péntek

Kisvakond

A kisvakond és a barátság
http://videakid.hu/videok/animacio/kisvakond-es-a-baratsag-gyerek-mese-vakond-qcT8dXhDBGMaJkxo

A kisvakond és a gombák
http://www.youtube.com/watch?v=biiYAq5FsrY

http://videakid.hu/videok/animacio/kisvakond-es-a-gombak-aranyos-gyerek-mese-JGHnVH7EU6acTz6J

A kisvakond és a hóember
http://www.youtube.com/watch?v=SZ4x5DstxTM

http://videakid.hu/videok/animacio/kisvakond-es-a-hoember-aranyos-gyerek-mese-groavE3ujUj3upmv

A kisvakond és a kiskacsák
http://www.youtube.com/watch?v=9l0hwMLQXhw

http://videakid.hu/videok/animacio/kisvakond-es-a-kiskacsak-aranyos-gyerek-mese-IIZvEAjPKOtbOlHt

A kisvakond és a metró
http://www.youtube.com/watch?v=FWMR6DciRkQ

http://videakid.hu/videok/animacio/kisvakond-es-a-metro-gyerek-mese-rajzfilm-zqDkQ2dk0aqtmyu3

A kisvakond és a nyúl család
http://www.youtube.com/watch?v=yzlI6OUDL-A

http://videakid.hu/videok/animacio/kisvakond-es-a-nyulcsalad-aranyos-gyerek-mese-uM3CUMQ4rK801AQW

A kisvakond és a nyuszi
http://www.youtube.com/watch?v=e3_G2FizC70

http://videakid.hu/videok/animacio/kisvakond-es-a-nyuszi-gyerek-mese-rajz-PqbBRJYARj9fOca0

A kisvakond és a robot
http://www.youtube.com/watch?v=80p0uNQNMDU

http://videakid.hu/videok/animacio/kisvakond-es-a-robot-gyerek-mese-rajz-nxxp031WAMti1p9P

Kisvakond és a sas
http://videakid.hu/videok/animacio/kisvakond-es-a-sas-1-ahMVMPyRNXAmLT42

http://videakid.hu/videok/animacio/kisvakond-es-a-sas-2-IlmZ0nfmBtmURS2h

http://videakid.hu/videok/animacio/kisvakond-es-sas-3-po6vKzheSDRiQFb7

A kisvakond és a szén
http://www.youtube.com/watch?v=jn1qnpLOCeM

http://videakid.hu/videok/animacio/kisvakond-es-a-szen-gyerek-mese-rajz-5TG156IKfsmo8SQZ

A kisvakond és a születésnapi zsúr
http://www.youtube.com/watch?v=GXrTdhdGnw0

http://videakid.hu/videok/animacio/kisvakond-es-a-szulinap...-gyerek-mese-rajz-afXEIOYp0gNPFhrB

A kisvakond és a vikend
http://www.youtube.com/watch?v=2_TKzScv41Q

http://videakid.hu/videok/animacio/kisvakond-es-a-vikend-mese-rajz-rajzfilm-ylKVxglMxw1tmIII

A kisvakond és az árvíz
http://www.youtube.com/watch?v=ckce-g1mWGk

http://videakid.hu/videok/animacio/kisvakond-es-az-arviz-mese-rajzfilm-vakond-UG60f8CW2y4YE87x

A kisvakond mint órásmester
http://www.youtube.com/watch?v=hbk0V13cX30

Kisvakond a fényképész
http://videakid.hu/videok/animacio/kisvakond-a-fenykepesz-gyerek-mese-vakond-cvMXW7IpfurYz9Hy

Kisvakond a festő
http://videakid.hu/videok/animacio/kisvakond-a-festo-gyerek-mese-vakond-RlJiYbYihWR9o5rK

Kisvakond a kémikus
http://videakid.hu/videok/animacio/kisvakond-a-kemikus-gyerek-mese-vakond-pKe6Xt15nVd95OD3

http://videakid.hu/videok/animacio/kisvakond-a-kempingben-gyerek-mese-vakond-GcvUtHtzLxPAZFbL

Kisvakond a kertész
http://videakid.hu/videok/animacio/kisvakond-a-kertesz-gyerek-mese-vakond-seqjDstVXkQ8b6Pj

Kisvakond a városban
http://www.youtube.com/watch?v=Z9Vj63OS92Q

Kisvakond az állatkertben
http://videakid.hu/videok/animacio/kisvakond-az-allatkertben-gyerek-mese-vakond-t4hAOXxTCw4Jps3y

Kisvakond és a buldózer
http://videakid.hu/videok/animacio/kisvakond-es-a-buldozer-gyerek-mese-vakond-w6kdScQ58Sznw55b

Kisvakond és a farsang
http://videakid.hu/videok/animacio/kisvakond-es-a-farsang-aranyos-gyerek-mese-DSZeot2iZrSnxMI1

Kisvakond és a fecske
http://www.indavideo.hu/video/Kisvakond_es_a_fecske/

Kisvakond és a fényképezés
http://www.indavideo.hu/video/Kisvakond_es_a_fenykepezes/

Kisvakond és a forrás
http://videakid.hu/videok/animacio/kisvakond-es-a-forras-enek-SESyHxwmt4uDzTXR

Kisvakond és a gyufásdoboz
http://videakid.hu/videok/animacio/kisvakond-es-a-gyufasdoboz-aranyos-gyerek-mese-dYQf6Hm98btF8AVs

Kisvakond és a halak
http://videakid.hu/videok/animacio/kisvakond-es-a-halak-hal-mARk1iJFoESr9Wrb

Kisvakond és a kakukkosóra
http://videakid.hu/videok/animacio/kisvakond-es-a-kakukkosora-aranyos-gyerek-mese-KOBQ4mQFCrPhDcZU

Kisvakond és a kánikula
http://videakid.hu/videok/animacio/kisvakond-es-a-kanikula-aranyos-gyerek-mese-uCmKAyzmvZrXjsmv

Kisvakond és a karácsonyfa
http://videakid.hu/videok/animacio/kisvakond-es-a-karacsonyfa-aranyos-gyerek-mese-NdodzZcScX2Vrg6P

Kisvakond és a karnevál
http://www.indavideo.hu/video/Kisvakond_es_a_karneval/

Kisvakond és a kiscsibe
http://videakid.hu/videok/animacio/kisvakond-es-a-kiscsibe-aranyos-gyerek-mese-zwLJVD9QRy0aNZxP

Kisvakond és a kút
http://www.indavideo.hu/video/Kisvakond_es_a_kut/

Kisvakond és a nyalóka
http://videakid.hu/videok/animacio/kisvakond-es-a-nyaloka-gyerek-mese-rajz-owOMyskFRsOviz9n

Kisvakond és a rádió
http://videakid.hu/videok/animacio/kisvakond-es-a-radio-gyerek-mese-rajzfilm-HEIrzGZdkHytzTmH

Kisvakond és a rágógumi
http://videakid.hu/videok/animacio/kisvakond-es-a-ragogumi-mese-rajz-rajzfilm-0No2uPtEogJ7vZYw

Kisvakond és a rakéta
http://videakid.hu/videok/animacio/kisvakond-es-a-raketa-rak-aggQeetabu3NyjcQ

Kisvakond és a sündisznó
http://videakid.hu/videok/animacio/kisvakond-es-a-sundiszno-gyerek-mese-rajz-XTFwbAFlkEXxwgT1

Kisvakond és a születés
http://www.youtube.com/watch?v=enJhZM02dPw

Kisvakond és a telefon
http://videakid.hu/videok/animacio/kisvakond-es-a-telefon-izsbC4InHpdlQGap

Kisvakond és a televízió
http://videakid.hu/videok/animacio/kisvakond-es-a-televizio-gyerek-mese-rajz-ItWc1Mu5zQpat3dp

Kisvakond és a tenger
http://www.indavideo.hu/video/Kisvakond_es_a_tenger/

Kisvakond és a tojás
http://videakid.hu/videok/animacio/kisvakond-es-a-tojas-gyerek-mese-rajz-ZOn71dbLbSgDVzjC

Kisvakond és a tolvaj szarka
http://videakid.hu/videok/animacio/kisvakond-es-a-tolvaj-szarka-gyerek-mese-rajz-j8ME8tlOh7g8yDwf

Kisvakond és a tranzisztoros rádió
http://videakid.hu/videok/animacio/kisvakond-es-a-tranzisztoros..-gyerek-mese-rajzfilm-SVf12aGKhlaXKduz

Kisvakond és a varázsszőnyeg
http://videakid.hu/videok/animacio/kisvakond-es-a-varazsszonyeg-gyerek-mese-rajz-3AYvoSDH082u7DQ0

Kisvakond és a zene
http://videakid.hu/videok/animacio/kisvakond-es-a-zene-gyerek-mese-rajz-ddaadw1uOA4jTxdz

Kisvakond és a zöld csillag
http://videakid.hu/videok/animacio/kisvakond-es-a-zold-csillag-gyerek-mese-rajz-qIf1ESMJ0tL0JWS4

Kisvakond és az esernyő
http://videakid.hu/videok/animacio/kisvakond-es-az-esernyo-gyerek-mese-rajzfilm-zuwLpFVIqrdoXnLD

Kisvakond és az óra
http://www.indavideo.hu/video/Kisvakond_es_az_ora/

Kisvakond nadrágja
http://videakid.hu/videok/animacio/kisvakond-nadragja-1-kivakond-nadrag-GbLNQVbZ9ZNeIWSI

http://videakid.hu/videok/animacio/kisvakond-nadragja-2-nadrag-6ajaYhXQku75iDC1

A nagy ho-ho horgász

A nagy ho-ho horgász 1.- A falánk pelikán
http://videakid.hu/videok/animacio/a-nagy-ho-horgasz-1.-csali-humor-magyar-D7DXObx39oHZU1mS

A nagy ho-ho horgász 2.- Gumihal
http://videakid.hu/videok/animacio/a-nagy-ho-horgasz-2.-csali-humor-magyar-ovZ43V8U7orPUS1g

A nagy ho-ho horgász 3.- A csalafinta csali
http://videakid.hu/videok/animacio/a-nagy-ho-horgasz-3.-csali-gyerek-hal-lKskwryZwpj01f0u

A nagy ho-ho horgász 4.- A repülő hal
http://videakid.hu/videok/animacio/a-nagy-ho-horgasz-4.-csali-gyerek-magyar-Vg51tdB7bVniR2oI

A nagy ho-ho horgász 5.- Virágcsokor a horgon
http://videakid.hu/videok/animacio/a-nagy-ho-horgasz-5.-gyerek-hohohorgasz-mese-mBIc9czELOCcJDgy

A nagy ho-ho horgász 6.- Születésnapi ajándék
http://videakid.hu/videok/animacio/a-nagy-ho-horgasz-6.-csali-gyerek-magyar-n5JSK2T7Q8nb3D8p

A nagy ho-ho horgász 7.- Nászajándék
http://videakid.hu/videok/animacio/nagy-ho-horgasz-7.resz-csali-gyerek-mese-X7xTIs7NesghWzv5

A nagy ho-ho horgász 8.- A sötétlelkű orvhorgász
http://videakid.hu/videok/animacio/a-nagy-ho-horgasz-8.-csali-gyerek-mese-HxwwJhPf7OGJPHuz

A nagy ho-ho horgász 9.- A titokzatos békaember
http://videakid.hu/videok/animacio/a-nagy-ho-horgasz-9.-csali-gyerek-gyermek-tMuxycCvJYXMwazh

A nagy ho-ho horgász 10.- Reszkessetek halacskák
http://videakid.hu/videok/animacio/a-nagy-ho-horgasz-10.resz-csali-gyerek-gyermek-5Tlgloggon2GCCzM

A nagy ho-ho horgász 11.-

A nagy ho-ho horgász 12.-


A Nagy Ho Ho Ho Horgász 1.- Horgász a háztetőn
http://www.youtube.com/watch?v=sWpa6GbN8Gg

A nagy Ho Ho Ho Horgász 2.- A mindentvágó rákolló
http://www.youtube.com/watch?v=BRQJjzU_D0Q&feature=mfu_in_order&list=UL

A nagy Ho Ho Ho Horgász 3.- A holló és a hal
http://www.youtube.com/watch?v=-ipVGm53SU4&feature=mfu_in_order&list=UL

A Nagy Ho Ho Ho Horgász 4.- A fagyasztott hal
http://www.youtube.com/watch?v=qbGziA5OTac&feature=mfu_in_order&list=UL

péntek

Mondák a magyar történelemből - 13 - Mátyást királlyá választják

Mondák a magyar történelemből - 12 - Kemény Simon

Mondák a magyar történelemből - 11 - Jankula

Mondák a magyar történelemből - 10 - Szt. László utolsó győzelme

Mondák a magyar történelemből - 09 - Korona és Kard

Mondák a magyar történelemből - 08 - Vértes

Mondák a magyar történelemből - 07 - Zotmund

Mondák a magyar történelemből - 06 - István királlyá koronázása

Mondák a magyar történelemből - 05 - Botond

Mondák a magyar történelemből - 04 - Lehel kürtje

Mondák a magyar történelemből - 03 - Szentgalleni kaland

Mondák a magyar történelemből - 02 - A fehér ló mondája

szombat

Szent László látomása

A gonosz Vid ispán tanácsára Salamon királya hercegek ellen támadt. László Oroszországba ment segítségért, Gézát pedig Tokajnál megverte a király. Géza átkelt a Tiszán és találkozott a nagy csapattal érkezett Lászlóval.
A királyi sereg Rákoson szállt meg, míg a hercegek Vác mellett ütöttek tábort. Ott akkor hatalmas erdő volt, amelyben senki sem lakott, csak egy Vác nevű szent életű remete. Róla nevezte el Géza herceg a várost, ami később épült.
Egyik reggel, amikor a hercegek lóháton tanácskoztak azon a helyen, ahol később Szent Péter apostol kápolnája állott, éppen azt fontolgatták, hogy miképpen harcoljanak.
Amint ott tanácskoztak, világos nappal mennyei látomás jelent meg Szent Lászlónak. Az pedig így szól bátyjához, Géza herceghez.
- Láttál-3 valamit?
- Semmit - felelte a herceg
Így szólt ekkor Szent László.
- Amint tanácskoztunk, az Úr angyala leszállott az égből, kezében aranykoronát hozott, és a fejemre helyezte. Nyilvánvaló tehát, hogy győzni fogunk Salamon felett, aki számkivetve elmenekül majd az országból, s a koronát az Úr neked adja!
Géza herceg így szólt ekkor.
- Ha az Úristen velünk lesz és győzelemre segít bennünket, templomot építek e helyen Szűz Máriának.
A látomás megvalósult. A hercegek csapatai Cinkota mellett, a mogyoródi dombon súlyos vereséget mértek Salamon királyra, aki megfutott, s a magyarok kívánságára Gézát Székesfehérváron királlyá koronázták.
Utána elmentek arra a helyre ahol a látomás történt. Amint Vác alatt tanakodtak, egy szarvas jelent meg előttük. Szarvain égő gyertyákkal. Amikor megpillantották egyből futásnak eredt. Az erdőben azon a helyen állt meg, ahol a monostort később felépítették. A vitézek nyíllal rálőttek a szarvasra, de nem találták el. A Dunába ugrott előlük, soha többé nem látták. Szent László így szólt.
- Nem szarvas volt az, hanem Isten angyala. Ahol a lábát megvetette azt a helyet jelölte meg számunkra, hogy Szűz Mária templomát felépítsük!
Így is lett. De az első látomás helye nem maradt épület nélkül. A hercegek rendeletére kápolnát emeltek itt Szent Péter tiszteletére.

