hajtotta meg derekát az ember -, ám előbb egyezzünk meg a fizetség dolgában.
A ravasz báró megpödörte a bajszát, és szólt nyájasan:
- Nem lesz panaszra okod. Ha addig dolgozol, amíg fejed felett ott világít az égi lámpás, egy tarisznya liszt lesz a béred.A szegény embernek nagy családja volt, sok éhes száj várta otthon.
-Hát bőkezűnek éppen nem mondhatlak, uram – jegyezte meg savanyúan.
A báró felfortyant.
- Ha nem tetszik, akad más is – csattant fel a hangja. – Ne feledd, ti szegény kódisok annyian vagytok, akár a rostán a lyuk.
- Ne haragudj, nagyuram, kicsúszott a számon – horgadt le a szegény ember feje. – Persze, hogy vállalom, miért ne vállalnám, hiszen nagy ínségben élünk.
- Akkor láss neki, de nyomban! – parancsolta a báró.
Az ember fogta a kaszáját, élesre fente, és nekilátott az aratásnak. Kezében suhogott, suhogott a kasza, fentről zuhogott, zuhogott a hőség; kegyetlenül tűzött a nap, egyre pokolibban csorgott a veríték, de ő csak aratott, aratott; a kalászokat kévébe kötötte, a kévéket keresztbe rakta, majd újra kezébe kapta a kasza nyelét. Megállás nélkül dolgozott délig. Amikor delelőn állt a nap, leült egy körtefa alá, s a lombadta árnyékban falatozni kezdett. Csak egy darab kenyér és egy fej hagyma lapult a tarisznyájában, mégis olyan jóízűen kebelezte be, akárha nyúlpástétomot evett volna. Utána új erőre kapván folytatta az aratást. Dolgozott, dolgozott megállás nélkül. Dolgozott rendületlenül, napszálltáig.
Ahogy lebukott a nap, megjelent a báró. Látja, a nagy tábla egy részén még lábon áll a búza.
- Hé, hát te miért nem aratsz? – dörren az emberére. – Ne lopd a napot, amikor a java még hátravan!
- De jó uram – feleli a szegényember -, azt parancsoltad, addig arassak, amíg fejem felett ott világol az égi lámpás! Tekints az égre: lenyugodott a nap, este van.
- A Nap igen – mondja álnok-mosolygón a báró -, ám testvérhúga, a Hold ugyancsak fényes lámpásként világol odafönn! Végezd hát tovább a munkát, mert különben egy maréknyi lisztet sem kapsz tőlem!
A Hold békés merengéssel tekintett le a földre, szelíden fürdette meg holdsugaraiban a világot, és biztatóan mosolygott a szegény emberre: Ne hagyd magad! Fogj ki te is rajta! Emberünk fogta a kaszáját, és visszakacsintott az ezüstfényű égi lámpásra: Ne félts engem! Megteszem.
Suhogott a kasza, rendre dőlt a búza. A szegény ember aratott, aratott tovább; a kalászokat kévébe kötözte, a kévéket keresztbe rakta, és hajnalhasadásra le is aratta a búzatáblát. Pacsirtaszóra már jött is a báró, hízott a mája, zsírosan mosolygott.
- Látom, derekasan dolgoztál – mondta elégedetten – Eredj hát a malomba, ott tartom a lisztem, majd utánad megyek, hogy átadjam a fizetséged! Útban a malomba menet az ember betért egy ismerőséhez.
- Barátom, adj kölcsönbe egy kecskebőr zsákot! – kérte, – De a legnagyobbat!
Az ismerős jó szívvel teljesítette a kérést, kiválasztotta a nagyok közül a legnagyobbat. Amikor a báró a malomban meglátta a jókora zsákot, elépedten meredt a zsákhozóra:
- Meghibbantál? Mit akarsz ezzel a hatalmas nagy zsákkal? Hiszen majdnem akkora, mint a rozoga nyoszojátok szalmazsákja!
- Hát a lisztnek hoztam, jó uram. A járandóságomnak...
- Nem zsákról volt szól, csupán egy tarisznyáról – habogta a báró. – Egy tarisznya lisztről.
- Tudom, nagyuram, a tarisznya is velem – mondta az ember. – Csakhogy a zsák is velünk jött, mert hát ő a tarisznya testvérbátyja.
A bárónak leesett az álla.
- Igen, uram – folytatta az ember-, a testvérbátyja, ahogyan a Hold is testvérhúga a Napnak.
A báró lassan magához tért, rájött, hogy a szegény ember túljárt az eszén. De jobbnak látta, ha lenyeli a mérgét, és jó képet vág a dologhoz, ezért szó nélkül megtöltötte liszttel a zsákot is meg a tarisznyát is.

péntek

Szaffi 1984 HUN (Jókai Mór, mesefilm)

rendező: Dargay Attila író: Jókai Mór forgatókönyvíró: Dargay Attila, Nepp József, Romhányi József zeneszerző: Bárdos Daróci Tamás operatőr: Henrik Irén, Losonczy Árpád hangmérnök: Bársony Péter gyártási év: 1984 szereplők: Kern András (Jónás hangja) Pogány Judit (Szaffi hangja) Gobbi Hilda (Cafrinka anyó hangja) Bárdy György (Feuerstein hangja) Maros Gábor (Puzzola hangja) Zenthe Ferenc (Botsinkay hangja) Képessy József (Ahmed hangja) Hernádi Judit (Arzéna hangja) Csákányi László (Loncsár hangja) Gálvölgyi János (Menyus hangja)