péntek

Pingu 5. évad

5. évad
S05E01 - Pingu és a fuvola http://www.yv.hu/p=ca8aeeb09c2771fcc9a8dd4991958f02

Pingu 4. évad

4. évad
S04E01 - Pingu a szániskolában http://www.yv.hu/p=b7f626e3be50d76b6e201c32cf9750a0

Pingu 3. évad

3. évad
S03E01 - Pingu és a csengő http://www.yv.hu/p=3b0459b6eb1a06f914befa24265af261

Pingu 2. évad

2. évad
S02E01 - Pingu és Pinga kempingezik http://www.yv.hu/p=bdc2c30fc8ab60c67949ef01a6a8d220

Pingu 1. évad

Pingu

Pingu, a szemtelen, bájos kis pingvin minden idejét játékkal tölti. Legjobb barátjával Robbyval, a mókamester a fókával és kishúgával, Pingával mindig újabb és újabb vicces helyzetbe keveredik és új barátokra talál. Pingu bármerre jár, akár halászik, akár papájával kézbesíti a leveleket, mindig fantasztikus kalandokba keveredik. Ám ha bajba jut, szerencsére mindig ott a biztonságot nyújtó családi jégkunyhó.

1. évad
S01E01 - Pingu Valentin napja http://www.yv.hu/p=b64520da058d273726e9e35e028dd11c

szerda

Kányádi Sándor: Néma tulipán

Mondanom sem kell, mert mindenki tudja, hogy a virágok az illatukkal beszélgetnek. Amelyik virágnak nincsen illata, az néma.
     Ilyen a tulipán is. Még suttogásnyi illata is alig van egyik-másiknak.
     De nem volt ez mindig így, nem bizony. Valamikor, a kezdet kezdetén, úgy illatozott s olyan különb s különb illattal minden virág, hogy a méhek már jó hajításnyiról megérezhették, „meghallhatták”, merre van a rezeda, a jácint vagy éppen a tulipán.
     De volt egy kertész, egy nagyon sürgő-forgó emberke. Szakálla térdét verte a fejében fészkelő nagy bölcsességtől.
     Volt ennek a fura kertésznek egy csodálatosan szép virágoskertje, telides-teli mindenféle fajta, szebbnél szebb, illatosabbnál illatosabb virággal. Örül a kertész a kertjének, művelte is tőle telhetően. Öntözte, kapálta, karózta, nyeste. Csak azzal nem volt kibékülve, hogy ahány virág, annyi illat. Bántotta az orrát az illatok sokasága. Egyedül a bazsalikom illatát szenvedhette. S elhatározta, hogy bazsalikomillatúvá varázsolja az egész kertet. Bazsalikomillatúvá minden virágot.
     Megszeppentek a virágok, amikor kertészük szándékát megneszelték. Tudták, hogy amit a fejébe vesz, abból nem enged. Tűzön-vízen keresztülviszi.
     De maguk a bazsalikomvirágok sem örültek.
     Hogy jöhet ahhoz például holmi kis, kavicsok közt kapaszkodó puskaporvirág vagy – rágondolni is rossz – a szagos müge, hogy egyszerre csak bazsalikomillatú legyen?
     Féltékenyek lettek az illatukra.
     Szomorúság szállott a kertre, amikor megjelent a kertész egy hatalmas szívókával, meg egy ennél is hatalmasabb illatpumpával.
     Legelőször a tulipán illatát szívta ki. Majd vette a pumpát. De a tulipán ökölbe zárta szirmait, s megrázta magát. Hiába mesterkedett a kertész, a bazsalikomillat nem fogott a tulipánon.
     Dühbe jött, toporzékolt a kertész. Ollóval, késsel, sarlóval, kaszával fenyegetőzött. De hiába.
     A tulipán inkább néma maradt. De nem vette föl a bazsalikom illatát.
     Hanem elkezdett csodálatosabbnál csodálatosabb színekben pompázni. Illat helyett most gyönyörű színekkel mutatta az utat az elbizonytalanodó méheknek, pillangóknak és más röpdöső szorgoskodóknak.
     Meghökkent a kertész. Elámult, még a száját is tátva felejtette a nagy álmélkodástól. A megmaradt illatú virágok pedig valóságos illatzivatart zúdítottak rá. Tikogni sem volt ideje a kertésznek. Úgy maradt, ahogy volt, ámultában. Most is ott áll, kerti törpévé zsugorodva. A tulipánok gyönyörűbbnél gyönyörűbb színekben pompázva némán mosolyognak össze a feje fölött.

csütörtök

Mese egy kicsi kézről...

"Volt egyszer egy kicsi kéz. Egyik reggel úgy döntött, hogy valami hasznos dolgot fog tenni. Segíteni fog másoknak, másokon. Már épp indulni készült, amikor a kicsi láb így szólt hozzá:

- Ne menj egyedül, várj, én majd elviszlek!
- Rám is szükségetek lesz, ha beszélni kell. – mondta a száj, és ő is menni akart.
- De hogy fogjátok meglátni a szenvedőket, ha én itthon maradok? – kérdezte a szem és ő is csatlakozott a többiekhez.
A kicsi szív nagyot dobbant. Mivel ő volt a legérzékenyebb mind közül, el is szomorodott, hogy őt nem is hívják. Meghallotta a fül a kicsi szív sóhaját, s ezt mondta.
- Én hallom a sóhajokat, és azt is, ha valaki sír. Én is veletek megyek. De a kicsi szív nélkül nem mehetünk sehova. Ő az, aki együtt tud érezni a szenvedővel.
- Menjünk együtt! – jelentette ki örömmel a kicsi kéz. Milyen jó, hogy nem kell egyedül menjek, gondolta magában, és boldogan útnak indultak.
A szem már az első utcasarkon észrevett egy koldust. Szólt a lábnak, hogy álljon meg.
A szív megremegett, mikor látta a didergő koldust.
- Nincs pénzünk!- ijedt meg a kéz. Nincs mit adjunk neki.
- Bújjunk oda hozzá jó szorosan és melegítsük meg!- javasolta a szív nagy örömmel.
Így is tettek. Megmelegítették a koldusnak nem csak a testét, hanem a lelkét is a szeretetükkel. A koldus hálálkodott. A fül elmondta a többieknek, a koldus szavait. Nemsokára továbbmentek.
A utca túloldalán a szem megpillantott egy öreg nénit, aki meggörnyedt a sok csomag alatt. A láb odafutott, a kéz pedig átvette a teher felét. A nénike mosolygott, a kicsi szív erre nagyot dobbant. Hazakísérték. A nénike nagyon hálás volt.
Épp haza indultak, amikor a kihalt utcán, a járdaszélén ülve, a szem egy gyermeket pillantott meg.
- Odamegyek.- mondta a láb.
- Sír! – mondta a fül
- Miért sírsz? – kérdezte a száj.
- Már nincs senkim! – zokogta a gyermek.
A szív nagyon szenvedett.
- Elkéstünk!- kiáltott a kéz.
Odakuporodtak a gyermek mellé. Nem tudtak adni semmit neki. De a kicsi szív nagyon SZERETETT. A kicsi szem KÖNNYEZETT. A kicsi fül és láb CSENDBEN ÜLTEK. A kicsi száj HALLGATOTT. A kicsi kéz MEGÖLELTE a gyermeket. És együtt ültek az utca kövén!"


http://velunkazisten.hu/blog/sk/Mese_egy_kicsi_kezrol

vasárnap

Grimm legszebb mesei: Az aranylúd part

No megállj, csak

A részeknek nem volt címük, csak számuk, viszont minden rész más és más környezetben játszódik:

Jelenet a 7. (Tengeri utazás című) részből
  1. Város és tengerpart (1969)
  2. Vásárok, búcsúk, fesztiválok (1970)
  3. Úton (1971)
  4. Stadionok (1971)
  5. Város (1972)
  6. Vidék (1973)
  7. Tengeri utazás (1973)
  8. Újévi ünneplés (1974)
  9. Televíziós stúdió (1976)
  10. Építési terület (1976)
  11. Cirkusz (1977)
  12. Múzeum (1978)
  13. Olimpiai játékok (1980)
  14. Napközi (1984)
  15. Kultúrház (1985)
  16. Az orosz népmesék birodalma (1986)
  17. Egzotikus tájak (1993)
  18. Szupermarket (1994)
  19. Gyógyüdülő (2005)
  20. Dacha közösség (2006)

szerda

RÖVIDLÁTÁS

Két rövidlátó ember minduntalan az éles szemével dicsekedett.
Valaki hírül adta nekik, hogy a templomban emléktáblát helyeznek el.
Mindketten szerették volna tudni, mi lesz a tábla szövege. A táblaavatás napján
együtt mentek a templomba. Felnéztek a templom homlokzatára, egyikük
megszólalt:
– Nézd csak, nem azok az írásjelek vannak felírva, hogy “Fényesség” és
“Becsületesség?”
A másik bólintott.
– A kisebbek meg, azokat biztos nem tudod kiolvasni, azt jelentik: X. Y. írása,
ennek meg ennek a hónapnak ezen és ezen a napján!
Egy járókelı megkérdezte, mit bámulnak. Amikor megmondták, a járókelı
elnevette magát
– A táblát még fel sem tették, hogyan tudnátok elolvasni, mit írtak rá?
Xiao Lin Xin Ya (Válogatott tréfák)

AZ ÜGYEFOGYOTT PARASZT

Az öreg paraszt darabka földet birtokolt. Tutyimutyi embervolt, ám jobban
szerette, ha béketőrınek nevezik.
Egy nap odajön hozzá egy ember.
– A szomszédod ráengedte a bivalyát a rizsföldedre.
– Ó, bizonyára véletlen! – felelte a paraszt. Másnap odajön hozzá valaki más.
– A szomszédod a te rizsföldedrıl aratja a rizst!
– Gyenge lett a termése. Hadd arassa, nincsen abban semmi rossz – így a paraszt.
Béketőrése mind bátrabbá tette szomszédait, akiknek megnıtt az étvágyuk: szerettek
volna megkaparintani jó darabot a földjébıl, levágni az ágakat a családi sírboltja fölé
ültetett fáról.
Ez több volt annál, amit az öreg paraszt elviselt volna. Elment a szomszédjához,
megkérdezte, miért vett el egy darabot a földjébıl.
– Te meg mirıl beszélsz? – támadt rá a szomszéd. – Együtt fordítottuk termıre
azt a földet, és soha nem jelöltük ki a határt. Azt mondod, én vettem el egy darabot a
földedbıl, amikor ennek épp az ellenkezıje igaz!
– Rendben van. Akkor mondd meg, miért vágtad le az ágakat a családi sírboltunk
fölötti fáról?
– Miért nem vitted odébb a családi sírboltodat? – vitatkozott a szomszéd. –
Annak a fának a gyökerei átnyúlnak a földembe, ágai ráhajolnak a földemre. Ehhez
mit szólsz? Az öreg paraszt megrázta a fejét, nem tudott visszavágni.
– Ó, jaj ! – mondta. – Az én hibám, csakis az én hibám! Nem téged kellett volna
szomszédnak választanom.
Pu Li Zi

ZARÁNDOKÚT

Az Emei hegység megszámlálhatatlanul sok kolostora közül a nagy kolostorok
szerzetesei gazdagok, a kis kolostorok szerzetesei pedig szegények voltak.
Egy nap valamelyik kis kolostor szegény szerzetese útnak eredt, hogy búcsút
vegyen egy nagy kolostor gazdag szerzetesétıl, majd zarándokútra induljon a Keleti
Óceán szigetén fekvı Putou hegységbe. Több mint háromezer lit kellett megtennie,
sok-sok magas hegyen és mély vízen kellett átkelnie. A gazdag szerzetes zavartan
érdeklıdött.
– Mire van szükséged, mit akarsz magaddal vinni?
– Csupán kancsót és tálkát kérek – felelte a szegény szerzetes. – A kancsóval
vizet merítek, a tálkával meg koldulok majd egy kis rizst.
– Évek óta készülök rá, hogy zarándokútra menjek Putouba – mondta a gazdag
szerzetes. – Évek óta győjtöm, ami szükséges az úton, de még mindig hiányzik egykét
dolog. Aggódom, nem veszed-e túl könnyen az utat?
A szegény szerzetes jó esztendı múlva visszatért útjáról, és beszámolt a gazdag
szerzetesnek arról, mi minden esett meg vele.
A gazdag szerzetes szégyenkezve bár, de még mindig azzal mentegetızött, hogy
eddig nem sikerült megtennie az összes elıkészületet a zarándokúthoz.
Bai He Tang Ji

BÁRMIT A SZAMÁR SZERETETÉÉRT

A gazdag, zsugori öregember vagyonának jó részét úgy szerezte, hogy magas
kamatra kikölcsönözte pénzét. Amikor túl öreg lett és nehezére esett már a séta is,
szamarat vett magának. Annyira megszerette az állatot, hogy csak akkor ült fel rá, ha
borzasztóan elfáradt.
Egy nap hosszú utat kellett megtennie, tikkasztó melegben, így hát magával vitte
a szamarat. Darabig gyalogolt mellette, s amikor kifulladt, felült a szamárra. Kéthárom
li távolság után a szamár is szaporán szedte a levegıt, nem szokta meg, hogy
üljenek a hátán. Az öreg leszállt róla, levette a nyerget is. A szamár azt gondolta,
szabadjára engedték, sarkon fordult, elügetett hazafelé, ügyet sem vetett az öreg
kiáltozására. Az öreg zsugori félt, hogy a szamár elkóborol, a nyerget sem akarta
elveszíteni. Hátára vette a nyerget, hazasietett.
Amint házához ért, elsı kérdése az volt, hazatalált-e a szamara? Fia
megnyugtatta, és az öreg arca felderült, ám a megerıltetés, a hıség megtette magáét:
az öreg ágynak esett, hetekig nem tudott lábra állni.
Er Shí Lu (Mendemonda történetek)*