A viszály oka

Salamon király és a hercegek, Géza és László közötti viszony akkor kezdett elhidegülni, amikor a besenyők betörése után a királyi sereg elindult megbüntetni a nándorfehérvári őrséget, aki engedte betörni a besenyőket az országba. Nándorfehérvár ostroma elhúzódott. Ugyan lőtornyokat építette a vár köré és ostromgépeket is felvonultattak, a városvédő görögök, szaracénok és bolgárok azonban vitézül védekeztek.
Az ostrom harmadik hónapjában egy rabul ejtett magyar lány segített nekik, aki felgyújtotta a várost, s a nagy szélben minden épület lángba borult. A magyar csapatok akkor bevették a várat egy erőteljes rohammal. A megmaradt várvédők pedig a belső fellegvárba húzódtak vissza.
A vár tömve volt kincsekkel, drágaságokkal. Az ostromló magyarok mindegyike meggazdagodott egy pillanat alatt. A zsákmány elosztásakor már vita támadt a király és a két herceg között. A civakodás azonban akkor vált ellenségeskedéssé, amikor a fellegvárba húzódók megadták magukat.
A megmaradtak tudták, hogy a hercegek istenfélők, a szenvedőket szívből sajnálók, ezért a többség nekik adta meg magát, nem pedig a zordságáról és zsarnokságáról elhíresült királynak.
A király ezt zokon vette, a nyílt ellenségeskedés viszont akkor kezdődött, amikor a király a hercegek hitére lejötteket és vagyonukat is fel akarta osztani.
A hercegek szembeszálltak a királlyal, ezért nem is tudtak megosztozni a hadizsákmányon

Zách Klára mondája

Még  Károly Róbert idején 1330-ban történt, hogy  mikor leszámolt a legtöbb  kiskirállyal az országban, akkor már csak  Csák Máté maradt hátra. Csák Máténak volt egy embere, Zách  Felicián aki, vagy kényszerítve volt (lányát túszul tartották  az udvarban, udvarhölgyként), vagy saját elhatározásában a király mellé állt. Ám egy napon az ifjú Kázmér herceg ( a későbbi III. Kázmér lengyel király), egyesek szerint Erzsébet királyné segédletével megerőszakolta a lányt. Másik feltételezés  is van, miszerint szerették egymást csak épp Kázmér nagy szerelmében erőszakolta meg a lányt. Ezután apjához fordult és a felbőszült  apa a királyi családnak rontott. Csak a kis Lajos nevelői tudták lefegyverezni, de így is  megsebesítette a királyt, és  levágta a gyermekeit védő királynő 4 ujját. A királynő bosszút követelt, az egész Zách családot kiírtatta harmadízig, aki távolabbi rokon volt annak elékoboztatta a vagyonát.Az apát felnégyelték, és kitűzték testrészeit az ország pontjain, fiát ló farkához kötötték, nagyobbik lányát lefejezték, rokonait megkínoztatták és lefejeztették, Zách Klárának aki vétlen volt, levágatta 8 ujját, az orrát és ajkait is megcsonkítatta, és  körbehordoztatta az országban ló hátára kötözve, miközben azt kellett hajtogatnia : ilyen módon bűnhődik az, aki a királyhoz hűtlen.

Viadal Salamonnal

Salamon király, apósa a német császár segítségével hadjáratot indított Géza irály ellen, s annak sikertelensége után búsan visszahúzódott Pozsony várába. Békességben itt sem maradhatott, mert Géza király öccse, László herceg ostrom alá vette a várat.
Mivel a vár erős volt, az ostrom elhúzódott. Ez alatt Salamon vitézei gyakran kimentek a várból és megvívtak László katonáival. Álruhát öltve gyakran a vezérek is részt vette e párviadalokban.
Az egyik alkalommal László herceg közvitéznek öltözve közeledett a várhoz. Salamon is ugyanekkor öltött közvitézi öltözetet, fegyverzetet és kilovagolt. Egyikük sem sejtette, hogy a másik sereg vezére áll vele szemben.
A várbeliek kiültek a várfalra megnézni a párviadalt, biztosak voltak Salamon király győzelmében. Amikor Salamon közel ért Lászlóhoz, a szeméhez kapott és visszadöbbent. László herceg feje fölött ugyanis két angyalt látott, akik a levegőben röpdöstek és tüzes karddal fenyegették őt. Salamon ettől annyira megrémült, hogy rögvest futásnak eredt, visszamenekült a várba.
Vitézei döbbenten kérdezték:
- Uram, hiszen te három-négy vitéztől sem szoktál megijedni, most egy elől is megfutamodtál?
Salamon lihegve az ijedségtől válaszolt.
- Ember elől én még el nem futottam, de nem ember ez, hiszen tüzes kardok védelmezik.

Vak Bottyán fogadása

Bottyán János közismert nevén Vak Bottyán (Esztergom, 1643? – Tarnaörsi tábor, 1709. szeptember 26. vagy 27.) kuruc generális, a Rákóczi-szabadságharc legendás hadvezére.

Személyében a magyar történelem egyik legkiválóbb hadvezérét tisztelhetjük. Tehetségét ellenfelei is elismerték. Seregében szigorú rendet és fegyelmet tartott, de igazságos volt és törődött katonáival, akik szerették és lelkesedtek érte.

Miután Érsekújvár török kézre kerülésekor 1665-ben Vágsellye is a végvári vonal egyik támaszpontja lett, a fiatal Bottyán katonának állt. 1676-ban már a sellyei lovasok egyik zászlótartója, s közben az udvarbírói tisztséget is betöltötte. 1681–1683-ban Komáromban szolgált, s miután a portyázásokban gyorsan kitűnt bátorságával és vitézi tetteivel, időközben hadnaggyá lépett elő.

Ebből az időszakból származik egyik leghíresebb tette, amely talán csak a személyét övező legendák közé tartozik. Fogadott társaival, hogy bemegy a 6000 fős török őrséggel védett Érsekújvárra, és a főtéren álló mecsetből az imát mondó müezzint ledobja, majd épségben visszatér. Parasztruhát öltött magára, és bejutott a városba, ahol épp vásár volt. Amikor a müezzin kijött a minaret erkélyére, hogy imáját elmondja, Bottyán János utánament és kihajította. Ezután gyorsan lejött a toronyból, a várkapu felé sietett és az útját álló janicsárt lelőve, sikeresen kijutott. Az üldöző törököket a rá várakozó társai felkoncolták.

Tordai hasadék

Szent László a kunok ellen harcolt az erdélyi Tordánál, de azok túlerőben lévén a királyt üldözőbe vették, és az feltekintett az égre, és a hegy hirtelen kettéhasadt.  Nem tudták tovább üldözni a király megmenekült. A lova patkójának nyomai még ma is látszanak a monda szerint.

Szent László pénze

A kunok éppen Kolozsvárott támadtak, a magyarokazonban megfutamították az ellenséget. menekült a sok tar fejű kun, ki merre látott. A magyar vitézek meg utánuk, irtották a pogányokat.
A kunok vezére cselt eszelt ki ekkor. Kibontotta az iszákját és a rabolt kincsekből marékszámra szórta az aranypénzt az őt  üldöző magyarok elé. Ezt látva a többi kun is követte a vezért. Nem voltak restek a magyar vitézek, leugrottak a lóról és marékszámra szedték a kincseket. Senki sem törődött ekkor már a pogányok üldözésével. László király hiába bíztatta fiait a további harcra. A csengő arany szebben beszélt, nem hallgattak azok a királyi szóra. Szent László ekkor megint az Úrhoz fordult:
- Uram, te segíts meg, hiszen éretted harcoltam!
És íme, csoda történt ekkor. A monda szerint minden  aranypénz kaviccsá változott.
E vidéken e  különös köveket a nép Szent László pénzének nevez.

Szent László mint táltos a magyar hiedelemben

I. Szent Lászlóról sok  hiedelem maradt fenn, amiket azzal magyaráztak, hogy táltos volt. Egyszer amikor Salamon királlyal párbajozott, a felé közeledő Salamon, aki nem rettent meg  még erősebb vitézektől sem, a feje körül  lángoló karddal hadonászó angyalokat látott és megrettent., visszament várába . László  Szög nevű lova patkójának nyomán vizet fakasztott a szomjazó katonáinak, hegyeket mozgatott meg, aranypénzt változtatott kővé. A monda szerint egy ellene  szervezett merénylet  közben is nagy fényesség támadt, és a merénylő elejtette a kardot. Gyakran emlegették úgy, hogy táltos király, aki táltos lován vágtatva védi az országot.

Szent László megmenti a magyar lányt a kun vitéztől

A magyarok erdélyben üldözték a fosztogató kunokat. László király  csapatával rögtön  le is vágott 4 et özülük, majd észrevett egy kun vitézt, amint egy magyar lányt hurcol magával a lován, Utána is eredt Szög nevű lován. Mikor utolérte már csak egy lándzsányi  hossz volt közte és a kun közt, de nem tudta beérni. Ekkor a lányra kiáltott, hogy  rántsa le a lóról. Az úgy is tett, és  a földön bírkózva  harcolni kezdtek, a kun erős volt, László  elvágta a kun  inát, és megsebezte a nyakán.

Szent László füve

Hatalmas termetű volt Szent László király, egy fejjel kimagasodott vitézei közül. Harcokban olyan volt, mint a bátor oroszlán, békében meg olyan, mint a kegyes pásztor. Egykor ezt énekelték róla:

Üdvöz légy, kegyelmes Szent László király,
Magyarországnak édes oltalma,
Szent királyok közt drágalátos gyöngy,
Csillagok közt fényes csillag.

Amikor a pestis, a döghalál pusztítani kezdett, az egész nép László királyhoz fordult, mindenki tőle várt segítséget. Mint a juhok a jó pásztorhoz, úgy tódultak a király sátorához. Szent László pedig Istenhez könyörgött, tőle várt segedelmet. Isten éjszaka álmot küldött a királyra. Egy angyal jelent meg a szent király előtt, és azt mondta:
- Vedd íjadat és tegezedet, menj ki sátrad elé, és minden célzás nélkül bocsásd el nyílvessződet. A vessző megmutatja, mit kell tenned. Amikor László király felébredt, hozatta íját és tegezét, kilépett sátrából, felhúzta íját, aztán célzás nélkül elbocsátotta a nyílvesszőt. A nyílvessző messze szállott, s ahol lehullt, egy genciána fűszálat átütött.
A genciána, a keresztesfű kenőcse mentette meg a népet a döghaláltól, s azóta is Szent László füvének nevezi a nép.

Szent László csodatettei

Szent László király éppen az oroszokkal csatázott, üldözve őket kies tájra jutott, ahol több napi járásra se embert se állatot nem találtak a magyarok Amikor a szent király látta, hogy a pusztaságon éheznek a katonái, elvonult egy félre eső helyre, térdre esett és úgy könyörgött az Úristenhez. Az Úr meghallgatta a szavát, s amikor Szent László felemelkedett rögtön csoda történt. Egy sereg szarvas, őz és bivaly közeledett a pusztában. Csodálkoztak a katonák, mert a nagy állatsereglet szelíden közeledett. Mindjárt hálát adtak az Úristennek, de a szent királynak is. Máskor Döbröd közelében vonult a sereg és epesztő szomjúság kínozta a katonákat. Olyan nagy volt a vitézek szomjúsága, hogy kínjukban kiáltozni kezdtek.
A tatárok vezére is meghallotta e kiáltozást és gúnyosan kérdezte László királytól:
- Miért bőgnek ennyire a katonáid:
-Mert veled akarnak megütközni! - felelete Szent László.
Az ütközet előtt a szent király Istenhez fohászkodott, hogy elepedt katonáit felüdítse. Isten most is meghallgatta könyörgését lova patkójának nyomán víz buggyant ki. Bőséges forrás fakadt a nyomában. A friss víz a katonákat felüdítette. Vize azóta sem apadt el, ki nem száradt. A forrást a nép ma is Szent László kútjának nevezi.

Salamon a toronyban

Géza király halála után öcsét, László herceget választotta királlyá a nemesség. Mindenki ismerte László kegyességét, vitézségét és szívének jóságát. László először tiltakozott a koronázás ellen, mert szerette a békességet, s az országot vissza akarta adni Salamonnak. De végül engedett a magyar uraknak és megkoronáztatta magát. Trónra lépve jámborul uralkodott. Enyhítette a törvények szigorát, vigasztalta a szomorúakat, megszabadította a foglyokat, oltalmazta az árvákat.
Salamont, aki ezalatt Pozsonyban élt, szíves jósággal mindennel gazdagon ellátta. Salamon lelkét azonban méreg és keserűség marcangolta. Dühös lélekkel László király elpusztításán mesterkedett.
Cselt szőtt ellene. Egy régi katonáját arra vette rá, hogy álmában ölje meg László királyt. A katona ekkor a király testőre volt, amikor rákerült az őrség, a király hálószobájához lopódzott, berontott és kirántotta a karját, hogy ledöfje a királyt. Ebben a pillanatban lángoló fényesség vakította el. Az egész szobát betöltötte ez a fényesség, mert a szomszédos piactéren a villám belecsapott a feszületbe. Az orgyilkos ezt égi jelnek vette, kiejtette a kardot a kezéből és térdre rogyott a király előtt, bocsánatért esdekelve.
Bevallotta, hogy Salamon vesztegette meg és vette rá az ocsmány tettre. László király szíve még ekkor is kegyes volt. Enyhe ítéletet hozott: Salamont egy hatalmas toronyba záratta, amely Visegrád mellett állott és romjaiban még ma is látható a Dunakanyarban.

Magyarok mint türkök a történelemben

A kazár birodalom népei nomád életmódjukból adódóan a kínaiaktól a türk gyűjtőnevet kapták függetlenül attól, hogy melyik népcsoporthoz is tartoztak, mivel a türk szó nomádot jelent. ( ebben az időben még nem a  mai értelemben vett törököt jelentett) Habár növénytermesztéssel is foglalkoztak,  a lovasnomád életmód inkább  jellemezte őket. A magyarokat a korai bizánci emlékiratok is úgy nevezik, a türkök, mivel a  keletebbre lévő népeknél hasonló öltözet volt.

Türkökként említik még az alábbi népeket is egyes  krónikákban, feljegyzésekben is:

Hunok
Alánok
Burtászok
Szabirok
Ujgurok
Bolgárok
Magyarok
Baskirok
Szaragunok
Onogurok
Utigurok
Kutrigurok
Tarniákok
Kotragurbok
Kabarok
Zabandarok
Besenyők
Oguzok
Kunok
Kipcsákok
Fekete hunok vagy avarok
Szabirok
Szaragurok
Szamandárok
Balangárok
Kara kazárok

Magyar hajviselet, a varkocs

A varkocs a fejtetőn vagy tarkón szorosan összekötött, ezen túl egyébként lazán lógó hajfonat. A keleti (ázsiai, kis-ázsiai, indiai, sőt amerikai őslakos) népeknél is igen gyakori hajviselet, gyakran úgy is, hogy a fej többi részét kopaszon hagyták. Régi magyar szó, sajnos manapság a németből eredő copf szót használják helyette, pedig a lengyel nyelvben is a magyar szóval azonos hangértékű "warkocz" jelenti ezt a hajviseletet, és az üstökös csóváját is. Ez sem véletlen, a magyar üstökös szó is a fej (azaz üstök) mögött, csóvaszerűen hordott hajhoz hasonló égi látványosságra utal.
A magyarság  kopaszra nyírt varkocsos keleties  hajviselete a pogány világot elevenítette meg a "művelt" nyugattal szemben. Mindazonáltal, hogy a  magyarok igyekeztek beilleszkedni a  nyugati világba, a hajviselet terén sem adták fel eredeti szokásaikat. Még az 18. század végén is  gyakori hajviselet volt a székelyeknél a varkocsba fogott haj. Rendszerint úgy nyírták, hogy  csak a fejtetőn lévő részt hagyták meg és azt szorosan ősszefogva  összefonták, és a ezt a csóvát nevezték üstöknek. Az üstököt nyírták  többféleképpen is, valamikor a halánték feletti részeket is összefonták, vagy éppen az üstököt nyírták le, a többi részt szabadon hagyták lógni.

A lengyeleknél is elterjedt e  hajviselet, sajátos formában, még Báthory István lengyelországi uralkodása idején. A hajat csak a halánték feletti vékony csíkban, és a tarkón nyírták kopaszra, a többit meghagyták, és mindehhez hosszú lekonyuló bajszot növesztettek.Borotvált üstökű tar fejet századunk elejére már csak a világtól elzárt moldvai csángó férfiak viseltek, köztük maradt fenn a lengyel változat is. Később a hosszú hajjal együtt, a polgáriasodás és a katonáskodás szerepének megváltozása miatt, módosult ( csimbuk) - praktikussági okok miatt, majd később  felváltotta a rövid haj ( még az  1848 as szabadságharc alatt is  harcoltak olyan székelyek akiknek  csimbukba volt kötve a hajuk).

Csörsz árka

Rengeteg monda öleli körül a Tiszát. egyik kevésbé közismert mondája a Csörsz Árkáról szóló mendemonda,  több mint 1300 éves népi elbeszélés.
A Tisza mielőtt szabályozták volna nagyon gyakran medret váltott, több száz, vagy ezer évvel ezelőtt  teljesen más meferben folyt. A monda szerint  - az árok a  mai Jászárokszállás mellett található; a   névadó Csörsz, aki avar király volt beleszeretett a longobárdok lányába, Délibábba. A longobárdok királya csak úgy egyezett bele a házasságba, ha Csörsz vízen jön érte és vízen viszi el. A monda szerint csörsz parancsot adott egy árok építésére a Tisza és a Duna közt. A nászból azonban semmi sem lett, mivel  Csörszöt agyoncsapta egy villám. A monda szerint  nyaranta a szerelmes Délibáb keresi szerelmét az árokban.

Valójában azonban  az árok egy  feltételezett védmű része volt ami a Duna kanyartól  indulva az Alföldet mitegy körbekerítve Debrecenig, majd onnan dél felé fordulva  az  Al -Dunáig húzódik. Nyomai most is fellelhetőek, bár az ipari forradalom előtt jobban látszottak. Azonban a nagyszabású talajrendezések folytán mára csak kis szakaszai láthatóak. Valószínűleg a rómaiak építették ki, mint előretolt védművet amit a későbbi népek is használtak.

Csata a kunokkal

László király uralkodása idején számos csatát nyert idegenek ellen, s az ország határait kiszélesítette. Legemlékezetesebb harcokat a kunok ellen vívott.
Egy Kapolcs nevű kun vezér tört be Erdélybe, azt felprédálta és zsákmányt vitt magával. Magukkal hurcolták még a nemesek feleségét és gyermekeiket is.
László király ekkor éppen Szlavóniában harcolt és éppen hazafelé tartott amikor a kunok betöréséről értesült. Amilyen gyorsan csak lehetett, a kunok után vágtatott és a Temes folyó mellett utol is érte őket. Vörös zászlaja alatt megrohamozta a kunokat. Isten ekkor szétszórta a kunokat a magyarok színe előtt.
László király ekkor azt kiáltotta a vitézeinek:
- Ne öljétek meg a kunokat, csak fogjátok el őket, ha megtérnek, hadd éljenek!
Kapolcs, a kun vezér és sok bátor kun vitéz ekkor már halott volt. A többieket a magyarok elfogták. Egyetlen kun maradt meg hírmondónak, egy Eszembó nevű.
Tőle tudták meg a kunok a történteket és nagyon elszomorodtak. Követeket küldtek László királyhoz és gőgösen követelték a foglyok elengedését, támadást ígérve ellenkező esetben. László király csak nevetett a kunok fenyegetésén. Elébük ment a Dunához, amikor jöttek, hogy az országot felprédálják A király bátran rohant az ellenségre, ez első rohamban leszúrta a kunok vezérét, akit Ákosnak hívtak. Isten ismét megsegítette a magyarokat, szétszórta a kunokat. A király így ismét győzelemmel tért haza.

Botond vezér

A kalandozások idején  az ifjú Zsolt  fejedelem gyámjául három magyar törzsfőt jelöltek ki, Lélt, Bulcsút, és Botondot. Ők hárman sikeresen vették fel a harcot a német-rómaiakkal szemben, de 955-ben elfogták Lél-t és Bulcsút, és felakasztották  őket. Ekkor Botond aki a Majnánál tevékenykedett rárontott a németekre, és lekaszabolta őket. Igazi hírnevét akkor érte el amikor a görög császár ellen vonultak és legyőzte a görög óriást párbajban, (úgy földhöz vágta hogy az  menten meg is halt), ezután pedig  buzogányával hatalmas rést ütött a bizánci érckapun. ezután a görögöket adófizetővé tette.

Bátor Opos és az ecsedi láp sárkánya

Számos európai mondakörben fellelhető sárkányokkal kapcsolatos monda, legenda ez alól a magyar sem kivétel. Eszerint a nyírség és a szatmári síkság közelében lévő ecsedi láp mocsarában  egy sárkány tanyázott. Víz alatti birodalmában uralkodott. Azt beszélték  hogy a víz olyan mély hogy már több száz ölnyi kötelet eresztettek bele, nem érték el az alját. Salamon király idejében volt egy  Bátor Opos nevű vitéz, -aki onnan kapta a Bátor jelzőt, hogy legyőzött egy legyőzhetetlennek hitt, óriás cseh vitézt párbajban, aki  elhatározta hogy megöli a láp sárkányát. Lement hát  a mélybe és megölte  a sárkányt buzogányával, (ezt az állítólagos buzogányt még II. Rákóczi Ferenc is látta, meg is jegyezte milyen kicsi); és hogy bizonyságát vigye tettének, kitörte a sárkány három fogát.  A király tettéért dicsően megjutalmazta. Ebből a három sárkányfogból alakult ki a Báthory féle sárkányos címer, akik leszármazottjainak tartották magukat.

A fekete sereg

A fekete sereg Mátyás király állandó zsoldoshadseregének magja. Két harmad része magyar és székely eredetű volt egy harmada pedig csehekből, szerbekből, lengyelekből, és németekből állt. Létszáma  10000-20000 fő lehetett (béke idején 10000, és háború időszakban 20000 körül), emelett  persze volt Mátyásnak egy állandó  serege is ami magyarokból állt, és  kb. 90000  főt számlálhatott. Először csak Mátyás király halála idején (1490) nevezték így, nevét talán az egyik vezetőjéről, Lehoczky János vitézről kapta, aki 1459-ben állt Mátyás szolgálatába, ekkortól számítjuk a fekete sereg fennállását. Más elméletek szerint a „fekete” nevüket onnan kapták, hogy Mátyás halálakor a katonák vállukon fekete szalagot viseltek. Mások szerint, azért lett fekete sereg a fekete sereg, mert fekete páncélt viseltek. A történelmi források mindenesetre akor nevezik fekete seregnek amikor Mátyás halála után rablóbandává zülött. Mátyás király halála után a fekete sereg nem Corvin János, Mátyás törvényen kívüli gyereke, hanem a bárók oldalára állt, így nagy szerepet játszott Corvin János trónra kerülésének megakadályozásában. Az új király, II. Ulászló igyekezett megtartani a sereget, ám zsoldot nem tudott biztosítani, így egy részük abbahagyta a katonáskodást, más részük Habsburg Miksa német-római király zsoldjába szegődött. A maradékot a török fenyegetés elhárítására a délvidékre küldték, de mivel továbbra sem fizettek zsoldot, a katonák rabolni, fosztogatni kezdtek. A vidéket fosztogató sereg maradékait Kinizsi Pál alsó-magyarországi főkapitány verte szét királyi beleegyezéssel. 1492 augusztusában a Száva-folyó melletti Szegednic városánál teljesült be Mátyás seregének végzete. A megmaradtak kis része Nándorfehérvárra került, ahol a törökökkel összejátszva Nándorfehérvár átadását a törökök javára szerették volna elérni. Velük Kinizsi Pál alsó-magyarországi főkapitány véresen és kegyetlenül leszámolt. A fekete sereg 1494 tavaszára végleg megszűnt létezni.

A fehér ló mondája

Árpád vezér és nemesei hallottak Pannóniáról, hogy a legjobb föld a világon sehol sincsen, ezért közös elhatározással elküldtek egy küldöttet, név szerint Kusidot, hogy az egész földet szemlélje meg, és a föld lakóit kérdezze ki. Amikor Kusid a mai Magyarország közepébe eljött, és a Duna menti részekre leszállott, azt látta, hogy körös-körül a föld jó és termékeny, a folyó jó és füves -és eztetszett neki. Ezután elment a morva Szvatopluk fejedelméhez, aki Attila után ott uralkodott. Kusid köszöntötte népe nevében és az ügyet, amiért odament, előadta. Amikor Szvatopluk a magyarok szándékát meghallotta, nagy örömmel örvendezett, mert azt hitte, hogy ezek parasztok, akik azért jöttek, hogy az ő földjét megműveljék. Örömében a követet kegyelmesen elbocsátotta. Kusid pedig a Duna vizéből kulacsát megtöltötte, perje fűvel tömlőjét megrakta, aztán a fekete földből rögöket vett fel, azzal az övéihez visszatért. Amikor elmondotta mindazt, amit látott és hallott, és a kulacs vizet, a földet és a füvet megmutatta, a magyarok nagy örömmel örvendeztek. Mindjárt felismerték, hogy a föld igen jó, a víz édes, és a mező füve hasonlatos ahhoz, amit Kusid nekik elbeszélt. Ezután közös határozattal Kusidot a fejedelemhez visszaküldték, és Szvatopluk fejedelemnek egy nagy fehér arabs paripát, arábiai arannyal aranyozott nyereggel, aranyos fékkel a földért elküldöttek. Amikor Szvatopluk fejedelem az ajándékot meglátta, még jobban megörült, mert azt hitte, hogy ezt földjéért, mint telepesek küldték. Ekkor Kusid a fejedelemtől azt kérte, hogy földet, füvet és vizet adjon. Ezt a kérést Szvatopluk teljesítette. Árpád vezér ezalatt a hét vezérrel Pannóniába bejött, de nem, mint vendég, hanem most már mint a föld jogos örököse és birtokosa. Amikor ezt a fejedelem meghallotta, gyorsan sereget gyűjtött, mert félt a magyaroktól. Szövetségeseitől segítséget kért, majd a csapatokat egyesítette, és a magyarok ellen vonult. A magyarok eközben a Duna mellett gyülekeztek, és egy gyönyörű mezőn hajnalhasadtával csatát kezdtek. Az Úr segedelme velük volt: színük elől Szvatopluk fejedelem elmenekült a csatából. A magyarok egészen a Dunáig üldözték. Ott Szvatopluk ijedtében a folyóba beleugratott, és vízbe fúlt.