AZ UJJADAT KÉREM

A szegény ember találkozott régi barátjával, aki halála után istenséggé változott.
Végighallgatta a szegény ember panaszait a nyomorról, amelyben életét tengeti,
majd ujjával az út szélén heverı téglára mutatott. A tégla nyomban aranyrúddá
változott. Megajándékozta vele a szegény embert, ám régi barátja nem lett elégedett,
ezért adott neki egy nagy aranyoroszlánt is. A másik még mindig elégedetlen volt
– Hát mit kérsz még? – kérdezte az istenséggé vált barát
– Az ujjadat – hangzott a válasz.
Xiao Fu

VILLÁS FAÁG

Bizonyos hegyvidékeken az emberek villásan elágazó faágakat használtak
széklábnak. Egy apa elküldte a fiát az erdıbe, hozzon ilyen ágat A fiú baltát fogott,
és elindult Este üres kézzel tért haza. Az apja kérdıre vonta, a fiú pedig így felelt:
– Voltak ilyen faágak, persze, voltak szép számmal, de mindegyik felfelé ágazott
el.
Xiao Fu (Tréfák tárháza)*

A TINTAHAL

A tintahalnak négy pár lába van, amelyeket be tud húzni a szájába, a száját
viszont el tudja rejteni a hasa alatt Veszély esetén kék, tintaszerő folyadékot lövell
ki, amögött rejtızik el a ragadozó halak elıl. A halász a kék folyadék láttán kiveti
hálóját, és kifogja a tintahalat.
Tan Gai

A SEMMITTEVÉS PILLANATA

A magas rangú tisztviselı zarándokutat tett a kolostorba. A kolostorfınököt
elızetesen értesítették a vendég érkezésérıl, s ı megtette az elıkészületeket a
tisztviselı fogadására. Eddegéltek, iddogáltak, a tisztviselı jól érezte magát a
kolostorfınök asztalánál, s jókedvében Tang-kori poémából idézett két sort:
A kolostor mellett elhaladva betértem, hogy szót váltsak a szerzetesekkel;
Hogy a kinti élet zaklatottsága után egy pillanatnyi semmittevést élvezzek.
A szerzetes nevetett. A tisztviselı megkérdezte, min nevet, ı pedig ekképp felelt:
– Méltóságod egy pillanatnyi semmittevést élvezett, nekem azonban ez a pillanat
három napi munkámba került.
Tan Gai

CERKÓFMAJMOK

Lenn délen, a völgyekben a cerkófmajmok mindig csapatosan járkálnak. A
helybéliek ismerik útvonalaikat, az út szélére bort, seprıt, az úton keresztbe meg
szalmából font szandált raknak. A majmok megpillantva a bort meg a szandált,
lármásan örvendeznek. A bor illata megmámorosítja ıket. Eleinte gyanakvóan
rohangálnak, végül rászánják magukat, hogy igyanak néhány kortyot, majd
megisszák az összes bort, berúgnak, belebújnak a szandálba, és hasra esnek benne.
A helybéliek elıbújnak, és fogságba ejtik ıket.
Tan Gai

A JÉGMADÁR

A jégmadár félénk állat, a fa tetejére rakja fészkét, hogy védekezzen a veszély
ellen. Amikor a fiókái kikelnek, attól retteg, hogy kiesnek a fészekbıl, ezért lejjebb
másik fészket épít Amikor a fiókák tollasodni kezdenek, elıvigyázatból még
alacsonyabban is rak egy fészket Ez azonban már olyan alacsonyan van a fán, hogy
bárki megkaparinthatja a fiókákat.
Tan Gai

HOGYAN LEHET TŰT CSISZOLNI A MOZSÁRTÖRŐBŐL

Egy gyermek, ahelyett, hogy iskolába ment volna, az utcán játszadozott Látta,
hogy valami öreg asszony mozsártörıt csiszol a kövön. Kíváncsi lett rá, mit csinál.
– Tőt csiszolok belıle, hogy legyen mivel megvarrni a ruhámat – felelte az
öregasszony. A kisfiú nevetett
– Hogy gondolod, hogy tőt csiszolhatsz akkora mozsártörıbıl?
– Nem tesz semmit – mondta az öregasszony. – Ma is csinálom, holnap is,
holnapután is. A mozsártörı nap mint nap kisebb lesz, s egy nap tő lesz belıle.
A gyermek megértette a példabeszédet, és elment az iskolába.
Qian Que Lei Shu

AZ ALACSONY ZSÁMOLY

Yu Gongnak volt egy alacsony zsámolya. Valahányszor le akart ülni rá, egy-egy
téglát rakott a zsámoly lábai alá. Késıbb kényelmetlennek találta a téglarakosgatást,
és szólt a szolgájának, vigye fel a zsámolyt az emeletre. Amikor az emeleten leült rá,
ugyanolyan alacsonynak találta a zsámolyt, mint a földszinten.
– Érdekes, azt mondják, hogy fent magasabb, de én ezt egyáltalán nem veszem
észre! – mondta.
Ya Nüe (Mulatságos tréfák)

EGYÜTT NEVETNI

A vak ember nagy társaságban idızött Amikor társai nevettek, ı is nevetett.
Megkérdezték, min nevet Azt felelte:
– Ha ti nevettek, bizonyára van okotok rá. Megfosztanátok a nevetés örömétıl?
Xiao Zan

A JÓ EMBERT KÖNNYŐ BÁNTANI

A falu szélén, az út melletti templomban fából faragott istenség szobra állt. Egy
járókelınek vizesárok keresztezte az útját, elcipelte a szobrot, hídként átvetette az
árkon, és keresztülment rajta. Másikjárókelı megsajnálta az istenséget, visszavitte a
helyére, ám a képmás megharagudott, mert ez az ember nem mutatott be áldozatot
néki. Megátkozta, hogy fájduljon meg a feje.
Az alvilági szellemek elképedtek.
– Büntetlenül elengedted, aki átgázolt rajtad, megátkoztad, aki segített Miért?
– Hát nem értitek? – kérdezte az istenség. – A jó embert könnyebb bántani.
Xiao Zan (A nevetés dicsérete)*

RENDELET A TIGRISEK ELLEN

Amikor Yang Shuxian állami hivatalt töltött be Jingzhou-ban, a tigrisek állandó
rettegésben tartották a környéket. Yang rendeletet adott ki: hatalmas sziklába vésve
utasította a tigriseket, hagyják el hivatali mőködése területét.
Késıbb Yangot áthelyezték Yulinba. Azt tapasztalta, hogy az emberek
engedetlenek vele szemben, ezért célszérőnek vélte, ha hasonló parancsot ad ki a
renitensek ellen. Írt a Jinghzou-i elöljárónak, készíttessen másolatot a tigrisek ellen
hozott intézkedésérıl. A Jinghzou-i elöljáró teljesítette kívánságát, embereket
küldött ki a sziklához, ám a tigrisek széttépték a rendeletmásolókat.
Az elöljáró válaszlevélben tájékoztatta Yangot a tragédiáról.
Song Bai hei Chao

SAVANYÚ BOR

Su Qjnnak nem sikerült hivatali állást szereznie. Egy nap apja születésnapját
ünnepelték. Amikor Su Qin bátyja az apja egészségére ürítette poharát, az apa
csettintett
– Ó, milyen kitőnı bor!
Ám amikor Su Qin köszöntötte fel apját, az öreg összevonta szemöldökét, és
felkiáltott
– Micsoda savanyú lıre !
Su Qin felesége úgy vélte, valóban, a bor savanyú. Kért egy pohár bort az
idısebb fivértıl, de amikor ı köszöntötte fel vele, az öreg azt a bort is savanyúnak
tartotta.
– De hisz ez ugyanaz a bor, amellyel a sógorom kínált téged!
– Szerencsétlenek! A legédesebb bor is megsavanyodik, ha ti értek hozzá!
Xue Tao történetei

ABNORMÁLIS IDİJÁRÁS

Hideg téli éjszakán a tábornok bort hozatott a sátrába. Gyertyaláng világított, a
kályhában izzott a szén. A tábornok megivott néhány tálka bort, a homlokán kiütött
az izzadság.
– Szokatlan idıjárás van ebben az évben – mondta a tábornok. – Amikor
hidegnek kellene lennie, hıség van.
Szavait meghallotta a szolgája, aki kint ırködött a hidegben. Belépett a sátorba,
tisztelegve jelentette. – Ahol a szolgája ırködik, uram, ott normális az idıjárás.
Xue Tao történetei

BECSÜLET

A korrupt tisztviselı be akarta bizonyítani, hogy szerény és becsületes. Mielıtt
elvállalta új hivatalát, nyilvános esküt tett.
– Ha megvesztegetési pénzt fogadok el a jobb kezemmel, száz kelés nıjön rajtai
Ha a bal kezemmel fogadok el vesztegetési pénzt, nıjön száz kelés azon is!
Pár nap múlva ügyfél jött hozzá, ezer ezüstöt ajánlott fel, ha kedvezı döntést hoz
a számára. A hivatalnok szerette volna elfogadni a pénzt, ám félt, hogy az esküje
megfogan.
Az ügyfél, hogy kisegítse a csávából, szólt:
– Miért ne tehetném bele a pénzt a méltóságos úr ruhaujjába? A kezének semmi
baja nem eshet, majd a ruha ujja rohad le!
A hivatalnok remeknek tartotta az ötletet, és odatartotta ruhája ujját.
Xue Tao történetei

TÜRELEM

Egy ember állami hivatalt kapott a városban. Közeli barátja meglátogatta, hogy
búcsút vegyen tıle.
– Valamirıl soha ne feledkezz meg, ha hivatalnok leszel – mondta –, légy
mindig türelmes. A férfi azt felelte, türelmes lesz. Barátja ezután még háromszor
megismételte a tanácsot, a másik meg minden alkalommal egyetértıleg bólintott.
Amikor a barát negyedszer is megismételte, a férfi haragra gerjedt.
– Hülyének nézel? Miért kell ilyen egyszerő dolgot újra meg újra elismételned?
– No látod, mennyire nehéz türelmesnek lenni! Csupán ezt ismételtem el
néhányszor, s máris elveszítetted a türelmedet!
Xue Tao történetei

NINCS MIT TENNI

Az egyszeri sebész nagyra tartotta képességét. A csatából visszatérı katona lábát
nyílvesszı járta át, felkereste a sebészt.
A sebész ollót fogott, levágta a nyílvesszı két végét, bekötözte a sebet és
nyújtotta a markát a fizetségért
– De hisz nem is szedted ki a nyílvesszıt a lábamból! – ellenkezett a beteg.
– Ami belül van, az belgyógyászra tartozik! Nincs mit tenni, ahhoz semmi
közöm.
Xue Tao történetei

AZ EMBER, AKI NEM VALLOTTA BE A TÉVEDÉSÉT

Chu tartományban élt egy ember, aki nem tudta, hol terem a gyömbér. Azt hitte,
fán terem.
Valaki megmondta neki: a gyömbér a földben terem.
Nem akarta elhinni.
– Felteszem a szamaramat fogadásra. Kérdezzünk meg tíz embert, s ha
valamennyi azt mondja, hogy a gyömbér földben terem, tiéd a szamaram.
Megkérdezték a tíz embert, valamennyien azt mondták, a gyömbér földben
terem.
– Vidd hát a szamarat! – mondta a kárvallott. – De hiába nyertél, én akkor is
tudom, hogy a gyömbér fán terem !
Xue Tao történetei

HA NEM JUT SEPRİ A DISZNÓKNAK

Az elöljáróságomtól harminc li távolságra nyugatra fekszik a Hefu hegy, s annak
meredekében húzódik a Wang Po-templom, amelyet az Öreg Hölgy Templomának is
neveznek. Senki nem tudja pontosan, mikor élt ez az öreg hölgy. Beszélik, abból élt,
hogy bort árusított, s gyakran járt hozzá egy taoista pap, aki sohasem fizetett a borért
Az asszony ezzel mit sem törıdött. Egyszer aztán a pap így szólt hozzá:
– Soha nem fizettem a borért, de forrást fakasztok neked.
Valóban, a pap forrást fakasztott, amelybıl a legfinomabb bor áradt
– Ez a fizetségem – mondta, és eltőnt.
Az asszony nem veszıdött tovább a szılıvel, a forrásból fakadó italt árusította.
A vevıi úgy találták, finomabb minden más bornál. Az üzlete fellendült, az asszony
három év múlva meggazdagodott
Egy nap ismét beköszönt hozzá a pap. Az asszony hálálkodott neki.
– És mondd, jó a bor? – kérdezte a pap.
– Csodálatos – felelte az öregasszony. – Csak az a baj, hogy így nincs seprı a
disznóknak. A pap elnevette magát, és a következı sorokat vetette a falra:
Hatalmas a mennybolt,
De még hatalmasabbak az emberi vágyak.
Forrásvizet árul bor gyanánt,
S azon sopánkodik, hogy nincs seprı a disznóknak!
Amint befejezte az írást, a pap eltőnt, a forrásból pedig többé nem fakadt bor.
Xue Tao történetei