A csökmői sárkány

Történt úgy 1770 körül, hogy  egy békési csaló, tudományos nevezetes Csuba Ferke már sokszor került börtönbe "varázslásért". Hogy bosszút álljon az őt letartóztatókon, cselt eszelt ki. Elhitette velük, hogy meg tudja szerezni a csökmői sárkány kincsét 500 forintért. A falu emberei kimentek vele a domboldalra, ahol előtte gondosan elrejtett köveket és csontokat. Mondta nekik először el kell pusztítani a sárkányt, aztán övék a kincs. Megmutatta nekik a kötelet amit húzniuk kell - a másik végét a dombon lévő fák tetejére kötötte, és vödröket  aggatott az ágakra hogy "bömböljön" a sárkány. Amikor már nagy munkában voltak megszólalt: "Úgy húzzák azt a kötelet, hogy aki más ember feleségével hált az vigyázzon mert azt felfalja a sárkány, annk jó lesz innen elkotródni míg  nem késő!". Az emberek futásnak eredtek, Csuba Ferke pedig a  pénzzel együtt eltűnt, többé sosem látták. Bottal üthették a nyomát. Utána évtizedekig bicskát rántottak a csökmőiek ha "sárkányhúzónak" hívták őket.

II. Lajos király rejtélyes halála

II. Lajos király halálát forrásaink igen röviden adják elő. Mikor a mohácsi ütközetben (1526. augusztus 29-én) a csatarend már megbomlott, a király kedvelt kamarásával, Czettrichhel menekülni akart; de Csele falu mellett a megáradt mocsaras ér partjáról lova lecsúszott, és a királyt maga alá temette az iszapba. A kamarás, ki már átjutott a vízen, látta, hogy segítség nincsen többé; megjegyezte hát a helyet, és előbb Székesfehérvárra, aztán pedig Mária királynéhoz, Pozsonyba ment a szomorú hírrel.
Szerémi György, II. Lajos káplánja, 1840-ig ismeretlenül hevert egykorú emlékiratában és a hozzákapcsolt Epistola Flebilis-ben (mely Erdélyi László gondos kutatásai szerint [22] bizonyosan Tatai Miklós káplántól ered) egészen másként tűnik föl a király halála. Ez előadások szerint II. Lajos gyilkosság áldozata lett!
Szerémi először 1528-ban egy lengyelországi plébánostól hallotta, hogyan ölte meg Lajos királyt Szapolyai György Székcsőn, és újra hallotta egy magyar vitéztől, aki szemtanú volt, de csak János király halála után vallotta meg a titkot, nem bírván tovább elviselni a lelkifurdalást. Összefoglalva Szerémi előadását az Epistola Flebilis teljesen parallel adataival, a történet a következő: Mikor a csata elveszett, II. Lajos királyt Szapolyai György és Tomori Pál érsek az est sötétében a Csele patakon át Székcsőre vitte, a plébános házába. Velük volt Czettrich királyi kamarás is többedmagával, és Szapolyai Györgynek egy kapitánya. Mikor a király a sebtiben készített kis vacsorához ült, Tomori Pál azt mondta neki: „Egyék felséged gyorsan, mert a török a nyomunkban van.“ Ezután az érsek Szapolyai Györgyöt sürgette, hogy menjen a szállására felkészülni, mert azonnal indulniok kell Buda felé. „Én készen vagyok - felelt György -, menjen csak tisztelendő uraságod a szállására; én a király mellett maradok.“ Mikor az érsek távozott, Szapolyai György rákiáltott a királyra: „Te bestye tanchos kiral, te parázna, te igazságtalan király! Elvesztetted Magyarországot!“ Mire Lajos király azt mondta: „Nem az én akaratom volt ez, hanem a rendeké és a főpapoké.“ Ekkor Szapolyai György kirántotta háromélű cseh kardját, és háromszor a király jobb oldalába mártotta. Lajos leesett a földre. Czettrich és a többi kamarás erre Tomori Pál szállására szaladtak, és ott azt kiabálták: „Hamar, hamar, nagyságos uram, mert Szepesi György megölte Lajos királyt!“ Az érsek ezt hallván, berontott a szobába, és megölte Szapolyait. Ott vala azonban Szapolyai kapitánya, aki hallván, hogy urát megölték, előrohant, és Tomori Pált legyilkolta. Hárman feküdtek hát ott halva. Történt pedig mindez késő éjszaka, péntekre verradóban, mint a magyar vitéz vallotta. Szapolyai Györgyöt és Tomori Pált a székcsői templomba temették el. A királyt lepedőbe csavarták. Mezítláb, hajadonfőtt volt, rajta az aranyos ing, melyet a királyné készített, nyakán az aranylánc kis kereszttel, az ujján a jegygyűrű. Reá adták véres ruháit is, és éjfélkor kivitték a Csele falucska mellett levő mocsár partjára. Itt egy kis sírt ástak neki lámpavilágnál, és ott hagyták. Ezen a helyen feküdt szegény Lajos király János fővételétől Mártonnapig. Tatai Miklós káplán, ki a holttest föltalálásakor jelen volt, látta a király jobb oldalán a három szúrást.

szerda

Grimm legszebb meséi - Kékszakáll

A selymes kék szakálláról híres lovag egy ízben próbára tette feleségét. Rábízta egyik szobája kulcsát azzal a kikötéssel, hogy oda nem szabad belépnie. A próba nem sikerült, az asszony halállal bűnhődött. Hasonló sorsra jutott a lovag többi felesége is, míg az utolsót az asszony fivérei megmentették.

csütörtök

Pumukli kalandjai/Éder Mester és Pumukli

Zsuzska és az ördög

Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl volt, volt a sós tenger kellős közepén egy lakatlan sziget, azon a lakatlan szigeten egy nagy hegy, annak a hegynek a tetején egy magas torony, annak a toronynak a leghegyibe egy könyv, abból szedtem én ezeket a szent beszédeket.

Volt a világon egy nagyon-nagyon szegény asszony, annak volt három leánya, ezt a három leányt csak úgy-ahogy felnevelte, de hogy nagyon szegény volt, sehogy se tarthatta őket tovább, hanem elküldte őket szolgálatot keresni.

Elindult a három leány, mentek, mendegéltek hetedhét ország ellen, megtaláltak egy házat, az utcaajtóban kint állott egy ember, megszólította őket:

- Hová mentek, leányaim?

- Megyünk szolgálatot keresni.

- Sose menjetek tovább, szegődjetek be énhozzám, úgyis éppen ilyen három leányra volna szükségem.

A leányok beszegődtek az emberhez, aki pedig nem ember volt, hanem ördög.

Zsuzskának, a legkisebbiknek nagyon hamis hájjal kenték a bölcsőjét, nem egykönnyen hagyott magán kifogni, töviről-hegyire járt mindennek a végire. Egyszer is, amint a pitvarba üldögél, hallja, hogy őróluk beszél az ördög a feleségével a szobában, hallgatózik jobban, hát mit hall? Nem egyebet, mint hogy az ördög meg akarja őket ölni, arról beszélget. "Holnap nagy vendégséget csapunk, jó kövérek, jó lesz a húsuk pecsenyének, nem is nehéz lesz megölni őket, majd estére lefeküsznek a padlásra a magunk három leányával együtt, a magunk három leányának párnát teszek a feje alá, ezeknek meg egy-egy terméskövet, arról megismerem a sötétben is, hogy melyik másik, majd ha aztán elalusznak, levágom a fejét mind a háromnak."

Zsuzska mindezt jól hallotta, de nem szólt a testvéreinek se, hanem este, mikor mind az öt leány elaludt, felcserélgette csendesen a fejök alját, az ördög leányait fektette a terméskőre, a testvéreit meg párnára, maga is arra feküdt, és tettette magát, mintha aludnék. Éjféltájban felment az ördög a padlásra, tapogatta, hogy merre van a három terméskő, amint megtalálta, levágta a fejét mind a három leánynak, aki rajta feküdt, az pedig nem volt más, mint a maga tulajdon három leánya. Amint ezzel készen volt, megint lement, lefeküdt, mint akinek jó rendben van a szénája.

Alig várta Zsuzska, hogy leérjen az ördög, felköltötte csendben a testvéreit, lementek a padlásról, akkor Zsuzska bekiáltott az ördög ablakán:

- Hej, ördög, nem minket öltél ám meg, hanem a magad leányait!

Az ördög utánuk iramodott, de a három leány csakhamar utat vesztett a sötétben, azzal az ördög visszament, a leányok meg mentek, mendegéltek szép csendesen. Reggelre beértek egy nagy városba, ott beálltak a királyhoz szolgálni.

A király legjobban megszerette közülök Zsuzskát, mert szép is volt, de meg nagyon tudta magát kedveltetni, ezért a nénjei mindig irigykedtek rá, szerették volna valami úton-módon elveszíteni. Egyszer bementek a királyhoz:

- Jaj, felséges király, van annak az ördögnek, ahol mi szolgáltunk, egy tengerlépő cipője, amivel a legszélesebb tengert is át lehet lépni. Zsuzska azt mondta, hogy el tudná ő azt lopni, ha kellene felségednek; azért parancsoljon rá, felséges király, hogy lopja el, ha tagadja, hogy ő bizon nem mondta soha, hogy el tudná lopni, rá se hallgasson felséged, mert mondta, olyan igaz, mint hogy itt állunk.

Behívatta a király Zsuzskát.

- No, te Zsuzska, azt hallottam, hogy te azt mondtad, hogy el tudnád lopni az ördögtől a tengerlépő cipőt, azért ha az éjszaka el nem lopod, halálnak halálával halsz meg!

Szegény Zsuzska váltig tagadta, hogy "nem mondta ő azt soha", nem használt semmit, mit volt mit tenni szegény fejinek, elszánta magát, hogy megpróbálja ellopni, úgyis mindegy, akár a király öleti meg, akár az ördög.

Elindult hát szerencsét próbálni, ment, mendegélt, egyszer az ördög házához ért, éppen éjfél volt, aludt az ördög is, a felesége is, Zsuzska szép csendesen belopózott, kivette a tengerlépő cipőt az almáriomból, azzal bekiáltott az ablakon:

- Hej, ördög, viszem ám a tengerlépő cipődet!

- Hej, kutya Zsuzska, megöletted három szép leányomat, most viszed a tengerlépő cipőmet, hanem majd meglakolsz még te ezért, fogadom azt az egyet!

Kergette is az ördög jó darabig, már ím hogy utol nem érte, de éppen egy tenger mellé jutottak, ott Zsuzska felhúzta a tengerlépő cipőt, átlépte vele a tengert. Azzal ment egyenesen a királyhoz.

- No, felséges király, elhoztam már a tengerlépő cipőt.

A király nagyon megörült neki, még jobban megszerette Zsuzskát. A nénjei nagyon elbámultak, mikor megtudták, hogy Zsuzska szerencsésen ellopta a tengerlépő cipőt; másnap megint bementek a királyhoz.

- Jaj, felséges király, van annak az ördögnek egy tengerütő pálcája is, amivel ha akármilyen mély tengerre ráütnek, kétfelé válik, hogy száraz lábbal keresztül lehet rajta menni, Zsuzska azt mondta, hogy azt is el tudná lopni.

Megint hívatta a király Zsuzskát.

- No, Zsuzska, azt hallottam, hogy van annak az ördögnek egy tengerütő pálcája, te azt is el tudnád lopni, azért ha azt az éjszaka el nem lopod, halálnak halálával halsz meg.

Hiába tagadta szegény Zsuzska, nem használt semmit, elindult hát nagy szomorúan. Éppen éjfél volt, mikor az ördög házához ért, aludt az ördög is, a felesége is.

Zsuzska csendesen belopózott, ellopta a tengerütő pálcát, azzal bekiáltott az ablakon:

- Hej, ördög, viszem ám már a tengerütő pálcádat is!

- Hej, kutya Zsuzska, megöletted három szép leányomat, elloptad a tengerlépő cipőmet, most viszed a tengerütő pálcámat, de majd meglakolsz ezért!

Utána is szaladt, de megint csak a tengerparton tudott közel jutni hozzá, ott meg Zsuzska megütötte a tengert a tengerütő pálcával, kétfelé vált előtte, utána meg összecsapódott, megint nem foghatta meg az ördög. Zsuzska ment egyenesen a királyhoz.

- No, felséges király, elhoztam már a tengerütő pálcát is.

A király még jobban megszerette Zsuzskát, hogy olyan életrevaló, de a nénjei még jobban irigykedtek rá, csakhamar megint azzal árulták be, hogy van annak az ördögnek egy aranyfej káposztája is, Zsuzska azt is el tudná lopni, azt mondta. A király megint ráparancsolt Zsuzskára erős parancsolattal, hogy ha a káposztát el nem lopja, halálnak halálával hal meg.

Elindult hát szegény Zsuzska megint, el is ért szerencsésen éppen éjfélre az ördög kertjibe, levágta az aranyfej káposztát, azzal bekiáltott az ablakon:

- Hej, ördög, viszem ám már az aranyfej káposztádat is!

- Hej, te kutya Zsuzska, megöletted három szép leányomat, elloptad a tengerlépő cipőmet, elloptad a tengerütő pálcámat, most viszed az aranyfej káposztámat, csak ezt az egyet add vissza, soha szemedre se vetem.

De Zsuzska nem adta. "Tán bolond vagyok, hogy visszaadjam, mikor kívül vagyok már vele az udvaron?!" Az ördög kergette egy darabig, de sehogy se tudta utolérni, utoljára is visszafordult, Zsuzska pedig ment egyenesen a király elibe, odaadta neki az aranyfej káposztát.

- No, felséges király, elhoztam már ezt is.

A két nénjét Zsuzskának majdhogy meg nem ütötte a guta, amikor megtudták, hogy Zsuzskának most se lett semmi baja, másnap megint bementek a királyhoz.

- Jaj, felséges király, van még annak az ördögnek egy arany kisgyermeke is aranybölcsőben, Zsuzska azt beszéli fűnek-fának, hogy ő azt is el tudná lopni.

Megint behívatta a király Zsuzskát.

- Fiam, Zsuzska, azt hallottam, hogy van annak az ördögnek egy arany kisgyermeke is, aranybölcsőben, te azt is el tudod lopni, azt beszélted, azért ha az éjjel el nem lopod, halálnak halálával halsz meg.

Zsuzska tudta, hogy hiábavaló volna minden beszéd, nem is könyörgött, csak a tengerlépő cipőt kérte el a királytól, azzal elindult. Mire az ördög házához ért, öreg este volt, nem is várakozott, hanem bement egyenesen a házba, felkapta fejére az aranybölcsőt az arany kisgyermekkel, kiszaladt vele, azzal bekiáltott az ablakon:

- Hej, ördög, viszem ám már az arany kisgyermeket is!

- Hej, kutya Zsuzska, megöletted három szép leányomat, elloptad tengerlépő cipőmet, elloptad tengerütő pálcámat, elloptad az aranyfej káposztámat, most viszed az arany kisgyermekemet, csak ezt az egyet add vissza, soha a szemedre se vetem.

Zsuzska csak nevette, de majdhogy sírás nem lett a nevetésből, mert az ördög utána iramodott, Zsuzska meg nemigen tudott a nehéz bölcsővel szaladni, úgyannyira, hogy mire a tengerparthoz értek, tíz lépés nem sok, de annyi se volt köztük, hanem ott aztán Zsuzska felrántotta a tengerlépő cipőt, úgy átlépte vele a tengert, mintha ott se lett volna, azzal ment egyenesen a király elibe, odaadta neki az arany kisgyermeket.

A király, amint meglátta, csak egy szikrába múlt, hogy összevissza nem csókolta Zsuzskát, de az is csak egy cseppbe múlt ám, hogy a két nénje meg nem pukkadt mérgibe, mikor meghallotta, hogy Zsuzska megint visszakerült. Fúrta az oldalukat rettenetesen az irigység, mert látták, hogy a király napról napra jobban szereti Zsuzskát. Bementek hát a királyhoz megint, azt hazudták neki, hogy Zsuzska azt mondta, hogy van annak az ördögnek egy zsák aranydiója, ő azt is el tudná lopni.

Maga elibe parancsolta a király megint Zsuzskát.

- No, fiam, ezt meg ezt hallottam, azért ha holnapra el nem lopod azt az aranydiót, halálnak halálával halsz meg.

Szegény Zsuzska nagyon megijedt, mikor ezt meghallotta, mert tudta, hogy ezt legbajosabb lesz megtenni, mert a zsák a mestergerendán az ördög ágya felett van keresztülvetve, aztán zörög is a dió, mikor viszik; azért hát elkezdett esküdni mennyre-földre, hogy süllyedjen el ebben az álló helyében, szakadjon ki a nyelve ebben a szempillantásban, ha ő azt valaha mondta, csak nem használt semmi kérés-könyörgés semmit, el kellett neki indulni.

Éppen éjszakára ért megint az ördög házához, aludt az ördög feleségestül, Zsuzska szép csendesen belopózott, megfogta a zsákot, kezdte lehúzni a mestergerendáról, amint húzta, amint húzta, egyszer kiódzott a zsák szája, mind kiömlött belőle - nagy zörögve - a sok aranydió. Erre a zörgésre felébredt az ördög, felugrott az ágyból, megfogta Zsuzskát:

- No, kutya Zsuzska, megöletted három szép leányomat, elloptad a tengerlépő cipőmet, elloptad tengerütő pálcámat, elloptad az aranyfej káposztámat, elloptad az arany kisgyermekemet, most el akartad vinni a zsák aranydiómat, hanem csakhogy egyszer a kezem közé akadtál, ha ezer lelked lesz, se szabadulsz meg, hanem három napig hizlallak, akkor nagy vendégséget csapok, jó pecsenye lesz belőled.

Szegény Zsuzska könyörgött, hogy csak most az egyszer eressze el, mindent visszahoz, de nem használt semmit, bezárták az ólba, tettek elibe mindenféle ételt, italt, hogy hadd hízzon, ott tartották három nap, három éjjel.

Negyedik nap azt mondja az ördög a feleségének:

- No, feleségem, én elmegyek, összehívom a vendégeket, te addig fűtsd be a kemencét, mikor úgy befűlik, hogy a puszta fenekén lángot vet a rongy, hívd be Zsuzskát, ültesd rá a sütőlapátra, vesd be, hadd süljön meg.

Elment az ördög, a felesége befűtötte a kemencét, mikor olyan volt, hogy a rongy a puszta fenekén lobbot vetett, behívta Zsuzskát.

- No, te kutya Zsuzska, ülj rá erre a sütőlapátra, hadd vesselek be.

- Jaj, nénémasszony, nem ültem én még sütőlapáton soha, üljön rá kelmed először, mutassa meg, hogy szoktak rajta ülni.

A vén bolond asszony rá hagyta magát venni, ráült a lapátra, Zsuzska hirtelen megkapta a nyelét, bevetette a vénasszonyt a kemencébe, mindjárt összetöpörödött, megsült.

Zsuzska vállára vette a zsák aranydiót, hazament vele a királyhoz, az csak elcsudálkozott, mikor meglátta. Zsuzska elbeszélte, hogy és miképpen szabadult meg az ördögtől, de még azt is elmondta egy füst alatt, hogy ő soha senkinek se mondta, hogy ezt vagy amazt el tudná lopni. A király, amint ezt meghallotta, nagyon megharagudott, a két öregebb leányt kő közé rakatta, Zsuzskát pedig megölelte, megcsókolta.

- No, szívemnek szép szerelme, te az enyém, én a tied, ásó-kapa válasszon el egymástól.

Az ördög, mikor hazament, kereste a feleségét, hogy nem találta, benézett a kemencébe, megösmerte, hogy a felesége sült meg, nem Zsuzska, mérgibe mindjárt megütötte a guta, hogy csak elesett, mint Szent Mihály-nap után a légy.

A király pedig szép feleségével még most is él, ha meg nem halt.

Vitéz János és Hollófernyiges

Hol volt, hol nem volt, egyszer volt Tiszán innen, Tiszán onnan, Dunán túl, még azon is túl, ahol a kandisznó túr, de még azon is túl, volt egyszer egy kicsi-kicsi kis kert. Abban a kis kertben volt egy igen-igen nagy kert. Abban a nagy kertben lakott egy szegény özvegyember. Volt annak a szegény embernek három lánya meg egy fia. A fiút Vitéz Jánosnak hívták. Amikor az édesapjuk az utolsó órája felé járt, magához szólította az egy fiát, s azt mondta neki:

- Kedves egy fiam, hallgasd meg a szavamat, s ígérd meg, hogy megfogadod. Ha nem, igen nagy baj ér. Most én meghalok. A három lánytestvéred itt marad veled. Akárki kéri akármelyiket, nevét se kérdezd, hozzá kell adni, bárki legyen is.

Azzal az édesapjuk nemsokára meghalt.

Egypár nap múlva éjszaka irtózatos zivatar kerekedett. A nagy égiháború közben egyszer csak megverik az ajtót.

Valaki beszól:

- Gyere ki, Vitéz János!

Kimegy Vitéz János, de nem mutatkozik kint senki. Mégis mondja neki a sötétben valaki:

- Küldd ki a legidősebb lánytestvéredet!

Vitéz János kiküldte a legidősebb lánytestvérét. S maga is kiment utána. Akkor látta, hogy egy irtózatos szörnyeteg sárkány kapta el a lányt. Vitéz János szomorúságnak adta a fejét. Nem tudta, hogy elrabolták-e a testvérét, vagy feleségül vitték-e. Édesapja azt mondta, ahhoz adja a lánytestvérét, aki kérni fogja. De ez nem kért, hanem rögtön elrabolta.

A zivatar nem állt el. Másnap este ismét behangzik az ablakon egy erős hang:

- Gyere ki, Vitéz János!

Vitéz János kimegy. Nem lát senkit, de mégis valaki, akiről azt se tudja, ki vagy miféle, azt mondta neki a sötétben:

- Küldd ki a középső lánytestvéredet!

Szegény lány a kuckóba szaladt. Szaladhatott, ott künn az a hang most azt dörögte, ha ki nem megy a lány, rögtön vége lesz mindnyájuknak. Nem volt mit tennie szegény lánynak, ennek is ki kellett mennie. A fiú utána lopakodott, hogy megláthassa, ki jött a testvéréért. Csak amikor már az a levegőben volt, akkor látta, hogy egy irtózatos nagy szörnyeteg, még az előbbinél is sokkal nagyobb sárkány.

A harmadik este ismét megverték az ajtót, ismét behangzik egy erős hang:

- Gyere ki, Vitéz János!

Kimegy Vitéz János:

- Hozd ki nekem a legfiatalabb lánytestvéredet. De ne késs, mert ha késel, halál fiai vagytok.

Bement János most már ellenvetés nélkül, kihívta a lánytestvérét. Azt is sárkány kapta a levegőbe, még az előbbinél is rettenetesebb, s máris szállt vele tova.

Szegény fiú egyedül maradt. Eddig a lányok főztek, mostak rá. Hamarosan kifogyott mindenből, a kenyérből, a tiszta ruhából. Büszke volt, szomszédokat nem akart hívni, hogy főzzenek, mossanak rá. Becsukta kulcsra az ajtót, és bánatosan világgá indult. Gondolta, addig megyen, míg valahol agyon nem lövik, vagy másképpen el nem pusztul, ha már ilyen egyedül maradt a világon.

Amint megy, mendegél, nagy sokára beér egy városba. Látja, hogy a város minden házának a tetején fekete zászló van kitűzve. Gondolkozik Vitéz János: "No, ezek is úgy vannak valahogy, mint én, csak én elfelejtettem zászlót tűzni a házam tetejére." De aztán mégis kérdezősködni kezdett, miért van a város gyászban. Feleli neki egy öregasszony:

- Ez bizony, fiam, gyászban van, mégpedig olyanban, amilyenben sose volt. Három nap leforgása alatt meghalt a király, a királyné, a fiuk, ezért van ez a nagy gyász. Az árván maradt királykisasszony akaratából.

- Hol lakik a királykisasszony?

- Menj, itt a város közepén van a királyi lakás. De mit akarsz tőle?

- Én, édes öreganyám, szolgálatot keresek. Engem is sok szerencsétlenség ért, szeretnék még nálam is szerencsétlenebbnél szolgálni. Hátha megvigasztalom.

- Bajosan sikerül az neked, fiam, mert a királykisasszony nagyon bizalmatlan. Kihirdette, ha valaki azt meri mondani neki, hogy szereti, ő azt nyomban lefejezteti. Egyedül akar élni.

- No, én úgyis elmegyek hozzá, és megpróbálkozom.

El is ment Vitéz János a királyi palotához. Indulna be egyenest. De ott van a kapus, elibe áll:

- Mit akarsz itt, te legény?

- Szolgálatot keresek.

- Nincs most itt szükség szolgára.

- De hátha van.

- Menj dolgodra; nincs, ha mondom!

De Vitéz János csak állhatatoskodik:

- Pedig én talán megvigasztalnám a királykisasszonyt.

- Mivel, te?

- Merthogy magam is vigaszt keresek. Sok nagy baj ért engem is.

Meghallja ezt az ablakon át a királykisasszony. Kitekint, kihajol, lenéz, meglátja a szomorú arcú legényt. Mindjárt nem érzi úgy egyedül magát. Küldi az inast, hogy kérdezze meg azt a fiatalembert, mi járatban van.

Feleli az ott lent:

- Szolgálatra volna szükségem, ott, ahol énrám volna szükség.

Behívatja a királykisasszony maga elé. Látja, hogy közelről is derék, szép legény. Azt mondja neki:

- Mondd el, mi szükség hajtott szolgálni.

Kezdi Vitéz János a panaszt mondani, közben elfogódik a szíve, majdnem sírva magyarázza, hogy mi minden történt vele három napon keresztül. Hogy veszítette el a lánytestvéreit. Hogy maradt egyedül. Hogy nem maradt otthon, aki főzne-mosna rá.

A királykisasszony is majd elsírta magát.

- No - azt mondja -, te másik szerencsétlen ember, úgy jártál, mint én. Hát fölfogadlak szolgálatra. Pihend ki magadat. Egyelőre nem is fogsz dolgozni, csak ismerkedj a tennivalóval.

A fiú nagyon jól bevált. A királykisasszony felöltöztette szépen; a bátyja ruháiba. Éppen olyan volt, mint az ő testvérbátyja. Így éldegéltek évekig. Már huszonegy éves lett a fiú. Akkor behívatja magához a királykisasszony. Azt mondja neki:

- Mondd, Vitéz János, valamit kérdek tőled, de őszintén felelj. Szeretsz-e te engem vagy se?

Megakadt a fiú. Ha azt fogja mondani, hogy szereti, a fogadalom miatt a királykisasszony a fejét véteti. Ha azt fogja mondani, hogy nem szereti, haragjában véteti a fejét. Mindegy: megmondja az igazat! Hogy szereti. Történik, ami történik.

De a királykisasszony nagyon megörült.

- No - azt mondja -, hát ha szeretsz, én is szeretlek téged! Hívunk papot, megesküszünk. Te leszel a király!

Úgy is történt. Papot hívtak, megesküdtek, meglett rögtön a nagy királyi lakodalom.

Másnap a felesége azt mondja neki, Vitéz Jánosnak:

- Kedves férjem, amit látsz, mindenhez közöd van, de ami zárva van, ahhoz én tartok jogot. A palota legbelsőbb termén lakat van. Ne is érdeklődd soha, hogy miért. Ne is kérdezz róla soha.