AZ ÁLOM

A tanfelügyelı nagyon szigorú volt a tanítványaihoz. Egy ízben meg akart
büntetni egy tanulót. Komor képet vágva hívatta a vétkest, ı maga pedig várakozóan
elhelyezkedett karosszékében. A bőnös diák megérkezett, térdre esett a tanfelügyelı
elıtt.
– Bocsáss meg, uram! Nem akartam elkésni, de találtam ezer uncia aranyat, és
azon töprengtem, mihez kezdjek vele.
A tanfelügyelı az aranyak említésére megenyhült
– Hol találtad? – kérdezte. – A földben elásva!
– És mihez akarsz kezdeni vele?
– Eddig szegény ember voltam, uram – felelte a tanítvány. – Megbeszéltem a
dolgot a feleségemmel, és úgy döntöttünk, hogy ötszáz unciáért darab földet
veszünk, kétszázért házat, százért berendezzük, másik százért veszünk cselédeket,
cselédlányokat. Az utolsó száz uncia felébıl könyveket vásárolok, a másik felét
pedig szerény ajándékként neked ajándékozom annak fejében, hogy fáradozol a
tanításommal.
– Valóban így gondolod? Azt hiszem nem tettem eleget azért, hogy kiérdemeljek
ilyen bıkező ajándékot! – mondta a tanfelügyelı.
Magához hívatta szakácsát, bıséges ebédet készíttetett vele, hogy méltón
megvendégelje a tanítványát Kellemesen töltötték az idıt, beszélgettek, nevetgéltek,
egyik pohárköszöntıt mondták a másik után egymás egészségére. Már kissé
pityókásak voltak, amikor a tanfelügyelınek az eszébe jutott:
– Nagyon sietısen érkeztél. Nem felejtetted el bezárni valami szekrénykébe az
aranyat, mielıtt elindultál?
A tanítvány fülig vörösödött.
– Uram, éppen csak a végére értem, hogy eltervezzem, mihez kezdek a pénzzel,
amikor a feleségem meglökött az ágyban, én kinyitottam a szemem, és láttam, arany
sehol. Hát akkor mire nekem a szekrényke?
– Úgy értsem, hogy amit mondtál, az álom volt csupán?
– Igen, az volt, uram...
A tanfelügyelı rettentı dühbe gurult, de mivel eddig vendégszeretıen bánt
tanítványával, modortalanságra vallott volna, ha változtat a viselkedésén. Erıt vett
magán, azt mondta:
– Látom, még akkor is gondolsz rám, ha álmodsz... Remélem, akkor sem
feledkezel meg rólam, ha valóban lelsz némi aranyat
Xue Tao történetei

A PÚP ELTÜNTETÉSE

Egy sarlatán azt állította, csodára képes.
– Bármiféle púp legyen a hátadon, kerek, görbe vagy ferde, gyere hozzám,
azonnal kiegyenesítem !
Egy hiszékeny púpos elment hozzá, hogy gyógyítsa meg. A sarlatán deszkán
hasra fektette a púpost, másik deszkát a púpjára helyezett, aztán teljes erejébıl
ugrálni kezdett a deszkán. A púp eltőnt, ám a púpos meghalt
A púpos fia be akarta perelni a sarlatánt, aki így védekezett:
– Én arra vállalkoztam, hogy kiegyenesítem a púpját Ahhoz, hogy közben
meghalt, semmi közöm.
Xue Tao történetei

A LÚDHÚS ELKÉSZÍTÉSÉNEK MÓDJAI

Egy ember vadludat pillantott meg, kifeszítette hát íját, és célba vette.
– Ha lelövöm, megpárolom !
– Jobb lesz, ha megsütjük – mondta a fivére. Egyik sem tudta meggyızni a
másikat. Végül felkérték a falu legöregebb emberét, aki azt tanácsolta, hogy a hús
egyik felét párolják meg, a másik felét süssék ki.
Ám amikor visszatértek oda, ahol a vadlúdnak lennie kellett volna, nem találtak
semmit.
Xian Yi Pian

A HÍZELGÉSRE VÁGYÓ GAZDAG

A gazdag ember nagyon vágyott rá, hogy hízelegjenek neki. Megkérdezte a
szegény embert.
– Van száz uncia aranyam. Ha neked adok húszat, hajlandó vagy hízelegni
nekem?
– Ez nem igazságos elosztás – mondta a szegény –, akkor miért hízelegnék
neked?
– És ha neked adnám az aranyaim felét, hajlandó lennél rá?
– Akkor egyenlıek lennénk. Mi okom lenne hízelegni neked?
– És ha neked adnám az összes aranyamat, hajlandó lennél rá?
– Ha az enyém lenne az összes arany, mi szükségem lenne rá, hogy hízelegjek
neked?
Ai Zi Wai Yu

A ZHONGSHAN HEGYSÉG FARKASA

Dongguo, a tudós, híres volt könyörületességérıl.
Egy nap szamárháton ügetett Zhongshan felé, s vadászokat pillantott meg.
Késıbb farkas rohant hozzá, reszketve könyörgött:
– Jóságos mester! Engedd meg, hogy elbújjak a csomagodban. Ha kikerülök a
bajból, örökre hálás leszek jócselekedetedért.
A mester kinyitotta könyvekkel megrakott zsákját, elrejtette benne a farkast,
körberakta könyvekkel.
A vadászok sehol sem találták a farkast, továbbmentek.
Ekkor a farkas megkérte Dongguo mestert, engedje ki a zsákból. Kikászálódott a
könyvek közül és azonnal kimutatta a foga fehérjét.
– Gonosz emberek üldözıbe vettek, és hálás vagyok neked, hogy megmentetted
az életem. Most viszont halálosan éhes vagyok, ha nem eszem, menten éhen halok.
Ha valóban meg akarod menteni az életemet, engedd, hogy megegyelek.
Rögtön rá is ugrott a mesterre, akit a támadás teljesen váratlanul ért. Igyekezett
ellenállni, s ekkor, szinte az utolsó pillanatban észrevette, hogy egy öreg közeledik
az úton. Nagy nehezen kiszabadította magát, az öregemberhez szaladt, könyörgött,
mentse meg.
– Mi a baj? – kérdezte az öreg.
– A farkast üldözıbe vették a vadászok, és a segítségemet kérte. Megmentettem
az életét, most viszont fel akar falni. Kérlek, magyarázd meg neki, hogy helytelenül
cselekszik.
– Amikor a mester az utamba került – így a farkas –, belegyömöszölt a zsákjába,
rám rakta a könyveit, aztán hosszasan elbeszélgetett a vadászokkal, és remélte, hogy
közben megfulladok a zsákban. Miért ne faljam fel?
– Azt hiszem, túlzol – mondta az öreg a farkasnak. – Látni szeretném, hogyan
történt a dolog, valóban annyira szenvedtél, mint ahogy állítod?
A farkas készségesen beleegyezett, hogy megmutassa, mennyire szenvedett.
Belebújt a zsákba.
– Van tıröd? – kérdezte az öreg suttogva a mestertıl.
Dongguo elıvette a tırét Az öreg a kezével mutatta, szúrja le a farkast
– Nem akarok fájdalmat okozni neki – ellenkezett a mester.
Az öreg elnevette magát.
– Ez a leghálátlanabb lény a földkerekségen, neked meg nincs szíved, hogy
megöljed! Könyörületes vagy ugyan, de ostoba is vagy!
Kikapta Dongguo kezébıl a tırt, és ledöfte a farkas.
A Ming-dinasztia korában (1368-1644) élt Ma Zhongxi mőve

MINDEN RONCS HAJÓ ÁLLAMI HAJÓ

Amikor Hu Li Zi hazafelé készült a fıvárosból, a miniszterelnök utasította
fıhadbiztosát, hogy gondoskodjék az utazás megszervezésérıl.
– Ha hajóra van szükséged – mondta Hu Li Zinek –, válaszd ki az egyik állami
hajót, és a rendelkezésedre áll.
Mielıtt a fıhadbiztos megérkezett volna, Hu Li Zi már ott volt a folyóparton.
Ezerszám álltak kikötve a hajók, de ı nem tudta megállapítani, melyek az állami, s
melyek a magántulajdonban lévı jármővek.
Amikor megérkezett a fıhadbiztos, megtudakolta, hogyan lehet
megkülönböztetni a kétféle hajót
– Nagyon könnyen – felelte a fıhadbiztos. – Válaszd ki, amelyiknek rongyos a
ponyvája, törött ez evezıje, szakadt a vitorlája. Azok mind állami hajók.
Hu Li Zi körülnézett
“Nem csoda, hogy az emberek is mind rongyosak. A császár valószínőleg úgy
véli, állami tulajdonban vannak” – gondolta magában.
Yu Li Zi

A KÖNYÖRÜLETES FÉRFI

A könyörületes férfi teknısbékát fogott. Meg akarta fızni levesnek, de mivel
nem akart a teknısbéka gyilkosa lenni, fazékban vizet forralt, pálcát fektetett
keresztül a fazékon, és azt mondta a teknısnek:
– Ha átmész a pálcán a fazék fölött, szabadon engedlek.
A teknıs jól tudta, mi a férfi szándéka, mivel azonban nem akart meghalni,
összeszedte minden erejét, és megkísérelte a lehetetlent.
– Nagyszerően sikerült! – mondta az ember. – Próbáld meg újra!
Cheng Shi

AKI EGÉSZBEN NYELTE A DATOLYÁT

Egy bolond azt hallotta, hogy a körte jót tesz a fogaknak, de árt a lépnek, a
datolya viszont jót tesz a lépnek, de árt a fogaknak.
Ezen hosszan töprengett, majd azt mondta: – Ezentúl, ha körtét eszem, nem
fogom lenyelni, ha viszont datolyát eszem, egészben nyelem le.
Zhan Yuan Jing Yu

HOL TEREM A RIZS?

Cai Jing, az örökös miniszterelnök unokái jómódban nıttek fel, nem tudták
megkülönböztetni a búzát a rizstıl.
Egy nap, étkezés közben Cai Jin azt kérdezte tılük:
– Mindennap esztek rizst, de tudjátok-e, hol terem?
– A mozsárban – vágta rá az egyik.
Cai Jing nevetett.
– Nem, nem ott! – kiáltott a másik. – Kákagyékényben ! Én láttam !
Abban az idıben a rizst kákagyékénybıl készült zsákokban szállították, innen a
következtetés.
Du Xing la Zhi

VEREKEDŐ BIVALYOK

A híres festı képet festett, amely két verekedı bivalyt ábrázolt
A mőértık csodájára jártak.
– Milyen élethő ! Pont olyan ok, mint a valóságban!
A mővész úszott a boldogságban. Finom selyemre ragasztotta, jade-rúdra
akasztotta fel a képet, összetekerve pedig cédrusfa dobozban ırizte. Csak azoknak
mutatta meg, akik tudták értékelni a kényes ízléső mőveket
Egy nap óvintézkedésül a molyok ellen, kiakasztotta a képet a napra.
A tehénpásztor éppen akkor lépett az udvarba. Megállt a kép elıtt, elvigyorodott.
– Értesz valamit a festészethez, fiú? – kérdezte a mővész. – Hát nem olyanok a
bivalyok, mintha élnének?
– Úgy néznek ki, mint a bivalyok – felelte a vigyorgó legény.
– És van a képen valami, ami rossz?!
– Amikor a bivalyok összeakasztják a szarvukat – mondta a legény –, a farkukat
mindig a farukhoz szorítják. Itt a képen csóválják a farkukat. Még sohasem láttam,
hogy bivalyok így verekedtek volna.
A festımővész levegı után kapkodott. Többé senkinek se mutatta meg a képet.
Dong Po Zhi Lin

MIHEZ HASONLÍTHATÓ A NAP?

A vakon született ember tudni akarta, milyen a nap. Arra kérte az embereket,
magyarázzák el neki.
– Olyan kerek, mint ez a bronzból készült gong – ütötte meg a gongot az egyik.
Nem sokkal ezután, amikor a vak meghallotta a gongot, megkérdezte: – Ez a nap
volt? Másik ember azt mondta neki:
– A napnak olyan sugarai vannak, mint ennek a gyertyának – és a vak kezébe
adta a gyertyát, hogy megtapogassa.
Néhány nap múlva fuvola került a vak ember keze ügyébe, mire felkiáltott.
– Ó, ez bizonyára a nap!
A nap nem hasonlít sem a gonghoz, sem a fuvolához, ám a vak nem tud
különbséget tenni közöttük, mivel nem látja ıket, és csak mások magyarázatára
hagyatkozhat.
Su Shi összegyőjtött tanulmányai

A HAJÓTULAJDONOS ÖTLETE

Találkoztam egy emberrel, aki gyalog igyekezett Lüliangba. Meglátott egy hajót,
és ötven pénzt ajánlott a hajótulajdonosnak, ha elviszi Pengmenig.
– A szokott díjszabás szerint – mondta a hajótulajdonos –, az utas poggyász
nélkül száz pénzt fizet az útért Mivel én ötvenet fizetek annak, aki a hajót vontatja,
elviszlek ötvenért, ha vállalod, hogy te vontatod a hajót.
Ai Zi töredékekbıl

AKI GYERTYÁT GYÚJT, HOGY MEGTALÁLJA A KOVÁT

Ai Zi egy este megkérte tanítványát, dörzsölje meg a kovát, hogy lámpát
gyújthasson. Hosszú ideig nem történt semmi. Ai Zi emelt hangon sürgette a
tanítványt.
– Itt olyan sötét van, hogy találhatnám meg a kovát? – mentegetızött a tanítvány.
Aztán hozzátette: – Mester, tartsd ide a gyertyát, és együtt megkeressük.
Ai Zi* töredékekbıl

RÉGI KÖNYVEK RÉGI BRONZÉRT

Az írástudó nagy pénzszőkében volt, összecsomagolta hát néhány száz könyvét,
hogy a fıvárosba vigye, és eladja ıket. Útközben összeismerkedett egy másik
írástudóval, aki végignézte a könyvek listáját, és úgy döntött, megveszi a könyveket.
Nem tudta megfizetni a könyvek árát, de régi bronzérméi meg dísztárgyai voltak,
amelyeket el akart adni, hogy rizst vehessen a pénzen. Megmutatta ıket a mi
emberünknek, az meg nagy rajongója volt a régi bronzérméknek, dísztárgyaknak, s
csodálattal szemlélte a ritkaságokat.
– Ne add el ıket – mondta. – Becsüljük fel a könyvek meg a bronz értékét, és
cseréljünk. Megállapodtak a cserében.
Hazaérve, felesége meglepıdött a gyors visszatérésén. Hallván, mi történt,
perlekedni kezdett.
– Te ostoba! Mit akarsz kezdeni ezekkel a vacakokkal, amikor egy szem rizs
nincs a háznál?
– Na látod! Pont így járt a másik is. A könyvekbıl jó darabig neki sem lesz rizse.
Dao Shan Quing Hua

RÉGI TÓ HELYETT ÚJ

Wang Anshi, a Song-dinasztia miniszterelnöke nagyon kedvelte a közhasznú
munkákat. Liu Kongfu a kegyeibe akart férkızni, ezért azt javasolta:
– Csapoltasd le a Liangshanbo tavat, és nyolcszáz négyzet li hasznosítható
területet nyersz.
Wang Anshit fellelkesítette az ötlet, majd megkérdezte.
– Jó, és hová tegyük a rengeteg vizet?
– Ásass ugyanolyan mérető másik tavat, és a problémát máris megoldottad –
felelte Liu Kongfu.
Wang Anshi nagyot nevetett, és elvetette az ötletet.
Shao fe jegyzései

A VADLÚDŐRSÉG

Annak, akit vadlúdcsapat éjjeli megfigyelésével bíznak meg, nagyon
elıvigyázatosnak kell lennie, a vadludak ugyanis a legcsekélyebb szokatlan neszre is
felriadnak, és új rejtekhelyre vonulnak. Ezt szem elıtt tartva a vadlúdvadászok tervet
dolgoztak ki, hogy túljárjanak az állatok eszén. Becserkészték a tanyájukat, hatalmas
mérető hálót feszítettek ki, maguk pedig elrejtıztek a közeli hasadékokban.
Az éjszaka közeledtére a vadludak pihenni tértek. A vadászok fáklyát gyújtottak.
Amint a gúnár riasztóan felgágogott, a vadászok eloltották a fáklyát. A csapat, amely
menekülésre készen ugrott talpra, nem látott veszélyt, s ismét lepihent A vadászok a
cselt háromszor megismételték. A harmadik alkalommal a ludak úgy vélték, a gúnár
feleslegesen riogatja ıket, ezért jól megtépázták, majd az egész csapat nyugovóra
tért.
Kevéssel ezután a vadászok újból fáklyát gyújtottak. A gúnár most nem riasztotta
társait, a vadászok pedig csaknem az egész vadlúdcsapatot zsákmányul ejtették.
Jíng Wen*

RÉGI SZOKÁS

Az új elöljáró nagy vacsorát adott a helyi elıkelıségek tiszteletére. Rengeteg
zenészt hívott, hogy szórakoztassák a társaságot. A mulatság közepén az egyik
zenész énekelni kezdett:
– Le a régivel, éljen az új, le a végzetes csillaggal, éljen a szerencsecsillag!
Az elöljárónak roppant mód hízelgett a dal. Megkérdezte:
– Ki a dal szerzıje?
– Azt nem tudom, de az a szokás, hogy ha új elöljárót kapunk, mindig ezt adjuk
elı – felelte a zenész.
Xiang Shan Ye Lu

A JÁMBOR İZGIDA

Linjiangban egy ember ızgidát fogott. Amikor hazavitte, kutyái a szájuk szélét
nyalogatva csóválták a farkukat. Az ember haragosan elkergette ıket Késıbb az
ember az ızgidát a kutyái közé eresztette, de figyelmeztette a kutyákat, hagyják
békén a gidát, fogadják maguk közé. Amint az ız növekedett, megfeledkezett
eredeti mivoltáról, a kutyák barátjaként szórakozott, játszott velük. A kutyák,
gazdájuktól félve, természetüket meghazudtoló módon összebarátkoztak az ızzel.
Három év múltán az ız észrevétlenül kiosont a ház kapuján. Az utcán sok
ismeretlen kutyát látott, barátkozni próbált velük. A kutyák meglepıdtek az ız
láttán, de meg is örültek az útjukba kerülı finom eledelnek. Rávetették magukat,
szétmarcangolták. Az ız még akkor sem fogta fel, miért kellett oly korai véget érnie.
Liu Zongyuan összegyőjtött munkái

A VADÁSZ CSELFOGÁSA

Az ız fél a farkastól, a farkas a tigristıl, a tigris meg a medvétıl. A medve, ha
felegyenesedve támad, a legfélelmetesebb, a legerısebb valamennyi állat között.
Chu tartományban egy vadász remekül utánozta bambusz sípján az állatok
hangját. Kicsalogatta sípjával az ızet rejtekébıl, aztán leterítette.
Egy nap ismét szokott cselfogásához folyamodott. A farkas, a síp hangját ıznek
vélve, elıbújt. A vadász megijedt, hirtelen a tigris üvöltését imitálta. A farkas
elmenekült, ám a bozót szélén feltőnt a tigris. A vadász rémületében máris a medve
hangját csalta elı sípjából, amire a tigris hanyatt-homlok elszaladt A medve azonban
azt hitte, valamelyik kölyke hívja, és a hang felé sietett. A bocsa helyett a vadászra
bukkant, helyben nyomban szétmarcangolta, felfalta.
Ha valaki nem bízik saját képességeiben és külsı erıkhöz folyamodik, hasonló
sorsra juthat, mint ez a Chu-béli vadász.
Tiu Zongyuan összegyőjtött munkái

A GUIZHOU-I SZAMÁR

Guizhou-ban egyetlen szamár sem volt mindaddig, amíg valami különc a hajóján
oda nem vitt egyet. Mivel a szigeten semmi hasznát nem vette az állatnak, szabadon
engedte. Egy tigris megpillantva a szamarat, azt hitte, istenséget lát Elrejtızött,
hosszasan szemlélte az ismeretlent, majd kissé közelebb merészkedett, de azért tisztes
távolságban marad.
Ekkor a szamár iszonyatos hangon elbıdült. A tigris megrémült, elmenekült, attól
tartva, hogy a szamár menten befalja. Távolabb visszafordult, s úgy vélte, nem is
olyan rémisztı ez az ismeretlen. Aztán a szamár ismét bıgött, és a tigris egészen
megszokta az üvöltését Közelebb settenkedett a szamárhoz, és amint közeledett
hozzá, egyre szemtelenebbé, egyre tolakodóbbá, majd már támadóvá vált. A szamár
elveszítette hidegvérét, megfordult, és hátsó lábával kirúgott a tigris felé.
“Ez minden, amit tud!” – gondolta a tigris. Ráugrott a szamárra, elharapta a torkát,
szıröstül-bıröstül felfalta.
Szegény szamár! Ha nem mutatta volna be minden tudását, még a tigris se merte
volna megtámadni! De hát elárulta magát.
Liu Zongyuan összegyőjtıtt munkái

AZ EMBER, AKI JOBBAN SZERETTE A PÉNZÉT, MINT AZ ÉLETÉT

Yongzhou-ban hirtelen megáradt a folyó. Hat ember szembeszállt a veszéllyel, kis
csónakon igyekeztek át a túlsó partra. A folyó közepén a csónak felborult, az emberek
úszni kezdtek. Egyikük, bár erıteljes karcsapásokkal úszott, alig haladt. elıre.
– Te vagy a legjobb úszó, miért maradsz le? – kérdezték a társai.
– Ezer aranyat rejtettem az ágyékkötımbe – felelte.
– Oldozd le. Miért nem oldozod le magadról?
A férfi nem válaszolt, megrázta a fejét és úszott tovább, holott látható volt,
nehezen birkózik az árral.
A többiek elérték a túlsó partot, egyre kiáltoztak neki.
– Dobd el az aranyaidat, bolond! Mi hasznát veszed, ha megfulladsz?
A férfi csak a fejét rázta. Néhány pillanat múlva elmerült.
Liu Zongyuan ısszegyőjtött munkái

A SÓLYOM ÉS A VIPERA

A sólyom viperát pillantott meg az úton, fel akarta csípni.
– Ne falj fel engem! – kérlelte a vipera. – Az emberek azt tartják, hogy méreg
lakozik benned. Ezt azért terjesztik rólad, mert viperát eszel. Ha nem tennéd, a méreg
nem kerülne beléd, és az emberek nem győlölnének.
– Hallgass! – rivallt rá a sólyom. – Hazugság, hogy én mérgezı vagyok. Épp te
lövellsz mérget az emberekbe, s ha megeszlek, csak megszabadítalak bőnös
cselekedeteidtıl. Az emberek pontosan azért tartanak engem, mert tudják, elbánok
veled. Azt is tudják, hogy a tollaimat és a karmaimat átitatta a méreg, ezért használják
ıket mások megmérgezésére*, de nekem semmi közöm ehhez, mint ahogy a
fegyvernek sincs köze hozzá, hogy gyilkosságra használják. Vagy a fegyvert kellene
hibáztatni az öldöklésekért? Nem az embert? Én szándékosan nem ártok az
embereknek, engem csak fegyverként használnak a gonoszság ellen. Te viszont lesben
állsz a főben, és a sors akarta, hogy ma az utamba kerülj. Semmiféle okoskodás nem
ment meg.
És a sólyom felfalta a viperát.

A PATAK

Az út mentén kis patak folydogált. A környék lakói nagyon örültek neki, mert ez
volt az egyetlen lehetıség rá, hogy szomjukat enyhítsék.
Egyszer valami kései járókelı beleesett a patakba, és megfulladt. Attól fogva az
emberek egyre szidták azt, aki erre a helyre tette a patakot.
Shen Meng Zi

AZ ELVESZETT CSOMAG

Az ostoba ember a fıvárosba tartott, hogy vizsgát tegyen. A fıvárosban észrevette,
elveszítette a bırbıl készült csomagját – Hiába vitte el a tolvaj a csomagomat –
mondta nyugodtan –, úgysem tud hozzáférni a tartalmához.
Amikor megkérdezték tıle, hogyan érti ezt, így felelt: – nálam van a kulcs!
Anélkül meg mihez kezd vele?
Chao Ye Xian Zai

A GYÁVASÁG OSTOBÁVÁ TESZ

Dingzhou városát körülvették a tatár seregek. Sun Yangao, az elöljáró úgy
megrémült, hogy nem ment hivatalába, hanem elbújt a házában, és magára zárta az
ajtót
Amikor megtudta, hogy a tatárok áttörték a védısáncot, nagy sietve befeküdt egy
nagy, faragott ládába, s azt mondta szolgájának:
– Zárd rám kívülrıl a ládát, tedd el a kulcsot, és oda ne add az ellenségnek,
bárhogy kéri is!
Chao Ye Xían Zai

"EGÉSZ IDŐ ALATT ITT VOLT!"

A lassú észjárású Wang Hao pejlován elkísérte a csatába Qi uralkodóját Éjszaka
borzalmasan hideg lett. Hajnalra a lovat hódara fedte be. Amikor Wang Hao kiment a
sátorból, sehol sem találta a lovát. Embereket küldött a ló megkeresésére, ám hiába.
Aztán kisütött a nap, a hó elolvadt, és lova régi pompájában tündökölt
– Ó, hát egész idı alatt itt volt! – kiáltott fel Wang Hao.
A keleti dinasztiák története

A SZAMARAT VÁSÁRLÓ TUDÓS

A tudós szamarat vett a vásáron. Az adásvételt szerzıdésbe kellett foglalni. Az
eladó látta, amint a tudós egyik lapot a másik után írja tele, s bár már a harmadik
oldalnál tart, a “szamár” szó még mindig nem fordul elı a szövegben. Siettette a
tudóst, fejezze már be a szerzıdést.
– Csupán annyit kellett volna szerzıdésbe foglalnod, hogy ennyit meg ennyit
fizettél a szamárért, s hogy egyik félnek sincs tartozása a másikkal szemben. Miért
írsz hát ilyen sokat? – kérdezte az eladó.
– Ne légy türelmetlen – felelte a tudós –, hamarosan sor kerül a szamárra is.
A Yan család tanításaí

A FŐNIXMADÁR

Gong Shu, a kézmőves darab fából fınixmadarat akart faragni.
Elsıként durván kifaragta a madár körvonalait.
Egy járókelı meglátta, azt mondta:
– Jobban hasonlít bagolyra, mint fınixre.
Másik is tett megjegyzést:
– Inkább kócsagra emlékeztet. Valamennyien kinevették a csúf madarat és a
kézmőves ügyetlenségét.
Aztán a fınix elkészült – koronája olyan volt, akárha zafírból lett volna, karmai
cinóbervörösen csillogtak, tollazata káprázatos színekben tündökölt, és ha titkos
gombot nyomtak meg rajta, felszállt az égre, három nap, három éjjel repkedett a
felhık felett
Akik kezdetben leszólták a készülı alkotást, csodálattal adóztak a kézmőves
ügyességének.
Líu Zí*