Nagyon bántotta Vitéz Jánost, hogy ha ő király már, miért van a palotában valami, amit nem ismerhet. Gondolta, majd csak kitudódik egyszer. De azért fúrta a kíváncsiság. Együtt jártak a templomba. Egyszer is vasárnap fölkészültek, mentek a templomba. Mielőtt megindultak, Vitéz János király a fejét kezdte fájlalni.

Azt mondta a feleségének:

- Csak eriggy el, fiam, magad a templomba, én most nem megyek.

Elment a királyné a templomba. Vitéz János meg ment egyenest a palota legbelsőbb részébe. Ott volt az a tilos terem, akkora, mint egy kocsiszín vagy még egyszer olyan nagy. Zörgette, be akart menni, hiába. Volt Az ajtón zár is, egy irdatlan lakat is. No de ő bemegyen, még ha az ajtót betöri, akkor is. No de döngeti, zörgeti az ajtót, csak nem tudja kinyitni.

Egyszer csak belülről egy tompa hang hangzik, azt mondja:

- Vitéz János, ha be akarsz jönni hozzám, eriggy a feleséged ágyához, a vánkosa alatt van a kulcs, avval kinyithatod az ajtót, s bejöhetsz.

Úgy is történt. Elmegy Vitéz János, keresi a kulcsot, megtalálja. A két nagy, széles kapu kivágódik, Vitéz János bemegy bátran, s látja, hogy a nagy terem közepén egy irtózatos nagy kőkád van lefenekelve.

A kőkádon meg egy nagy kőlap, három helyen is ráabroncsolva. Valami neszez a kádban. Azt mondja egyszer csak, aki a kádban van:

- Vitéz János, adj nekem egy ital vizet, adok neked érte egy életet.

- Nem kell nekem az életed; adok neked anélkül is nem vizet, hanem, ha akarod, egy ital bort.

Válaszol erre az a valaki örvendezve a kádból:

- Itt van, nézd, ennek a kádnak a fedőlapján egy lyuk; ezen öntsd be, én odatartom a számat, és megiszom.

Úgy is történt. Mikor megitta, egy abroncs lepattant a kádról.

- Adjál még egy ital vizet, Vitéz János, adok érte egy világi utat.

Feleli Vitéz János:

- Adok neked nem vizet, hanem egy ital bort.

S odaadta.

Akkor lepattant a második abroncs a kádról.

Hangzik azonban ismét a kőlap alól:

- Adjál még egy ital vizet, adok neked egy világi próbát.

- Adok neked nem vizet, hanem egy ital bort.

Vitéz János beöntötte a harmadik ital bort. Lepattant erre a kádról a harmadik abroncs is. A kőlap felemelkedett. Rettenetes szélroham csapott ki a kádból, majd valami szörnyű teremtmény szökkent ki belőle. Kimenekült a fogoly! Repülni tudott! Úgy megütötte Vitéz Jánost a szárnyával, hogy eszméletlenül rogyott össze.

Maga sem tudta, meddig feküdt ott. Mikor magához tért, s kezdett széjjelnézni, először is az jutott eszébe, hogy a felesége még nincs otthon. Nézi az órát, a templomból már rég kijöttek! Felugrott, sietett a paphoz. Azt mondja a pap Vitéz Jánosnak:

- A felséges királyné, mint máskor is szokott, öt perccel hamarabb kiment, mint az egész gyülekezet. Attól fogva nem láttam.

De most már jönnek is a testőrök, és jelentik neki, hogy egy rettenetes szárnyas állat épp akkor, amikor a királyné hazafelé ment a templomból, levágódott a palota és a templom között, fölkapta a királynét, fölszállt vele a levegőbe, elvitte, és azt hagyta üzenetül Vitéz Jánosnak, azt kiáltotta le a felhők közül:

- Hollófernyigesnek adtad, Vitéz János, a három ital bort: ha megszomjazol, jöjj el hozzám, visszaadom.

Most már tudta Vitéz János, hogy ki rabolta el a feleségét. Hollófernyiges a sárkányok fejedelme. Összehívatta tüstént Vitéz János a katonáit, a testőreit, a cselédeket, kiadta a parancsot, hogy amíg ő vissza nem jön, a palotába senki ember fia be ne tegye a lábát, a gazdálkodás pedig csak menjen úgy, mint eddig ment. Akkor elszántan útnak indult. Hátizsákjába tett egy kis ennivalót.

- Gyerünk, hát, neki a világnak! Addig megyek, amíg élek vagy elpusztulok, addig, amíg meg nem látom a feleségemet.

Ment, mendegélt, hetedhét ország ellen, még azon is túl. Egyszer egy nagy vad erdőbe ért. Elesteledett. Ahogy besötétlett, Vitéz János fölment egy magas fának a tetejébe, azért is, hogy a vadak éjjel meg ne támadják, de azért is, mert onnan nézett körül a világ sötétségébe. Látta, hogy igen-igen messze valami világ pislog. Elszánta magát erre, mégsem hál meg ezen a fán, hanem elmegy, megkeresi azt a világot.

Ment, mendegélt, egyszer csak elért a pislákoló kis világhoz. Egy ablakból szűrődött ki. Vitéz János illően bekopogtat; kihangzik egy hang:

- Gyere be, ha idegen vagy.

Benyitja Vitéz János az ajtót, hát csodák csodája, kit lát ottan?

A legidősebb lánytestvérét.

Nagyon megörültek egymásnak.

- Adjon Isten jó estét, kedves jó testvérem!

- Adjon Isten neked is, kedves jó testvérem! Hol jársz itt? Mióta hazulról elkerültem, még madarat sem láttam onnan valót. De rejtőzz azonnal el, mert az én uram a hatfejű sárkány; ha hazajön, azonnal végez veled.

Felel neki erre Vitéz János, legyintve:

- Nem baj, édes jó testvérem, ha kivégez is, csakhogy még egyszer láthattalak téged.

Mondja neki a lánytestvére:

- De csak bújj ide az ágy alá, mert mindjárt itthon lesz.

Alig bújt el Vitéz János, nagy dörögve megérkezik a sárkány. Amikor bemegy a házba, mindjárt azt kérdezi:

- Idegen szagot érzek! Ki járt itt?

Azt mondja a felesége:

- Mért éreznél, kedves férjem, idegen szagot? Idegenből jöttél, magaddal hoztad.

- Nem úgy van az, hanem bújj ki csak, sógor, az ágy alól!

Mert közben meglátta Vitéz Jánost. Kibújt a sógor, Vitéz János, az ágy alól. A sárkány rögtön elnyelte. De aztán szépen kiköpte, megint bekapta, megint kiköpte. Háromszor végezte ezt vele, ez volt nála a szeretet jele. Akkor végre megszólította:

- Mi járatban vagy itt, sógor, mondd csak, itt, ahol még a madarak se járnak?

Azt mondja neki Vitéz János:

- Hollófernyiges ellopta a feleségem, nem tudsz-e valamit róla, hogy merre lakik?

- Haj, hallod, itt ment keresztül a határomon, de ha én azt tudom, köbálvánnyá változtatom. Hanem holnap reggel elmegyünk a bátyámhoz.

Úgy is történt. Másnap reggel a sárkány derékon kapta a sógort, fölszállt vele a levegőbe, és pillanatok alatt már a bátyjánál volt vele. Bemutatja neki. Az is elkiáltja magát:

- Isten hozott, kedves sógor, hol jársz itt?

Széjjelnéz Vitéz János, a sógor, meglátja a középső lánytestvérét. Megvolt azzal is a nagy öröm. Csak akkor kezdtek el bánkódni, amikor Vitéz János elmondta, hogyan lopta el Hollófernyiges a feleségét. Azt mondja a második sárkány:

- Itt ment keresztül az én határomon is, ha tudom, mit mívelt, kőbálvánnyá változtatom, ahhoz jogom van, meg erőm is van hozzá. Hanem majd holnap reggel elmegyünk a bátyámhoz, az ő birtoka már Hollófernyiges országával határos.

Úgy is történt. Megragadta a második sárkány is a sógort, és egykettőre a bátyja birtokán volt vele. Amikor Vitéz János bement a sárkány szobájába, kit lát ott, mint a harmadik lánytest­vérét. Összeölelkeztek. Felugrott erre a harmadik sárkány:

- Isten hozott, sógor, mi járatban vagy itt, ahol még a madarak sem járhatnak?

Elmondta Vitéz János itt is, hogy Hollófernyiges ellopta a feleségét. Csóválja fejét a legidősebb sárkány:

- Itt ment keresztül a határomon. Ha egy pillanattal hamarább észreveszem, kőbálvánnyá változtatom. Mert fejedelmünk ugyan, de mindnyájan gyűlöljük. Azért is adták rabnak, kőkádba. No, de mit akarsz te most tőlem?

- Azt, hogyan tudnám a feleségemet elhozni tőle?

A három sárkány jót akart a sógorral. Vitéz János most nézte meg őket. Az egyik hatfejű volt, a másik tizenkétfejű, a harmadik huszonnégyfejű.

Azt mondja a huszonnégyfejű:

- Hárman vagyunk testvérek, elég fogós fickók vagyunk, de ha ezren volnánk, akkor se bírnánk ővele, olyan erős. Hanem tudod, mit, sógor? Kifogunk rajta ésszel. Elmégy hozzá koldusruhában; reggel nyolc órára kell ott lenned. Mit ígért neked, amikor italt adtál neki, háromszor is?

Elsorolja a fiú, hogy egy életet ígért, egy világi utat, meg egy világi próbát.

Válaszol a huszonnégyfejű:

- Akkor indulj neki, tán sikerül elhoznod a feleséged. Reggel nyolc órakor szokott a kútnál lenni szegény asszony. Siess.

Azt mondja a hatfejű sárkány:

- Itt az én paripám, ülj fel rá, és próbáld visszaszöktetni a feleségedet. Majd meglátjuk, mi történik.

Úgy is lett. Felül Vitéz János a lóra, vágtat a kúthoz. Megy reggel a felesége vízért. Amikor meglátták egymást, sírtak mind a ketten. Mondja neki az asszony végre:

- Miért adtál engem ennek az irtózatos állatnak?

- Dehogy adtalak! - feleli Vitéz János. - De most már siessünk! Gyere, ülj fel a lóra, viszlek!

Közben otthon Hollófernyiges éppen reggelizett. Egyszerre mit hall? Hogy kint az istállóban veszettül rúg-vág, toporzékol az ötlábú lova. Kiugrik Hollófernyiges az istállóba, s rákiált a lovára:

- Mi bajod, ebek egyék-igyák a véred? Nincs mit enned? Nincs mit innod? Nincs szép gazdasszonyod?

Felel a ló hátrafordulva a jászoltól:

- Van mit ennem, van mit innom, de nincs szép gazdasszonyom. Viszik!

- Ehetem még, ihatom még? Utolérjük?

- Ehetsz, ihatsz, egy mázsa szivart elszívhatsz, egy mázsa mogyorót megrághatsz, egy oldalra kialhatod magad, velem még akkor is utoléred.

Hollófernyiges ivott, evett, szivarozott, mogyorót rágott, aludt, akkor szépen felült az ötlábú paripájára. A paripa húsz lépéssel húsz mérföldet haladt, Hollófernyiges mindjárt utol is érte Vitéz Jánost.

Mondta neki:

- No te nyomorult, ide hallgass! Adtam neked egy életet. Most élhetsz vele, nem bántalak. Add ide az asszonyt, de ide többet ne gyere.

Azzal elvette tőle, és ment vissza haza.

Megy haza Vitéz János is nagy szomorúan a sógorokhoz.

Várja a három sógor a határszélen:

- Na, hogy s mint esett, sógor?

- Elvette a feleségemet tőlem. Pedig már hoztam.

Azt mondja erre a középső sárkány, a tizenkétfejű:

- Holnap megint elmégy érte az én paripámon! Próba szerencse; lesz, ami lesz.

Úgyis történt. Másnap felült Vitéz János a tizenkétfejű sárkány lovára.

Nyolc órára megint a forrásnál volt. Megint mondja a feleségének:

- Gyere kedves feleségem, ülj fel, hadd vigyelek haza!

- Jaj, ne járj értem, mert az életedbe kerül. Ha engem ideadtál, eriggy, és élj a királyságodban inkább, mintsem elpusztulj.

De azért csak fölült az ura mögé.

Elkövetkezik az idő, Hollófernyiges ötlábú lova megint csak rúg-vág, ágaskodik.

Abbahagyja az evést, kiugrik Hollófernyiges az istállóba, ráordít a lovára:

- Mi bajod, ebek egyék-igyák a véred! Nincs mit enned? Nincs mit innod? Nincs szép gazdasszonyod?

- Van mit ennem, van mit innom, de nincs szép gazdasszonyom. Viszik!

- Ehetem még, ihatom még? Utolérjük?

- Ehetsz, ihatsz, három mázsa szivart elszívhatsz, három zsák mogyorót elrághatsz, két oldalra kialhatod magadat, még akkor is utolérjük.

De most már csak okkal-móddal csinálta mindezt Hollófernyiges. Sietett fölnyergelni a lovát, s utána! Mikor utolérte Vitéz Jánost, azt mondja neki:

- Megint itt vagy, nyomorult? Adtam neked egy világi utat. Most élhetsz vele nem bántalak, csak add ide a feleségemet s eltakarodj a földemről.

Visszavette Vitéz Jánostól az asszonyt, s vitte haza.

Ment haza Vitéz János is nagy szomorúan a három sógorhoz. Azok már várták:

- Mi újság, sógor?

- Visszavette a feleségemet. Pedig már hoztam!

Azt mondja erre a huszonnégyfejű sárkány:

- Holnap reggel az én paripámra ülsz, és megpróbálod harmadszor is.