A SZENT ANGOLNA

Kuaijiban a Dam kıpavilon mellett hatalmas juharfa állt. Törzse korhadásnak
indult, jókora üreg keletkezett benne, s valahányszor esı esett, az üreg megtelt vízzel.
Egy halkereskedı a fa mellett elhaladva a móka kedvéért betett egy angolnát a vízzel
teli üregbe.
Minthogy angolnák nem szoktak fákban élni, a falu lakói meg voltak gyızıdve
róla, hogy szent állat telepedett a fába. Templomot emeltek a fa mellé, mindennap
macskát áldoztak az oltáron, a templomot elnevezték Angolna Atya Templomának.
Hittek benne, hogy aki az angolna elıtt imádkozik, megtalálja a szerencséjét, aki
viszont nem adja meg az istenségnek a tiszteletet, bajba jut
Amikor a kereskedı visszatért útjáról, és látta, mi történt, fogta az angolnát,
elvitte, hogy levest fızzön belıle. Ettıl kezdve az angolna nem volt szent többé.
A csodák kertje (Yi Yuan)

A FEHÉR FEJŐ DISZNÓ

Liaodongban egy kondás elléskor észrevette, hogy az egyik kismalac feje fehér, s
mivel természeti csodának vélte a jelenséget, elhatározta, ajándékképpen elviszi a
malacot a királyi udvarba. Hedongba érve azonban észrevette, hogy valamennyi
kismalac fehér fejő, így hát szégyenkezve hazatért
Késıi Han-történet

AZ ÍJ TÜKÖRKÉPE

Nagyapám Chen kerület békebírája volt, s egy alkalommal meghívta, házába a
titkárát, Du Xuant, hogy bor mellett ünnepeljék meg a nyári napfordulót A ház falán
vörös íj függött, amely a kupa borban tükrözıdve kígyóalakra emlékeztetett. Du Xuan
visszahıkölt a látványtól, ám nem merte visszautasítani a bort. Néhány nap múlva
tompa fájdalmat érzett a gyomrában, étvágytalanná vált, lefogyott. Szedett mindenféle
gyógyszert, de nem sikerült kikúrálnia magát.
Nagyapám késıbb hivatalos ügyben hívatta magához és megkérdezte, hogyan
szerezte betegségét
– Attól a kígyótól való félelem okozta, amelyet lenyeltem – felelte Du Xuan.
A titkár távozása után nagyapám pillantása az íjra tévedt, és rájött, mi történhetett.
Azonnal kocsit küldött Du Xuanért, és úgy tett az asztalra egy kupa bort, hogy az íj
ugyanúgy tükrözıdjék benne, mint a titkár korábbi látogatása idején.
– Csupán a falon függı íj tükörképe az, ami megijesztett – magyarázta a titkárnak.
Du Xuan abban a pillanatban jobban lett, rövid idın belül felépült
Hagyományos témák (Feng Su Tong)

AZ EGYLYUKÚ HÁLÓ

A régi mondás szerint “bármilyen nagy hálót feszítesz is ki, a madárka egyetlen
pici lyukban akad fenn”.
Egy embernek annyira megtetszett a mondás, hogy nagy csomó spárgadarab végeit
összecsomózva hurkokat készített a madzagokból.
Senki sem tudja, sikerült-e ezzel a “hálóval” akárcsak egyetlen madarat fognia.
Shen Jian*

KÉT SZEMPÁR

Két ember a mesterük megjelenésérıl beszél.
– Ragyogóan elegáns! – mondta az egyik.
– Elképesztıen borzalmas! – így a másik.
Hosszú ideig vitatkoztak, de hiába gyızködték egymást Végül az egyik azt
mondta:
– Kérdezzünk meg valakit, meglátod, nekem ad igazat!
Egy ember tulajdonságait nem változtatja meg, hogy mások hogyan vélekednek
róla. A két férfi nem azért nyilatkozott ellentétesen, hogy legyen min vitatkozniuk,
hanem azért, mert mindketten saját nézıpontjukból ítélték meg a dolgokat.
Wan Ji Lun

A VAK ÉS A SÁNTA

A tartományt ellenséges csapatok özönlötték el. Amikor egy sánta. beszámolt a
támadásról vak barátjának, az hátára vette a sántát és mindketten megmenekültek. Ez
azért sikerült, mert kiegészítették egymás gyenge oldalait.
Huai Nan Zi

AZ ANYA SIRATÁSA

A falu keleti végében meghalt egy férfi anyja. A férfi megsiratta., ám nem
zokogott elég hangosan. A falu nyugati végén lakó egyik asszony fia a siratás után
hazament, és azt kérdezte anyjától:
– Miért nem halsz már meg? Ígérem, én keservesen megsiratlak.
Biztosak lehetünk benne, hogy aki várja anyja halálát, nem fogja szívbıl siratni.
Huai Nan Zi

AKI HÁRFAJÁTÉKKAL SZÓRAKOZTATTA A BIVALYT

Egy nap Gong Mingyi, az ünnepelt zenész csodálatos dallamokat csalt ki
hárfájából, hogy elszórakoztasson egy legelészı bivalyt.
A bivaly azonban csak rágcsált, semmi jelét nem adta annak, hogy hallja a zenét.
A muzsikus ekkor másfajta hangokat pendített meg, olyanokat, amelyek
bögölydöngéshez, szúnyogzümmögéshez hasonlítottak. Erre a bivaly élénken
csapkodni kezdett a farkával, hegyezte a fülét, körbe-körbe járkált, szinte a zene
ütemére.
Mou Zi*

AKI KIÉRDEMELTE A TISZTELETHELYET

Egy ember meglátogatta barátját és észrevette, hogy a konyha kéménye teljesen
egyenes, a tőzhely mellett meg nagy rakás tőzifa áll.
– Jobban tennéd, ha átépítenéd a kéményt görbére – tanácsolta a ház urának. – A
tőzifát meg rakd kicsit odább, mert könnyen tüzet foghat.
Barátja rá se hederített a tanácsra.
Néhány hét múlva a ház kigyullad. A szomszédok segítségével sikerült gyorsan
eloltani a tüzet. Akkor a háziak hálájuk jeléül marhát vágtak, lakomára hívták
szomszédaikat. A házigazda mellé, a tisztelethelyre azt a szomszédot ültették, aki a
tőz oltása során megperzselıdött, a többieket pedig ugyancsak érdemeik szerint
ültették asztalhoz – a férfirıl azonban, aki a kémény átépítését tanácsolta,
megfeledkeztek.
Valamelyik vendégnek az eszébe jutott:
– Ha megfogadod a barátod tanácsát, megkímélted volna magad a vendéglátás
kiadásaitól, és tőz sem lett volna. Joggal mulattatod azokat, akik a segítségedre
siettek, de helyénvaló-e megfeledkezni arról, aki figyelmeztetett rá, hogy építsd át a
kéményt, és tedd távolabbra a tőzifát.
A házigazda belátta tévedését, meghívta a lakomára barátját, aki a jó tanácsot adta.
A Han-dinasztia története*

A SZŐRME ÉS A BŐR

Wen hercegnı országjárása során Wei tartományban járt, és megpillantott egy
embert, aki kifordított bundában köteg szalmát cipelt.
– Miért viseled szalmahordáshoz szırével kifelé a bundádat? – kérdezte a
hercegnı.
– Hogy védjem a bőrét – felelte a férfi.
– Ember, hát nem fogod fel, ha a szıre van kívül, a bır akkor is vele kopik?
Új beszélgetések

PÁNCÉLBA ÖLTÖZVE

Tian Zan egy nap rongyokban jelent meg Chu herceg elıtt.
– Módfelett rongyos az öltözéked, uram – jegyezte meg a herceg.
– Vannak ennél rosszabb öltözékek – mondotta Tian Zan.
– Könyörgök, mi lehet ennél rosszabb? – A páncél rosszabb.
– Ezt hogy érted?
– Télen hideg, nyáron meleg – vagyis nincs a páncélnál rosszabb öltözék. Amióta
szegény lettem, rongyosak a ruháim, te viszont herceg vagy, tízezer hintód van,
jómódban élsz, mégis páncélba öltözteted az embereidet. Ezt nem tudom megérteni.
Dicsıségre vágysz? De hisz páncélt csatában viselnek, ahol az emberek fejét
szétszabdalják, gyermekeket és szülıket halálok halálával pusztítanak el – a gondolat
is dicstelen. Vagy új területeket akarsz meghódítani? De hisz ha jogtalanul jársz el
valakivel, az ugyanígy jár majd el veled szemben, ha mások életét és vagyonát
fenyegeted, ık ugyanügy fenyegetik majd a tiedet! Amit elérsz, az csak szenvedés, baj
magadnak és alattvalóidnak. Ha én lennék a helyedben, egyik célért sem kezdenék
háborút
Chu hercege nem tudott mit válaszolni rá.
Új beszélgetések (Xin Xu)

A KABÓCA, AZ ÁJTATOS MANÓ, MEG A VERÉB

Wu hercege elhatározta, megtámadja Chu tartományt. Figyelmeztette alattvalóit,
hogy aki bármi akadályt gördít a hadjárat elé, az halál fia.
Egyik bizalmasa ellenezte a hadjáratot, de félt nyíltan szembeszegülni urával.
Hajítógépet, golyókat készített, elvitte az udvar hátsó végébe, s fel-alá kószált, amíg a
ruháját a harmat átnedvesítette. Így tett három reggel.
– Gyere ide – parancsolta a herceg. – Mit csinálsz, hogy a ruhád csupa nedvesség?
– A kert végében azon a nagy fán ül egy kabóca. A kabóca ciripel, issza a hajnali
harmatot, s mit sem sejt róla, hogy a háta mögött lapul az ájtatos manó. Az ájtatos
manó elırehajol, ugrásra készül, hogy elkapja a kabócát, és nem gyanítja, hogy a háta
mögött, az ágon veréb ül. A veréb azt forgatja a fejében, hogy elcsípi az ájtatos manót,
és nem gondol rá, hogy mögötte ott vagyok a hajítógéppel. Mindhárom csöppnyi
élılény annyira el van foglalva azzal, hogy megszerezze magának azt, ami
közvetlenül elıtte van, hogy figyelmen kívül hagyja a háta mögött leselkedı veszélyt.
– Jól beszélsz – mondta a herceg, és lemondott a támadás végrehajtásáról.
Az anekdoták kertje

A HALLÁ VÁLTOZOTT SÁRKÁNY

A fehér sárkány alászállt az égbıl, és hal formájában belemerült a hideg viző tóba.
Jött a halász, szigonyával szemen döfte a sárkányt A sárkány felrepült, és a Mennyei
Császár elé járult, hogy panaszt tegyen.
– Milyen alakot öltöttél a földön? – kérdezte a Mennyei Császár.
– Halként merültem alá a tóba – felelt a sárkány.
– Hát akkor természetes, hogy egy halász ki akart fogni téged. Hogyan ítélheted el
érte?
Az anekdoták kertje

PÉLDABESZÉD A TANULÁSRÓL

– Hetvenéves vagyok már – mondta Jin hercege Ping vak muzsikusának, Shi
Kuangnak. – Pedig még annyi mindent kellene megtanulnom, s oly sok könyvet
szeretnék elolvasni! De azt hiszem, már késı.
– Miért nem világít a gyertya? – kérdezte Shi Kuang.
A herceg felfortyant.
– Hogyan engedheti meg magának az alattvaló, hogy tréfálkozzék urával?
– Én, a vak muzsikus hogyan engedhetnék meg magamnak ilyesmit? – tiltakozott
Shi Kuang. – Arra céloztam csupán, hogy ha valaki ifjúkorában szánja rá magát a
tanulásra, akkor a jövıje fényes lesz, mint a kelı nap, ha férfikorában mélyül el a
tanulmányokban, az leginkább a delelıjén álló naphoz hasonlatos, ha pedig
öregkorában tanul, az olyan, mint a gyertyafény. Bár nem túl fényes, mégis jobb, mint
sötétben tapogatózni.
A herceg egyetértett vele.
Az anekdoták kertje

PÉLDÁZATOK

– Hui Zi mindig példákban beszél – panaszkodott valaki Liang hercegnek. – Ha
felséged megtiltaná, hogy példázatokban beszéljen, nem tudná kifejezni magát.
A herceg másnap találkozott Hui Zivel.
– Mostantól egyenes beszédet és nem példázatokat várok tıled !
– Mondjuk, hogy egy ember nem tudja, mi a hajítógép – ellenkezett Hui Zi. – Ha
megkérdi tıled, mi az, s te erre azt feleled, hogy a hajítógép olyan, mint a hajítógép,
ebbıl megtudja, milyen a hajítógép?
– Természetesen, nem – felelt a herceg.
– De ha azt mondod neki, a hajítógép olyasmi, mint a bambuszból készített íj,
akkor talán jobban megérti?
A herceg bólintott – Világos.
– Összehasonlítottunk valamit, amit egy ember nem ismer, olyan valamivel, amit
ismer, hogy segítsünk neki megismerni az ismeretlent. Ha nem alkalmazhatok
példázatokat, hogyan tegyek világossá dolgokat a számodra?
A herceg igazat adott neki.
Az anekdoták kertje

A BAGOLY KÖLTÖZÉSE

A bagoly találkozott a gerlével.
– Hová mégy? – kérdezte a gerle. – Keletre tartok.
– És miért?
– Itt senki sem szereti a huhogásomat Keletre költözöm.
– Ha a hangodat megváltoztatod – mondta a gerle –, akkor semmi baj. De ha nem
tudod megváltoztatni, keleten éppen úgy félnek majd tıle, mint itt.
Az anekdoták kertje (Shou Yuan)

AZ AGYAGFIGURA ÉS A FASZOBOR

Mengchang herceg úgy döntött, elhagyja szülıföldjét, Qi tartományt, és állami
hivatalt vállal Qin tartományban. Százával akarták lebeszélni tervérıl, ám ı nem
hallgatott rájuk. Végezetül Su Jin, a szónok kért kihallgatást tıle.
– Hallottam már minden érvet, amit ember felsorakoztathat – üzent ki neki
Mengchang herceg. – Kizárólag természetfölötti érvelést nem hallottam még.
– Nem azért jöttem, hogy emberi dolgokról beszéljek – felelte Su Jin. – Azért
kérek kihallgatást, hogy a természetfölöttirıl beszélhessek.
Ekkor a herceg maga elé bocsáttatta. Su Jin a következı történetet mondta el:
– Idefelé jövet, a Zi folyón átkelıben hallom, amint egy agyagfigura meg egy
faszobor beszélgetnek.
– Te csak darab agyag voltál a folyó nyugati partján – mondta fitymálkodva a
faszobor. – Figurát formáztak belıled, de amikor jönnek az esıs hónapok, és a folyó
kiárad, elpusztít a víz.
– És az miért baj? – vitatkozott az agyagfigura. – A folyó nyugati partjából
vétettem, és ha elpusztulok is, újra folyópart leszek. Téged viszont a keleti part
kivágott fájából faragtak szoborrá. Ha jön az esızés, meg az ár, téged mindjárt
elsodor. Akkor mihez kezdesz?
Lu Jin így folytatta: – Qin tartományt minden oldalról megerısített hágók veszik
körül, ha Qinbe mész, akárha oroszlán szájába dugnád a fejed! Ha beteszed a lábad
Qinbe, tartok tıle, soha nem térsz vissza.
A herceg feladta tervét.
Ellenséges államok anekdotái

HOGYAN VÁSÁROLT A KIRÁLY JÓ LOVAT?

Volt egy király, aki elhatározta, ezer aranyat is megad egy olyan lóért, amelyik
ezer lit képes vágtatni egyfolytában. Három éven keresztül hiába kutatott ilyen paripa
után.
Három év múlva valaki felajánlotta, keres ilyen lovat a király számára.
A király megörült, és nyomban megbízta az illetıt a ló megvásárlásával.
Pár nap múlva ez az ember visszajött, és jelentette, hogy ötszáz aranyért vett egy
lókoponyát A király éktelen haragra gyúlt.
– Élı lovat akarok! – üvöltötte. – Mit kezdjek egy döglött lóval?! Hogy dobhattál
ki ötszáz aranyat hiába?
A férfi így felelt:
– Ha hajlandó vagy ötszáz aranyat adni a döglött lóért, nem vagy-e hajlandó jóval
többet adni egy élıért? Az emberek tudomást szereznek errıl a vásárról, rájönnek,
valóban kész vagy arra, hogy megfizesd a jó ló árát, és legjobb lovaikat küldik ide
neked.
Így is történt A király csakhamar három pompás paripára tett szert.
Ellenséges államok anekdotái

KI A LEGELEGÁNSABB?

Zou Ji, Qi hercege magas, jóvágású férfi volt. Egy reggel választékosan
felöltözött, és hosszasan szemlélte magát a tükörben.
– Ki az elegánsabb, Xu herceg az északi városból, vagy én? – kérdezte feleségét.
– Te mindig elegáns vagy! Hogyan lehetne Xu herceget hozzád hasonlítani? –
felelte az asszony.
Mivel az északi városbeli Xu herceg nagy népszerőségnek örvendı, jóképő férfi
hírében állt, Zou Ji nem hitt a feleségének, feltette a kérdést ágyasának is.
– Hogyan is lehetne Xu herceget hozzád hasonlítani? – kiáltott fel az ágyasa.
Késıbb bejött a herceghez az egyik pártfogoltja, s a herceg neki is feltette a
kérdést.
– Messzi földön te vagy a legelegánsabb! – hangzott a válasz.
Xu herceg másnap magához hívatta Zou Jit, és találkozásukkor Zou Ji
megállapította, hogy Xu sokkal elegánsabb, mint jómaga. Ismét hosszasan álldogált a
tükör elıtt, és meg kellett állapítania, hogy kettejük közül Xut illeti a babér.
Éjszaka, az ágyában, elgondolkodott. “.A feleségem azért mondta, hogy én vagyok
az elegánsabb, mert elfogult Az ágyasom azért, mert tart tılem, a pártfogoltam pedig
azért, mert valamit akar tılem!”
Ellenséges államok anekdotái

A KÖLCSÖNVETT LÁMPAFÉNY

A folyóparti mőhelyben dolgozott egy nagyon szegény leány, akinek annyi pénze
sem volt, hogy olajat vegyen a lámpába, ezért a többi lány elhatározta, kidobják a
mőhelybıl. A szegény leány a holmiját összeszedve így beszélt a többiekhez:
– Mivel nem volt pénzem, hogy olajat vegyek a lámpába, mindig elsınek
érkeztem, kisöpörtem a mőhelyt, leraktam a padlóra az ülıgyékényeket. Az
olajlámpátok fénye mind a négy falat megvilágította, miért haragusztok rám, amiért
rám is esett fénysugár? Nektek semmi károtok nem származott abból, hogy
kölcsönvettem tıletek a fényt, én meg másképp igyekeztem hasznossá tenni magam.
Miért kergettek el?
A többiek felismerték a szegény lány igazát, és megengedték, hogy ott maradjon a
mőhelyben.
Ellenséges államok anekdotái

AKI LÁBAT RAJZOLT A KÍGYÓNAK

Chu tartományban egy ember áldozatot mutatott be, és az áldozati italból serleg
bort adott az intézıinek.
– Ez a bor valamennyiünknek kevés – mondták az intézık. – Rajzoljunk hát
kígyókat a homokba, és aki elsınek készül el a rajzzal, az üríti ki a serleget
Amelyik elsınek fejezte be a rajzot, felkapta az edényt, baljába vette, jobb kezével
tovább rajzolt: lábakat rajzolt a kígyónak.
Mielıtt befejezte volna, társa elkészült, és a serleget kikapta a kezébıl.
– A kígyónak nincs lába! – kiáltott fel a fickó. – Miért rajzolsz neki?
Így aztán felhajtotta helyette a bort. Annak, aki lábakat rajzolt a kígyónak, egy
csepp sem maradt.
Ellenséges államok anekdotái

A ROSSZ IRÁNY

Wei hercege elhatározta, seregével megtámadja Handant, Zhao tartomány
fıvárosát. Bár Qiliang utazás közben szerzett tudomást Wei hercegének szándékáról,
haladéktalanul hazatért, amúgy úti ruhában, rendezetlen hajviselettel járult a herceg
elé.
– Hazafelé tartva – mondta –, a Taihang hegységben találkoztam egy emberrel, aki
észak felé lovagolt. Azt mondta, Chu tartományba tart
– Akkor minek mész északi irányba? – kérdeztem.
– Az iránnyal nincs semmi baj – felelte. – Jó lovaim vannak.
– Az lehet, hogy a lovaid jók, de az útirányod semmiképp sem az!
– Van pénzem bıven.
– Lehet, hogy bıven van pénzed, ám az útirányod rossz.
– Van jó kocsim, kocsisom is.
– Bármilyen jók a lovaid – mondtam –, bármennyi pénzed van, és bármilyen
tapasztalt legyen is a kocsisod, egyre csak távolabb kerülsz Chu tartománytól.
Ellenséges államok anekdotái

A ZENG SHENRİL TERJESZTETT SZÓBESZÉD

Amikor Zeng Shen a Fei negyedben járt, névrokona gyilkosságot követett el.
Valaki azonnal Zeng Shen anyjához rohant a hírrel.
– Zeng Shen megölt valakit!
– Az lehetetlen – mondta az asszony. – Az én fiam soha nem tenne ilyesmit.
És visszaült a szövıszékéhez. Valamivel késıbb más jött a hírrel.
– Zeng Shen megölt egy férfit!
Az öregasszony békésen szıtt tovább. Kevéssel ezután harmadik hírhozó toppant
be, hogy elmondja:
– Zeng Shen megölt egy embert!
Erre az asszony megijedt Lecsapva vetélıjét, elmenekült hazulról.
Bár Zeng Shen valóban jó ember volt, és az anyja bízott benne, amikor már
hárman vádolták gyilkossággal, bármennyire szerette is az anya a fiát, nem tudott nem
kételkedni benne.
Ellenséges államok anekdotái

HOGYAN HASZNÁLTA KI A RÓKA A TIGRIS EREJÉT?

A tigris zsákmányra vadászva elkapott egy rókát.
– Engem nem ehetsz meg – mondta neki a róka. – A Mennyei Császár engem
jelölt ki az állatok királyának. Ha megeszel, az ı akaratát sérted meg. Ha nem hiszel
nekem, kövess engem. Meglátod, elmenekül-e láttomra a többi állat, vagy sem.
A tigris beleegyezett, követte a rókát. Amint a vadak megpillantották ıket,
rohanvást szaladtak elılük. A tigris nem fogva fel, hogy ı kelt félelmet az állatokban,
elhitte, hogy a róka elıl futnak.
Ellenséges államok anekdotái

A SZALONKA ÉS A KAGYLÓ

A kagyló szétnyitotta házát, hogy sütkérezzék a napon, ám abban a pillanatban jött
a szalonka, és belekapott.
– Ha ma vagy holnap nem esik – mondta a szalonka –, halott kagyló hever majd itt
az úton.
– Ha nem hagyod abba a kíváncsiskodást – vágott vissza a kagyló, és összecsípte a
szalonka csırét –, akkor halott szalonka is hever majd mellette.
Minthogy egyik sem tért ki a másik elıl, az éppen arra járó halász megfogta
mindkettıt.
Ellenséges államok anekdotái

A TIGRISBŐRBE BÚJT BÁRÁNY

A bárány belebújt a tigrisbırbe. Nagyokat bégetve sétálgatott a szép zöld mezın,
ám amikor megpillantotta a farkast, futásnak eredt
A bárány megfeledkezett róla, hogy tigrisbırbe öltözött.
Fan Yan*

AKI GYÖNGY NÉLKÜL ADTA EL AZ ÉKSZERDOBOZT

Chu tartományban egy ember elhatározta, elad néhány igazgyöngyöt Zheng
tartományban. Fából ékszeres ládikát készített, főszerekkel beillatosította, kirakta
jáde-val és más drágakövekkel, kibélelte jégmadártollakkal. Munkájának
eredményeként Zheng tartományban megvették tıle az ékszeres ládikát, ám az
igazgyöngyök a nyakán maradtak.
A fickó okkal tartható sikeres ékszerdobozárusnak, de senki se adjon hitelt annak,
hogy valaha is el tud adni igazgyöngyöt.
Han Fei Zi

AZ ÍJ MEG A NYÍLVESSZİ

Két ember dicsekedett
– Az én íjam olyan remek, hogy nem is kell hozzá nyílvesszı! – mondta az egyik.
A másik azonnal rávágta:
– Az én nyílvesszım olyan pompás, hogy nem is kell hozzá íj!
Yi, a tapasztalt íjász hallotta a dicsekvıket, és megkérdezte tılük:
– Íj nélkül hogyan lövöd ki a nyílvesszıt? És nyílvesszı nélkül hogyan találod el a
célt?
A két dicsekvı befogta a száját, Yi pedig megtanította ıket lıni.
Han Fei Zi

HOGYAN KÖLTÖZÖTT MÁSHOVÁ KÉT KÍGYÓ?

Két kígyó el akart költözni a kiszáradt mocsárból.
– Ha te mégy elöl, én meg a nyomodban mondta a kisebbik kígyó –, az emberek
rögtön rájönnek, hogy menekülünk, és megölnek bennünket. Jobb lesz, ha felveszel a
hátadra, mindegyikünk szájába veszi a másik farkát, akkor az emberek azt hiszik
rólunk, mi vagyunk az isten.
Így tekeregtek át az országúton. Mindenki utat engedett nekik, és kiáltozott:
– Csoda történt! Íme, az isten!
Han Fei Zi

VÁRVA, HOGY A NYÚL FELFORDULJON

Egy paraszt Song tartományban kiment a földjére, és látja, hogy felbukkan egy
nyúl, fejjel nekimegy egy fának, kitöri a nyakát, s holtan esik össze. A paraszt letette
kapáját, leült az árnyékba, várta, hogy jöjjön a következı nyúl. Ám soha többé nem
jött arra egyetlen nyúl sem, hogy ott érje el a vég – viszont attól fogva az egész
tartomány a paraszton nevetett.
Han Fei Zi

HOGYAN SAVANYÍTJA MEG A KUTYA A BORT?