Harmadik nap ment megint Vitéz János a feleségéért. Most is ott találta a forráskútnál, magához vette, hozta. Közben az istállóban megint rúg-vág, ágaskodik Hollófernyiges lova. Abbahagyja a reggelit, kiugrik Hollófernyiges, ráordít a lovára:

- Mi bajod, ebek egyék-igyák a véred! Nincs mit enned? Nincs mit innod? Nincs szép gazdasszonyod?

- Van mit ennem, van mit innom, de nincs szép gazdasszonyom. Viszik!

- Ehetem még, ihatom? Utolérjük?

- Ehetsz, ihatsz, három mázsa szivart elszívhatsz, három zsák mogyorót elrághatsz, három oldalra kialhatod magadat, még akkor is utolérjük.

De ebből most már nem végzett el semmit Hollófernyiges, felült gyorsan a lovára, s már utol is érté Vitéz Jánost. Megállította. Azt mondja neki Hollófernyiges:

- Na, te nyomorult! Adtál három ital bort, adtam neked egy életet, egy világi utat és egy világi próbát. Most már a világi próba is lejárt! Ha még egyszer ide teszed a lábad, diribről darabra vagdallak, s megetetlek a hollóimmal!

S azzal visszavette tőle megint csak az asszonyt.

Ballag Vitéz János most már igazán nagy szomorúan vissza a sógorokhoz. Kérdezi a három sárkány:

- Mi újság, sógor?

- Nincs kegyelem többé Hollófernyigesnél.

Mondja erre a huszonnégyfejű sárkánysógor:

- Azért még holnap is el fogsz menni! Felöltözöl koldusruhába. A feleségedet most is a kútnál fogod találni. Mondd meg neki, ha szeret, ha igazán akarja, hogy feleséged legyen, tegye meg a te óhajodat, hisz te is már nagyon sokat szenvedtél érte. Kérdezze meg attól a gazember Hollófernyigestől, hol akad még az ő lovának párja a világon. Várd meg, amíg a feleséged megtudja tőle. De akkor rögtön gyere haza a feleséged nélkül.

Úgy is történt. Másnap ott várta Vitéz János megint a feleségét reggel a forráskútnál.

Azt mondja neki rögtön az asszony:

- Kedves egy férjem, miért jöttél értem; előttem fog darabokra vagdalni az az átkozott Hollófernyiges!

Feleli Vitéz János:

- Kedves feleségem, ha akarsz még a feleségem lenni, vagyis hogy megszabadítsalak ettől a gonosztól, kérlek valamire. Én már sokat szenvedtem érted, szenvedj te is. Kérdezd meg tőle, hogy van-e az ő lovának párja a világon, vagy nincs. Én ittmaradok, megbújok. Mihelyt megtudod, amit kérek, gyere még egyszer vízért, s mondd meg nekem.

- Hogyne tenném meg, édes uram, érted s értem.

Megy is az asszony be, viszi nagy örömmel haza a vizet, s mondja Hollófernyigesnek:

- Látod, kedves férjem! - ilyen hízelgő szépen szólt hozzá -, nagyon ráijesztettél arra a földi férjemre, már nem mert értem jönni, nem is jön soha tán. De nem is lehet ami lovunknak megadni az árát! A világ minden pénzénél többet ér. Ugyan mondd már, kedves egy férjem, van-e még a mi lovunknak párja a világon!

Felugrott erre Hollófernyiges, s úgy pofon vágta a feleségét, hogy kézzel kellett fölrázni, amiért ilyet mert kérdezni tőle. De ahogy följózanodott, megint csak azt kérdezte az asszony:

- Megütöttél, hát most már mondd meg, van-e a mi lovunknak párja a világon!

Hollófernyiges erre megint pofonvágta úgy, hogy vízzel kellett fellocsolni. Nagy sokára, amikor magához tért, megint csak megkérdezte az asszony:

- Hát most már igazán mondjad meg, van-e a mi lovunknak párja ezen a világon!

Harmadszor is fölugrott Hollófernyiges és harmadszor is úgy pofon vágta, hogy ecettel kellett föllocsolni szegényt. Mikor magához tért az asszony, újból csak megkérdezte:

- No, de most már igaz-igazán mondd meg, kedves férjem, hogy van-e a mi lovunknak párja a világon!

Felelte Hollófernyiges mérgesen:

- Most már megmondom neked: van! Méghozzá nem is olyan, mint a miénk, hanem százszorta gyorsabban futó. A miénknek csak öt lába van. De van a mi lovunknak egy testvére, annak hat a lába. Az pedig a Tüzes-tengernek a hetvenhetedik szigetén van, egy vasorrú bábánál. Éppen azon gondolkodom, hogy el kéne menni érte, ide kéne elhozni, nehogy az a te földi féreg férjed még elmenjen és megvegye, mert azon aztán el tudna szöktetni tőlem téged.

Ment ki ezután rögtön az asszony a forráshoz! Elmondta az urának, mi történt: hogy van annak a lónak párja, sőt nem is párja, hanem annál még sokkal gyorsabb. Vitéz János elbúcsúzott tüstént a feleségétől, útra kelt, ment vissza a három sógorához. Várták már, s kérdezték:

- Mi újság, sógor?

Elmondta hát Vitéz János, hogy nemcsak párja van Hollófernyiges lovának, hanem van a világon egy hatlábú csikó, amelyiknek Hollófernyiges lova a nyomába se léphet. A Tüzes-tengernek a hetvenhetedik szigetén van, egy vasorrú bábánál.

- Hát, sógor, azért bajos elmenni, tegyünk még egy próbát a feleségedért. Én adok neked lovat. A nyerge alá tegyél egy zsákot. Próbáld megszöktetni a feleségedet. De mondd meg neki: ha Hollófernyiges utána ered, utolér és összevagdal, kérje meg Hollófernyigest, engedje meg neki, hogy a te összedarabolt testedet szedje bele abba a zsákba, és tegye keresztül a lovad hátán, hadd vigyen haza, nehogy a madarak megegyenek.

Úgy is történt. Másnap reggel Vitéz János bátran lóra ült, elment a feleségéhez. Ott találta a forrásnál. Azt mondta neki:

- Édes feleségem, eljöttem érted.

- Jaj, minek jöttél, kedves férjem, most darabokra vagdal majd ez a szörnyű állat, ahogy fenyegetett.

- Nem baj az sem; ha mégis úgy esik, csak arra kérd, hogy ha össze talál is vágni, rakhasd te bele a testemet ebbe a zsákba, s tehesd föl a lovam hátára, hogy vigyen engem haza.

Amíg ők így beszéltek, otthon az istállóban rúg-vág, ágaskodik Hollófernyiges lova. Kiugrik Hollófernyiges, ráordít a lovára:

- Mi bajod, ebek egyék-igyák a véred! Nincs mit enned? Nincs mit innod? Nincs szép gazdasszonyod?

- Van mit ennem, van mit innom, de nincs szép gazdasszonyom. Viszik!

- Van időnk?

- Nincs!

Rögtön felugrott a lovára Hollófernyiges. Hamar utolérte Vitéz Jánost; minden szó nélkül kétfelé szelte a lova hátán, aztán darabokra vagdalta. Nézi borzadva az asszony, de nem sír, hanem ezt mondja:

- Kedves férjem, ne haragudj rám azért, amit kérek. Vitéz Jánosnak is felesége voltam, ő is törekedett utánam, akár te, de hát te nyertél el engem. Engedd meg, hogy összeszedjem az eldarabolt részeit, és belerakhassam abba a zsákba, amelyik ott lóg a nyereg alatt, hadd vigye haza a lova a hazájába.

Hollófernyiges megengedte neki; még ő is segített az összeszedésben. Berakták Vitéz János testét a zsákba, jó erősen bekötötték a zsák száját, keresztültették a ló hátán. Hollófernyiges belerúgott a lóba.

- Vidd haza a gazdád - mondta nevetve.

Mert most aztán megnyugodott Hollófernyiges; azt hitte, hogy Vitéz János elpusztult a föld színéről, nem kell miatta a másik csikót elhozni. De hiszen még ha élne is az a nyomorult Vitéz János, akkor sem tudná megvenni azt a lovat tíz királyságért sem!

Vitte közben a ló Vitéz Jánost a sógorokhoz. Hazaért vele. A három sárkány már előre igen szomorú lett. Nézték, itt jön a sógor a zsákban. De aztán gyorsan levették a ló hátáról, bevitték az acélműhelyükbe. Rátették az acélműhely üllőjére. Mindegyik sárkány nagy pörölyt vett a kezébe. Kezdték ütni, vágni, verni a zsákot. Annyira verték, ütötték, ameddig a zsákban olyan emberalak nem lett, mint amilyen Vitéz János addig volt. Akkor megkenték forrasztófűvel, megöntötték élesztővízzel, s kibontották a zsákot. Vitéz János fölébredt. Sokkal különb ember lett, mint eddig. Azt mondja:

- Sógorok, de elaludtam!

Feleli neki a huszonnégyfejű sárkány:

- Bizony el, sógor! De most már készülj az útra, ha el akarsz menni annak a tengernek a hetvenhetedik szigetére. Annál a vasorrú bábánál beállhatsz szolgálni, annak mindig szüksége van szolgára. Meg is fogad, akármit is kérsz tőle. De ne kérj te bérbe semmi mást, mint az asszony koszos, beteg lovát, egy sült bárányt, egy kefét meg egy vakarót. Nesze, itt van ez a síp. Akármi bajod történik, ha belefújsz ebbe a sípba, azonnal segítségedre megyünk. Még egyszer mondom: kínál majd az öregasszony aranyat, gyémántot, mindent a csikó helyett, de semmit el ne fogadj, csak azt, amit mondtam.

Elbúcsúzott Vitéz János a sógoroktól, s indult a Tüzes-tengernek a hetvenhetedik szigetére. Ment, ment, ment, amíg csak oda nem ért. A szigeten egy vén boszorkány fogadta. Ennek volt a nevezetes csikaja. Odaköszön neki Vitéz János:

- Adjon Isten jó napot, édes öreganyám.

- Adjon Isten neked is, fiam. Ejnye, de derék szép legény vagy; mi járatban vagy erre?

Azt mondja Vitéz János:

- Szolgálatot keresek, édes öreganyám, ha szüksége volna kocsisra.

- Hogyne volna, kedves egy fiam! Mind ilyen derék szép emberek szolgáltak nálam, mint te vagy. Nem is lesz nagy a dolgod.

Volt annak a vasorrú bábának három lánya. Azokat ő csikóvá változtatta. Azokra kellett vigyáznia három nap, mert három napból állott az esztendő.

Azt mondja a boszorkány:

- Mi bért akarsz, te derék legény?

Felel Vitéz János:

- Nem kérek én egyebet, édes öreganyám, mint csak azt a rossz csikót kérem, amelyik ott fekszik ni.

Az pedig úgy benne feküdt a ganajlében, csak az orra volt kinn, meg a füle.

- Kérj még egyebet, fiam: mért csak ennyi bért akarsz?

- Kérek én - mondja Vitéz János - még egy sült bárányt, egy kefét meg egy vakarót.

- Halljuk tovább, fiam, kérj még - mondta a boszorkány, abban a hiszemben, hogy Vitéz János úgysem tudja kiszolgálni az esztendőt.

- Nem kell semmi egyéb - mondja Vitéz János.

- Jól van, fiam.

Ezzel elővette a vén boszorkány a pennáját, s megszúrta az ujját, vért eresztett belőle. Azzal írta a szerződést.

- Nesze, fiam, itt a kötőfékszár; vezesd ki a csikókat a legelőre. De vigyázz rájuk, mert nagyon el vannak betyárosodva. Olyan ügyetlen szolgáim voltak teelőtted, hogy a csikók arra mentek tőlük, amerre akartak. De most ide nézz, mi van még a szerződésben. Ha a csikókat meg nem őrzöd, a fejedet veszem. Látod ezt a kastélyt? Csupa emberfőből van kirakva. A kastély falán egy hely még üres: oda a te fejed kerül, ha nem ügyelsz.

Kivezeti Vitéz János a csikókat. A vén boszorkány álomporos kenyeret adott neki. Messze volt a legelő.

A nagy gyaloglás elfárasztotta Vitéz Jánost. Ahogy kiért a legelőre, evett a kenyérből, majd lenyűgözte a csikókat. Rögtön utána letette a fejét, s abban a pillanatban elaludt. Aludt ő bizony uzsonnáig.

Amikor fölébredt, körülnézett - nincs csikó sehol!

Igen nagy bánat ütötte meg a fejét, mi történik most már vele. Aha, de eszibe jutott, hogy a sógorok adtak neki egy sípot. Belefújt a sípba: rögtön ott termett a hatfejű sárkány.

- Mi baj, sógor?

- Nincsen csikó!

- Látod azt a tábla kölest?

- Látom.

- Az az egyik csikó. Látod azt a csőszkunyhót?

- Látom.

- Az a másik csikó. Látod a kunyhó előtt azt a csőszt?

- Látom.

- Az a harmadik csikód. Ne, itt ez a kötőfék, eriggy oda a csőszhöz. Akármit kiabál rád, csak menj hozzá bátran, és vágd a fejéhez ezt a kötőféket.

Megfogadta a szót Vitéz János. Megy a csősz felé. Az már messziről kiabál:

- Ne gázold le a kölesemet, te gazember! Hogy mersz idejönni? Mindjárt agyonlőlek!

De Vitéz János nem hallgatott semmire, csak gázolta a szép kölest, amíg a kunyhóhoz nem ért. Akkor fogta a kötőféket, a csősz fejéhez vágta. Nyomban ott termett a három csikó. Eltűnt a köles, el a kunyhó, el a csősz, ott termett helyükben a három csikó. Vitéz János fölült az egyikre, úgy vitte haza őket. Ahogy elért a kapuhoz, bekiáltott:

- Nyissa ki, édes öreganyám, a kaput!

Azt feleli a vén boszorkány:

- Ha csikós vagy, ugrass keresztül rajta!

Magas volt a kerítés, elég volt átugratni. Belevágta Vitéz János a sarkantyúját a csikóba, és átugratott a kapun.

Mondja a vénasszony:

- Kedves egy fiam, hát hazahoztad a csikókat?

- Haza én, édes öreganyám.