Song tartományban egy borásznak pompás bora volt Mindig pontosan kimérte az
adagot, udvariasan bánt a vendégeivel, jól látható helyen helyezte el a cégtábláját. Ám
a borát mégsem tudta eladni, mert elterjedt róla, hogy savanyú. Megkérdezte öreg
ismerısét, mi lehet az oka a kudarcnak.
– Nagyon vad a kutyád? – kérdezte az öreg.
– Hát persze hogy az – felelte a borász. – De mi köze ennek ahhoz, hogy nem
tudom eladni a bort?
– Az emberek félnek a kutyádtól. Amikor kancsóval meg pénzzel elküldik hozzád
a gyereket, hogy vegyen az apjának bort, a kutyád nekiront, a gyerek meg fél, hogy
megharapja, ezért visszafordul. Ettıl savanyú a borod, ezért nem tudod eladni.
Han Fei Zi

A HALHATATLANSÁG RECEPTJE

Egy vándor azzal állt Yan herceg elé, hogy halhatatlanná tudja tenni. A herceg
azonnal megparancsolta egyik alattvalójának, sajátítsa el az idegen vándor
mesterségét, ám mielıtt ez sikerült volna, az idegen meghalt. A herceg dühbe gurult,
és haragjában kivégeztette alattvalóját. Szégyellte bevallani, hogy az idegen rászedte,
s megöletett egy ártatlan embert. Milyen ostoba is volt! Ha az idegen képtelen volt rá,
hogy saját magának örök életet biztosítson, mi tehetett volna a hercegért?
Han Fei Zi

CIPŐVÁSÁRLÁS

Egy Zheng tartománybeli férfi elhatározta, új cipıt vesz magának. Megmérte a
lábát, ám de a mércét otthon felejtette, nélküle ment a piacra, a cipészhez.
– Jaj jaj, a mértéket otthon felejtettem! – kiáltott fel, és hazarohant, hogy elhozza.
Mire visszaért, a piac bezárt, nem tudta megvenni a cipıt.
Hazatérése után a szomszédja megkérdezte:
– De hát miért nem próbáltad fel a cipıt?
– A vonalzóban jobban bízom, mint a próbában – hangzott a válasz.
Han Fei Zi

A FÉRFI, AKI LÁNDZSÁKAT ÉS PAJZSOKAT ÁRULT

Chu tartományban egy férfi lándzsákat és pajzsokat árult.
– A pajzsaim olyan erısek, hogy nincs lándzsa, amely beléjük hatolna – mondta.
A lándzsáim olyan hegyesek, hogy nincs pajzs, amely ellenállna nekik.
Valaki megkérdezte:
– És mi van akkor, ha egyik lándzsádat belehajítják az egyik pajzsodba?
Erre a férfi nem tudott felelni.
Han Fei Zi

AZ EMBER, AKIT TETETTE, HOGY TUD FŐZFA SÍPON JÁTSZANI

Xuan herceg főzfasíp-muzsikát rendelt, és háromszázan zenéltek számára. Egy
Nanguo nevő tudós megirigyelte a zenészek dicsıségét, azt kérte a hercegtıl, hadd
játsszon ı is a zenekarban. A herceg pillanatnyi szeszélyétıl indíttatva, néhány száz
ember megélhetéséhez elegendı fizetséggel jutalmazta a tudóst.
Xuan herceg halála után Min herceg lépett a trónra, ı viszont csak a szóló
elıadásokat kedvelte.
Nanguo ekkor megszökött az udvarból.
Han Fei Zi

MIÉRT ÖLTE LE ZENG SHET A DISZNÓT?

Zeng Shen felesége a piacra indult. A fia sírt, könyörgött, hogy vigye magával.
– Maradj veszteg! – kiáltott rá az anyja. – Amikor hazajövök, levágjuk neked a
disznót. Amint az asszony hazatért, látja, hogy Zeng Shen disznóvágáshoz készülıdik.
Az asszony rákiáltott.
– Mit csinálsz? Nem gondoltam én azt komolyan ! Csak azért mondtam, hogy a
gyerek veszteg maradjon.
Hogyan képzeled így becsapni a gyereket? – kérdezte Zeng Shen. – A kisgyerek
tudatlan, mindenben a szüleit utánozza. Ha becsapod a gyereket, hazugságra tanítod.
Ha az anya becsapja a gyerekét, a gyerek többé nem fog bízni benne, márpedig úgy
lehetetlen tisztességgel felnevelni gyereket.
Azzal leszúrta a disznót
Han Fei Zi

ELEFÁNTCSONT EVİPÁLCIKA

Amikor Zhou király elefántcsont evıpálcikákat rendelt a mesteremberektıl, Ji Zi
rendkívül ideges lett. Tartott tıle, ha a királynak elefántcsont evıpálcikái lesznek,
nem éri be többé cserépedénnyel sem, hanem rinocérosz-szarvból vagy jade-ból
faragott tálakra vágyik, és zöldség meg bab helyett olyan ínyencségeket rendel, mint
az elefántfarok, meg a leopárdkölyök húsa. Késıbb majd nem akar háziszıttes ruhát
viselni, szalmatetıs házban lakni, hanem selyemruhákra, palotákra áhítozik.
– Nagyon félek, hová vezet ez – mondta Ti Zi –, nagyon nyugtalanít.
Öt évvel késıbb Zhou király kertjében a borral töltött tavacska partján állandóak
voltak a tivornyák, lakomák, miközben a király tüzes vasakkal kínoztatta alattvalóit.
És így elveszítette királyságát.
Han Fei Zi

AZ OMLADOZÓ FAL

Song tartományban hatalmas felhıszakadás után omladozni kezdett az egyik
gazdag ember házának a fala.
– Ha nem javíttatod ki a falat – figyelmeztette a gazdagot a fia –, szabad utat
engedsz a tolvajoknak!
A gazdagot az öreg szomszédja is ugyanerre figyelmeztette.
Még azon az éjszakán jó csomó pénzt elloptak a gazdag embertıl. A gazdag
megállapította, hogy a fia nagyon okos, és szinte bizonyos volt benne, hogy az öreg
szomszédja lopta meg.
Han Fei Zí

A SZELLEMEK FESTÉSE

Qi herceg udvarában élt egy festımővész.
– Mondd csak – kérdezte a herceg –, mit a legnehezebb megfesteni?
– Kutyát, lovat, hasonlókat – felelte a mővész.
– És mit a legkönnyebb? – kérdezte a herceg.
– Szellemeket és szörnyeket – mondta a festı. – A kutyákat, lovakat meg más
élılényeket ismerik, és nap mint nap látják az emberek, összehasonlítják a festményen
szereplıkkel, ezért nagy feladat az ábrázolásuk. A szellemeket és szörnyeket viszont
soha nem látta senki, így hát egyszerő megfesteni ıket.
Han Feí Zí*

AZ OKOS ÖREGASSZONY

Egy öregasszony jó barátságban élt a szomszéd fiatalasszonnyal, akit egy este az
anyósa megvádolt, hogy húst lopott tıle, és nyomban el is kergette a házából.
– Hová mennél, te szerencsétlen? – kérdezte az öregasszony. – Majd én elintézem,
hogy az anyósod visszafogadjon.
Marék szalmát húzott ki a kazalból, átment vele a fiatalasszony anyósához.
– A kutyáim összemarakodtak valami lopott húson – mondta. – Szeretnék vinni
egy kis tüzet, hogy a tőz világánál jól elverjem ıket.
Az anyós, ezt meghallva, azonnal szolgát szalajtott a menye után, visszahívta a
házába. Az egyszerő öregasszony nem volt valami ékesszóló, és nem tekinthetı a
békítés szokott módjának az sem, ha marék szalmával mennek a szomszédba tüzet
kérni, de ha az ember helyes dolgot cselekszik, annak meglesz a gyümölcse.
Han Yíng kommentárjai az Énekek könyvéhez*

A LÓ MEGLECKÉZTETÉSE

Egy utazó lova megmakacsolta magát, nem akart továbbmenni. Az utazó, hogy
megleckéztesse a lovat, behajtotta a folyóba, majd nyeregbe ült. Mivel a ló ezúttal
sem akart elindulni, megint behajtotta a folyóba. Ezt háromszor megismételte. A
legtapasztaltabb lovas sem találhatott volna ki jobb receptet arra, hogy megijessze a
lovat. Aki nem ért a lóhoz, csak szájhıs, annak soha nem fog engedelmeskedni a lova.
Lü Buwei beszélgetései

A HARANGLOPÁS

A Fan uralkodóház bukása után tolvaj osont be a palotába, el akarta lopni a
bronzharangot A harang túl nagy volt ahhoz, hogy a hátán elvigye. A tolvaj kalapácsot
ragadott, hogy összetörje a harangot, ám a bronz az elsı ütésre akkorát kondult, hogy
a tolvaj megrettent: meghallja valaki, és elorozza elıle a zsákmányt, ezért mindkét
tenyerével gyorsan betapasztotta a fülét.
Minden oka megvolt rá, hogy aggódjon: meghallják a harang zengését, ám hogy ez
ellen saját fülének befogásával védekezzék, az több mint ostobaság.
Lő Buwei beszélgetései

A JÓ ÚSZÓ FIA

Egy járókelı a folyóparton megpillantott valakit, aki arra készült, hogy egy kisfiút
beledobjon a folyóba. A gyerek félelmében sikítozott.
– Miért akarod a vízbe dobni azt a gyereket? – kérdezte a járókelı.
– Az apja remek úszó – hangzott a válasz.
Ebbıl azonban nem következik, hogy a gyermek is tud úszni.
Lő Buwei beszélgetései

AKI A HAJÓT JELÖLI MEG

Egy Chu tartományba való ember átkelt a folyón, s a hajón forgolódva beleejtette
kardját a vízbe. Nem habozott, azonnal megjelölte a hajó oldalán, hol esett a vízbe a
kard.
– Itt ejtettem el a kardot – mondta. Amint a hajó partot ért, belegázolt a vízbe, ott,
ahol a hajó oldalát megjelölte, s keresni kezdte a kardját. Minthogy azonban a hajó
haladt, a kard viszont nem, a keresés kudarccal végzıdött.
Lő Buwei (Lő Shi Chun Qui) beszélgetései*

AZ EMBER, AKIT A KÚTBAN TALÁLTAK

Song tartományban a Ding családnak hosszú ideig nem volt saját kútja. A család
egy tagja nap nap után azzal töltötte idejét, hogy jókora távolságból hordta haza a
vizet.
Meg akartak szabadulni a fáradságos vízhordástól, kutat ástak a telkükön. Amikor
elkészültek a kúttal, boldogan lelkendeztek:
– Megástuk a kutat, és eggyel többen lettünk a családban !
A szomszédjuk meghallotta, mit mondtak, elmesélte a másik szomszédnak, az
meg a harmadiknak, s végül az elbeszélésbıl az kerekedett ki, hogy amikor a Ding
család kutat ásott, embert találtak a kútban.
Song tartomány hercegéhez is eljutott a hír, elküldetett Dingért, hogy a családja
avassa be ıt is a kútban talált ember rejtélyébe.
– A kút megásásával alázatos szolgád családja megtakarította, hogy a család egy
tagja állandó vízhordásra kényszerüljön – magyarázta Ding a hercegnek –, szó sincs
róla, hogy valóságban embert találtunk volna a kútban.
Zi Hua Zi*

AZ ORVOS ÉS A BETEG

Ju doktor nagy hírnévnek örvendett Qin tartományban. Kioperálta Xuanwang
császár testébıl a daganatot, meggyógyította Hui – wang császár aranyerét.
Egy bizonyos Zhang urat állandóan hátfájás gyötört, felkereste az orvost – Nem
bírom már a fájdalmakat. Tégy velem, amit akarsz, csak szabadíts meg tılük –
mondta.
Az orvos szabad kezet kapott, és haladéktalanul nekiállt a beteg kúrálásának.
Kétségtelen, hogy Ju doktor ismerte az orvostudomány minden csínját-bínját, ám az a
körülmény, hogy Zhang fenntartás nélkül rábízta magát, legalább annyira hozzájárult
a gyors felgyógyulásához, mint a doktor tudása.
Shi Zi*

AKI FÉLT A SZELLEMEKTŐL

Juan Zhu Liangnak nemcsak az esze forgott nehezen, de a bátorsága is hamar
inába szállt.
Egy holdfényes éjszakán az úton sétálva megpillantotta maga elıtt saját árnyékát
“Ez valami szellem, aki itt lapul a sötétben” – gondolta. Felpillantott, és hajszálat
látott elszállni a szeme elıtt.
“Ó! Most meg felállt!” – gondolta. Annyira megijedt, hogy sarkon fordult egyre
gyorsabb léptekkel indult visszafelé, végül rohant már.
Amint a házához ért, holtan esett össze.
Xun Zi

HOGYAN SEGÍTETTE VALAKI A HAJTÁSOK NÖVEKEDÉSÉT?

Egy Song tartománybeli férfi úgy vélte, hogy az ı földjén lassan növekednek a
hajtások, ezért félig kihúzkodta valamennyit a földbıl, majd hazament.
– Ma aztán jól elfáradtam – mondta a családjának. – Segítettem a hajtásoknak,
hogy gyorsabban nıjenek.
A fia kirohant a földjükre. Csak egy pillantást kellett vetnie az ültetvényre, látta,
oda az egész.
A legtöbb ember azt szeretné, ha a fiatal hajtások gyorsabban nınének. Némelyek
úgy vélik, hiábavaló minden erılködés, ezért még a gazt se gyomlálják ki közülük,
mások meg azzal akarják gyorsítani a sarjak növekedését, hogy kirángatják ıket a
földbıl. Az utóbbi a semmittevésnél is haszontalanabb.
Mencius

MI A KÜLÖNBSÉG ÖTVEN LI ÉS SZÁZ LI KÖZÖTT?

– Minden tılem telhetıt megtettem a tartományért – mondta Hui Liang herceg
Menciusnak. – Amikor a folyó nyugati partján elfogy ott a termés, áttelepítettem az
embereket a keleti partra, vagy hozattam gabonát onnan, hogy segítsek rajtuk. Ha a
keleti parton volt kevés a termés, akkor fordítva jártam el. Ha elnézem más
tartományok kormányzóit, meg kell állapítanom, egyik se tesz annyit a népéért, mint
én. Ennek ellenére az ı tartományaikban nem csökken a népesség, az enyémben meg
nem gyarapodik. Meg tudnád magyarázni, miért?
– Felséged szereti a csatákat, engedje meg, hogy harctéri példát mondjak. Ha
megszólalnak a dobok, a csapatok támadásba lendülnek. A vesztes fél visszavonul.
Mondjuk az egyik harcos hátrál száz lit, a másik csak ötvenet Jogában áll-e annak, aki
csak ötven lit hátrált, kinevetni a másikat, hogy az jobban megfutamodott?
– Természetesen nem – felelte a herceg. – Mindketten ugyanúgy megfutamodtak.
– Ha felséged megértette a példázatot, akkor nem azt tartja fontosnak, hogy
tartományának népessége nagyobb legyen, mint a szomszéd tartományoké.
Mencius

A CSIRKETOLVAJ

Egy ember minden nap lopott a szomszédjaitól egy-egy csirkét.
– A lopás helytelen dolog – mondta neki valaki.
– Le fogok szokni róla – ígérte a csirketolvaj. – Ezentúl havonta csak egy csirkét
lopok el, a jövı évtıl kezdıdıen pedig egyet sem.
Most, hogy már tudja, lopni helytelen, azonnal fel kellene hagynia a lopással.
Miért kell ehhez a jövı évig várnia?
Mencius

A DÁMAJÁTÉK TANULÁSA

Dámát játszani kisebbfajta mővészet, ahhoz, hogy jól megtanuld, nagyon oda kell
figyelni. Quinek, az ország legjobb dámajátékosának volt két tanítványa. Egyik semmi
másra nem figyelt, csak Qui magyarázataira, míg a másik – bár figyelt arra is, amit a
mester tanított –, egyre csak az elhúzó vadlibákat nézte, és hajtotta a vágy, hogy íját
megfeszítve lelıje ıket Nem is ért el olyan eredményeket, mint a társa, s ennek nem
az volt az oka, hogy kevesebb esze lett volna.
Mencius*

A HERCEG ÉS AZ ÍJA

Xuan herceg, a szenvedélyes íjász szeretett dicsekedni az erejével, holott harminc
csinnél* súlyosabb íjat nem tudott felajzani. Amikor barátainak felajánlotta, feszítsék
meg az íj húrját, azoknak csak úgy félig-meddig sikerült, bárhogy erılködtek.
– Hát ez bizony megvan kilencven csin! – kiáltott fel az egyik. – Senki más, csak
felséged tud bánni ilyen súlyos íjjal.
Ez roppant mód hízelgett a hercegnek.
És bár valójában harminc csines íjat használt, élete végéig meg volt gyızıdve róla,
nyom az kilencvenet is. A herceg az üres bók kedvéért feláldozta az igazságot.
Yin Wen Zi*

HÁROM GESZTENYE VAGY NÉGY?

Élt egy állatidomár Song tartományban, szép pénzt keresett a majmaival. Értette a
majmokat, és a majmok is megértették ıt. Rendszerint úgy intézte, hogy az otthoni
étkezésekbıl mindig maradjon valami a majmai számára. Egyszer nem maradt otthon
ennivaló, meg különben is elhatározta, csökkenti a majmok adagját, mert sokba kerül
az élelmük. Tartott tıle, hogy a majmoknak nem tetszik a dolog, ezért így szólt
hozzájuk:
– Ezentúl reggelenként mindegyikıtök kap három gesztenyét, esténként pedig
négyet Rendben van?
A majmok felugrálva juttatták kifejezésre elégedetlenségüket. Az idomár csillapító
hangon folytatta:
–Na jó, akkor mit szóltok hozzá, ha reggelenként kaptok négyet, esténként meg
hármat?
A majmok erre leültek, és teljesen megnyugodtak.
Lie Zi

HOGYAN VESZÍTETTE EL KÉT BOJTÁR A JUHAIT?

Gu és Zang, a két bojtár együtt vitte legelni a két nyájat, és mindketten
elveszítették juhaikat Amikor gazdáik megkérdezték, mit csináltak, Zang így
válaszolt: olvastam. Amikor Gut kérdezték, azt felelte: dámát játszottam.
Bár mást és mást csináltak, egyformán elveszítették a nyájukat.
Zhuang Zi

PONTY A KlSZÁRADT KERÉKNYOMBAN

Zhuang Zinek elfogyott a pénze. Elment a folyót bérlı halırhöz kölcsönt kérni.
– Rendben van – mondta a halır. – Éppen itt az ideje, hogy beszedjem a bérleti
díjakat a környéken, aztán majd kölcsönzök neked háromszáz aranyat Megfelel?
Zhuang Zi felháborodott, elbeszélte a következı történetet.
– Amint idefele jövök, hallom, hogy szólítanak. Körülnézek, hát egy ponty fekszik
a földön a kiszáradt keréknyomban, az beszélt hozzám. Rácsodálkoztam.
– Hát te, hogy kerülsz ide?
– A Keleti Óceán gyermek vagyok – felelte. – Tudnál hozni egy vödör vizet, hogy
megmentsd az életemet?
– Rendben van – mondtam. – Elintézem a dolgom, visszafelé jövet hozok majd
egy vödör vizet a Nyugati-folyóból. Jó lesz így?
A ponty megdühödött
– Kikerültem a megszokott közegembıl – kiabálta –, nem tudom, mit tegyek! Egy
vödör víz megmentene, de te nem adsz mást, csak ígéretet! Így legközelebb majd a
halpiacon látsz viszont!
Zhuang Li

A BÉKA A FORRÁSNÁL

Élt egy béka a sekély forrásnál.
– Nézd csak, milyen remekül élek itt! – mondta az arra vetıdı kelet-óceáni
teknısnek.
– Ugrálhatok a köveken, ha ki akarok jutni a partra, s megbújhatok a
sziklahasadékokban. Kedvemre hősölhetek a pocsolyákban, ha meg kedvem támad,
bebújok a mély iszapba. Nincs az a rák, nincs az az ebihal, amelyik olyan remekül
élne, mint én ! Én vagyok az úr a forrásban és a parton. Kívánhat ennél többet valaki?
Miért nem jössz erre gyakrabban, hogy elszórakozzunk?
Mielıtt a kelet-óceáni teknıs belépett volna a forrásba, lábának körme beleakadt
valamibe. Megállt, hátralépett, majd belefogott, hogy elmondja a békának, milyen az
óceán.
– Az óceán szélesebb ezer linél is, és legalább ezer li mély. Valamikor a régi
idıkben tíz évbıl kilencben dagály volt, ám a tenger szintje mégsem emelkedett, aztán
meg minden nyolc évbıl hétben apály volt, de a tenger szintje mégsem csökkent Az
óceán korokon át mindig ugyanolyan. Hát ezért szeretek az óceánban élni.
Szavait figyelve a béka zavartan hallgatott.
Zhuang Zi

AZ UTÁNZÁS OSTOBASÁGA

Xi Shit, az ismert szépséget sokszor kínozta a gyomorégés, ezért gyakran
mutatkozott fájdalomtól elgyötört arccal az emberek elıtt.
Egy falubeli csúnyácska leány, aki roppant vonzónak tartotta Xi Shi viselkedését,
ugyancsak összefonta karját a gyomra elıtt, és fájdalmas képet vágva sétafikált. A
gazdagok, megpillantva a lányt, magukra. zárták ajtóikat, a szegények pedig
észveszejtve menekültek elıle.
Szerencsétlen leány! Hiába csodálta Xi Shi viselkedését, nem tudta felismerni,
hogy mi benne a csodálatos.
Zhuang Zi

A SÁRKÁNYFARAGÁS MŐVÉSZETE

Zhu Ping elszegıdött Zhili Yihez, a híres fafaragóhoz, hogy megtanulja, miként
kell sárkányokat faragni. Három évig tanult, minden igyekezetét annak szentelte, hogy
elsajátítsa mestere tudományát.
De soha életében nem találkozott sárkánnyal, hogy mővészetét annak is
bemutathassa.
Zhuang Zi

A SIRÁLY, AMELYET A SZERETET PUSZTÍTOTT EL

Egy tengeri sirály betévedt Lu fıvárosába. Lu város hercegnıje nagyon megörült a
vendégnek. A templomcsarnokban káprázatos ünnepséget rendezett számára,
lakomával, zenészekkel. Ám a madár zavarodottan dugta szárnyai alá a fejét,
behúzódott a sarokba, és morzsányi ételt, korty bort sem fogadott el. Az ünnepség
harmadik napján kimúlt.
Ez az eredménye annak, ha valaki úgy kíván megörvendeztetni egy sirályt,
ahogyan Lu hercegnı próbálta megörvendeztetni.
Zhuang Zi

GYÓGYÍR CSEREPES KEZEKRE

Song tartományban lakott egy mosodás, aki csodálatos hatású gyógyírt kevert ki,
amellyel a kicserepesedett kezét rendbehozta. Így a család nemzedékeken át
ruhamosásból élt. Egy ember tudomást szerzett a kenıcsrıl, s száz aranyat kínált a
receptjéért.
– Több nemzedék óta mosásból tartjuk el magunkat – mondta egyikük, amikor a
család megvitatta a javaslatot –, de sohasem kerestünk egy-két aranynál többet. Most
száz aranyat kapnánk, ha eladnánk a receptet. Jobban járunk, ha eladjuk.
Nem sokkal ezután Yue tartomány nagy sereggel támadt Wu tartományra. Az
ember, aki a receptet megvásárolta, elment és felajánlotta a receptet Wu hercegének,
aki az ajándék fejében kinevezte tábornokká. Az új tábornok csapatai hatalmas
támadást indítottak a tengeren Yue hadai ellen, és teljesen megsemmisítették az
ellenséget. A herceg az új tábornokot nemesi rangra emelte, hőbérbirtokot
adományozott neki.
Ugyanaz a kenıcs, amely addig csak a mosodások kezét gyógyította, másnak
földbirtokot szerzett
Minden attól függ, milyen célra használjuk fel a dolgokat.
Zhuang Zi

A KÉKCINKE ÉS AZ ÓRIÁS MADÁR

Élt valaha egy óriás madár, amelynek háta olyan széles volt, mint a Tai hegység,
kiterjesztett szárnyai pedig felhıként borították el a mennyboltot. Ha magasba
emelkedett, forgószél kerekedett körülötte, és minden szárnycsapásával kilencezer li
távolságra suhant az ég alatt. Egy alkalommal Délnek vette útját, a Déli Óceán felé
tartott.
A kékcinke feltekintett rá és nevetett. “Én felszökkenek pár lábnyira, aztán
visszaszállok, és jól érzem magam a bokrok között. Nekem ennyi elég is. Minek
menjek messzebbre?”
Ebbıl láthatjuk, mi a különbség az óriás meg a törpe távlata között.
Zhuang Zi

TÍZEZER ARANY

Qi tartományban élt egy Dongguo Chang nevő nagyravágyó úr. Többek között
arról álmodott, hogy valamikor tízezer aranya lesz. Tanítványa, bár ismerte mestere
pénzsóvárságát, mégis arra kérte, kegyeskedjék adományt adni neki, mivel nagy
szegénységben él.
Dongguo Chang visszautasította a tanítvány kérését.
– Minden pénzre szükségem van, mert állami hivatalt akarok venni magamnak.
A tanítvány megharagudott rá, elment Song államba. Mielıtt útra kelt, így szólt
mesteréhez: – Mivel nem osztozhatom mindabban, amit oly mohón kívánsz, jobban
teszem, ha másutt keresem a szerencsémet. Meglehet, hamarabb megtalálom, mint te.
Shang Zi*

A FİÚR, AKI A SÁRKÁNYOKAT SZERETTE

She fıúr annyira kedvelte a sárkányokat, hogy telefestette-faragtatta a házát
sárkányokkal. Amikor az égben lakozó igazi sárkány ezt megtudta, leszállt a földre,
odafeküdt She háza elé, fejét a kapu küszöbére, farkát az ablakpárkányra helyezte. A
fıúr megpillantotta az igazi sárkányt, és eszét vesztve menekült ki a házából.
Ebbıl látszik, hogy She nem szerette a sárkányokat. A sárkányok hasonmását
szerette, de az igazi sárkánytól irtózott
Shen Zi*

AZ ÖNTELT KOCSIS

Yan Zi, Qi tartomány miniszterelnöke kikocsikázott a hintóján. A kocsis felesége
a kapuban állt, látta, milyen öntelten ül a férje a hintó bakján, a négy ló gyeplıjét
fogva.
Amikor a kocsis hazament, a felesége kijelentette, hogy elhagyja.
A férje megkérdezte, miért.
– Yan Zi miniszterelnök – válaszolta a felesége. – Ismerik szerte az egész
országban. Amikor kikocsizott, láttam, amint gondolataiba merül. Nem volt benne
semmi nagyképőség. Te meg kocsis vagy csak, és mégis nagyra tartod magad, öntelt
vagy. Ezért megyek el tıled.
Ettıl fogva a kocsis szerényebben viselkedett Amikor Yan Zi egy alkalommal
arról érdeklıdött, mi az oka a hirtelen változásnak, a kocsis megmondta az igazat Yan
Zi ennek hallatán állami hivatalt ajándékozott neki.
Yan Zi*

AZ EMBER, AKI SENKIT SEM LÁTOTT

Qi tartományban élt egy ember, aki nagyon vágyott rá, hogy aranya legyen. Egy
ízben takarosan felöltözött, elment a piacra. Az aranykereskedı pultjánál darab
aranyat dobott a mérlegre, aztán szó nélkül zsebre vágta.
A rendır elkapta. Megkérdezte tıle:
– Hogy lophattál aranyat ennyi ember szeme láttára?
– Amikor az aranyat eltettem, nem láttam senkit. Nem láttam senkit és semmit,
csak az aranyat – felelte az ember.
Lie Zi