- Derék legény vagy, hogy hazahoztad ezeket a bitangokat. Eriggy be, édes fiam, vacsorálj meg, ott a vacsorád az asztalon. Én majd adok ezeknek a csikóknak egy kis abrakot.

De a fiú megállt az ajtó mellett; furcsa neszt hallott. Aztán az istálló felé lesett. Bemegy a vén boszorkány az istállóba, és a három csikó elé egy véka zsarát tüzet önt. Elővesz egy tüzes vasrudat, üti-veri a három csikót, és azt mondja:

- Betyár bestiák, szeretitek a kocsist, ugye?

Azt feleli a csikók közül az egyik:

- Édesanyám, ne ölj meg bennünket, mert ha te egy ördög vagy, a kocsis száz ördög.

Azt feleli erre a vén boszorkány:

- De most már vigyázzatok ezen a két napon magatokra, hogy meg ne őrizhessen benneteket.

A fiú bement, nyugodtan megvacsorázott. Másnap reggel felkelt, ismét álomporos früstököt adott neki a vén boszorkány. Mire kiért a legelőre a csikókkal, rájött az álom, elaludt. Délutánig aludt. Egyszerre fölébredt, széjjelnézett, hát nincsen csikó! De megint csak eszibe jutott, hogy a sógorok adtak neki egy sípot. Belefújt a sípba. Azonnal ott termett a tizenkétfejű sárkány:

- Mi a baj, sógor?

- Nincsen csikóm, sógor!

Azt mondja neki erre a tizenkétfejű sárkány:

- Látod azt a községet?

- Látom.

- Az az egyik csikó. Látod benne azt a templomot?

- Látom.

- Az a másik csikód. Eredj be a templomba: ott bent van a harmadik csikód, a pap. Itt van ez a kötőfék. Nehezen fognak hozzá engedni, mert tele lesz a templom néppel. De csak told őket két oldalra, s törekedj a paphoz.

Indul Vitéz János, megy végig a falun, annyi volt a kutya, majd megették; sehogy sem akarták a templom közelébe engedni. Amikor a templomhoz ért, a pap éppen misézett. Ment csak egyenesen a paphoz. Valaki megkapta a göncét:

- Hova mész, te? Nem látod, hogy misézik a pap?!

Mások is megkapják a ruháját, nem akarják engedni a pap közelébe. De ő utat nyit magának, a paphoz lépett. Szó nélkül fejéhez vágta a kötőféket. Egyszeriben nem volt ott se község, se templom, se pap: hanem három csikó. Vitéz János ráült az egyik csikóra, úgy vágtatott hazafelé. Amikor a kapuhoz ért, megint bekiáltott:

- Nyissa ki, öreganyám, a kaput!

Azt feleli a vén boszorkány:

- Ha csikós vagy, ugrass be rajta!

Belevágta Vitéz János a sarkantyút a csikóba, és keresztülugratott a kapun. Azt mondja a vén boszorkány hízelegve:

- Hazajöttél, kedves egy fiam? Eriggy csak be vacsorázni. Én majd adok ezeknek a csikóknak egy kis abrakot.

Vitéz János megint megállott az ajtó mellett, hogy hallja s lássa, mit fog a vénasszony csinálni. Az megint zsarát tüzet öntött a csikók elé. Aztán kezébe fogott egy tüzes vasdorongot, azzal ütötte-verte a három csikót; közben azt mondta nekik:

- Szeretitek a kocsist, ugye, betyárok, azért tud benneteket hazahozni?

Megszólal az egyik csikó, azt mondja:

- Ne ölj meg bennünket, édesanyám, ha te egy ördög vagy, ő száz ördög.

Azt feleli a vén boszorkány:

- De most már igazán vigyázzatok, holnap meg ne őrizzen benneteket!

De azon a harmadik reggelen még kenyeret sem adott a vén boszorkány a szolgának. Kiment Vitéz János, kivitte a csikókat, lepányvázta, úgy összekötözte őket, hogy alig tudtak mozogni. Reggeli helyett pipára gyújtott, de a szemét le nem vette a csikókról. Lássuk, hogy tűnnek el előle, ha tudnak!

Ahogy így pipázik, egyszerre csak arra megy egy koldusember. De hát ki volt az a koldus? Vitéz János se gondolta, hogy a vén boszorkány! Könyörög a koldus, hogy legyen szíves Vitéz János, adjon egy kis tüzet a pipájából. De mindig úgy fordul, hogy a csikókat János ne lássa. Gyanút fogott János, de ahogy belenéz a pipájába, hogy lehet-e egy kis tüzet adnia, a szemét mégiscsak levette a csikókról.

Mire széjjelnézett, se csikó, se koldus.

- Na - mondja Vitéz János -, ezeket elnyelte a föld.

De máris belefújt a sípba: ott termett rögtön a huszonnégyfejű sárkány.

- Mi baj, sógor?

- Nincsen csikó, sógor!

Feleli erre a huszonnégyfejű:

- Bizony nincs, és nem is tudom, lesz-e valaha! Noha azt tudom, hova lettek. Keszeghallá váltak. Abban a tengerben van három keszeghal, azok ők. Nesze, itt van a kötőfék, állj ki a tenger partjára. Ha véletlenül ; ara úsznak, vágd a fejükhöz a kötőféket. Mert mi most három csukává válunk, mi fogjuk űzni azt a három keszeget - a te három csikódat! Hívom is a testvéreimet.

Ahogy együtt voltak, a három sárkány nyomban átváltozott három csukává! Indultak azonnal a három keszeg felkutatására. A tengerben; meg is lelték, már űzték, zavarták is a keszegeket, de mikor már majdnem a fiú felé nyomták volna őket, a három keszeg kiugrott a vízből, három nyúllá váltak. Erre a három sárkány gyorsan három agárrá vált, s utánuk! Mire elfogták volna őket, a három nyúl három galambbá vált. A három sárkány erre három karvallyá. Utánuk! Mire elfogták volna őket, a három galamb három egérré vált, belebújtak a földbe. A három sárkány erre három vakondokká vált: utána! Már mikor majdnem elfogták őket a három egér kiugrott a földből. Épp a vén boszorkány elé, aki akkorra már arrafelé somfordált. A boszorkány három gyűrűvé változtatta, és az ujjára húzta őket. A három sárkány ez ellen már tehetetlen volt. Szomorúan mentek Vitéz Jánoshoz. Ezt mondta a huszonnégyfejű sárkány:

- No, sógor, megvan a nagy baj: az a vén boszorkány vitte haza a csikókat. Otthon három tojássá változtatta őket, csinált egy fészket a sutba, ő maga ül rajtuk. Alóla pedig nagyon nehéz kivenni.

De a legkisebb sárkány nagyon ügyes volt, az ezt mondta:

- Halljátok, mit mondok én nektek! Én tudom, hogy a vénasszony padlásán van egy aranytyúk, egy aranyliba, egy aranypulyka meg hírmondó aranykakas. Én majd rókává válok, felbújok az eresz alatt a padlásra, és zavarni, nyaggatni, szorongatni fogom ott őket. Azok majd nagy ricsajt csapnak, amire a vén boszorkány hátha fölugrik a védelmükre a tojásokról. Ha megteszi, te, sógor, húzódj a kötőfékkel az ajtó mellé, szökkenj be tüstént a házba, és csapd a tojásokhoz a kötőféket!

Így is történt. A fiú odalopózott a konyhaajtóhoz, ott ügyesen meghúzódott. A rókává változott sárkány felmászott a padlásra, és elkezdte zavarni az aranybaromfit. A hírmondó aranykakast meg is fogta, és az egyik sarokba vágta. Rikácsolás, röpködés, kárálás, mi volt azon a padláson! A vénasszony csak emelgette magát a tojásokon, mégsem kelt föl, csak szóval hajtotta a rókát, csak ordított:

- Róka he, róka he!

De aztán már nem győzte a dolgot, fölugrott a tojásokról, kezébe kapta a piszkafát, fel a padlásra! A fiú ezalatt beszökött a konyhába, és készült a tojásokhoz vágni a kötőféket. Hogy a fiúnak ideje legyen elvégezni a dolgát, a róka körül-körül szaladt a padláson, a vasorrú bába meg utána a piszkafával. Mikor már gondolta a róka, hogy a sógora elvégezte a dolgát, akkor leugrott és elszaladt. A fiú közben valóban a tojásokhoz vágta a kötőféket. Mire kimegy a vénasszony az udvarra, mit lát? Azt látja, hogy a kocsis ott fogja a három csikót. Azt mondja a vénasszony, nagy hízelkedve:

- Hát hazahoztad a három csikót, kedves fiam?

Feleli Vitéz János:

- Haza én, édes öreganyám, hiszen jó szolga vagyok.

- Helyes fiam, derék fiú vagy. Most már el is készítem a szegődött béredet, kitelt az esztendőd, elmehetsz.

- Kérem is, édes öreganyám.

De akkor azt mondja a vén boszorkány a fiúnak:

- Hallod, fiam, mondok neked valamit. Szegény ember vagy-e, vagy valami királyfi?

- Én, édes öreganyám, csak egy szegény ember gyereke vagyok.

- Tudod mit akkor? Adok én neked három egész szekér aranyat, elvitetem a házadhoz haza, még a gyermekednek a gyermeke is úr lesz belőle. Mert ez a rossz csikó, ami itt van a trágyalében, mit ér az neked? Annyit sem, mint ez a sült bárány, kefe s vakaró, amiért elszegődtél hozzám.

- Nem bánom én, édes öreganyám, amit ér, azt ér, énnekem más fizetés nem kell, csak amit a szerződésben kértem, de ahhoz ragaszkodom.

Elkészítette, mit tehetett mást, a vénasszony, amit kiszegődtek, a bárányt, a kefét, a vakarót; összecsomagolta, odaadta neki. Indult Vitéz János, megfogta a csikót a fülénél fogva, kihúzta a trágyaléből. Csutakolgatja, törülgeti. Azt mondja neki a vénasszony, nagy mérgesen most már:

- Vidd ki tüstént az udvaromról, ha már megnyerted!

Vitéz János hiába biztatta a csikót, az csak hevert tehetetlenül. Végül is nem tudott mit cselekedni, a nyakába vette a csikót, s úgy vitte ki. Bizony mondom, még a sarkán is folyt a trágyalé. De a csikó nehéz volt nagyon. Vitte jó darabot Vitéz János, vitte, amíg bírta, de aztán ledobta, s otthagyta, s ment egyedül tovább. De aztán mégiscsak megáll s gondolkozik: ej, visszamegyek érte! Visszament, megint fölvette a csikót, s most még messzebb vitte. De elfáradt megint; megint ledobta, megint otthagyta. De megint csak megállt és gondolkozik: ej, visszamegyek még érte! Visszament, megint fölvette, megint vitte. De ismét csak kifáradt. Megint ledobta, megint otthagyta a csikót, hogy most már igazán nem viszi tovább. De újra csak visszatért, s újra csak fölvette a csikót a vállára. Megszólal ekkor a csikó:

- Kedves gazdám, Vitéz János, csak még ezen a hegyen vigyél keresztül, aztán majd én viszlek téged.

Megörült Vitéz János, hogy az ő hitvány csikója így megszólalt. Most már örömest cipelte át a hegyen, bár a nyelve lógott, de csak vitte. Azt mondja neki a csikó:

- Csak vigyél, kedves gazdám, mert az a vén boszorkány fenn áll a kémény tetején, s onnan figyel, mit csinálsz velem. Csak azt várja, hogy végleg magamra hagyj.

- Várhatja - felelte Vitéz János.

Amikor keresztül értek a hegyen, azt mondja a csikó:

- Tegyél le csak, kedves gazdám!

Vitéz János letette. A csikó megrázkódott. A világ szeme még olyat nem látott, amilyen gyönyörű paripa lett.

- Ülj rám, és most már csak magadra vigyázz!

Fölült Vitéz János a csikó hátára. Hatot lépett, hatvan mérföldet haladtak. De a kémény tetején az a kutya vén boszorkány is ráült a szénvonóra, kezébe fogta a piszkafát, s elkezdte hadarászni: utána!

Egyszer csak azt mondja a ló:

- Nézz hátra már, kedves gazdám, nem jön-e az a kutya vén boszorkány!

Hátranéz a legény, s azt feleli:

- Dehogynem, kedves lovam! Már itt is van! A piszkafával hadarászik maga körül, mindjárt utolér bennünket.

- Lökd csak le azt a kefét!

Lelökte Vitéz János a kefét. Olyan sűrű erdő lett mögöttük, mint amilyen sűrű volt a kefében a szőr. Mire a vénasszony azon a piszkafával keresztülverte, törte magát, bizony addig igen hosszú utat haladt a csikó.

Megint megszólal a csikó:

- Nézz hátra, kedves gazdám, nem jön-e az a kutya vén boszorkány?

Hátranéz a legény, s azt feleli:

- Dehogynem, kedves lovam! A piszkafával mindjárt le fog rólad kavarni, úgy hadonászik.

- Lökd le azt a vakarót!

Lelökte Vitéz János a vakarót. Amilyen szöges, hegyes a vakaró, olyan hegyes, sűrű vidék válott belőle. Míg a vénasszony azon keresztül törekedett, addig igen hosszú utat haladtak. De aztán megint csak megszólal a csikó:

- Nézz hátra már, kedves gazdám, nem jön-e az a kutya vén boszorkány?

Hátranéz a legény, s feleli:

- Dehogynem! Már a sarkunkban van. A piszkafával mindjárt leüt rólad.

- Lökd le csak azt a sült bárányt!

Lelökte Vitéz János a sült bárányt. Akkor felordított a vén boszorkány:

- Na, Vitéz János, ebből sem eszel, mert megeszem előled!

Megállott a vén boszorkány, és megette a sült bárányt, de még a csontját is megszopogatta. Míg ő azzal az időt töltötte, addig bizony igen hosszú utat haladt a csikó. A boszorkány ismét majdnem utolérte őket, de akkor ők már a három sárkány országában jártak. Így csak utánuk kiáltott:

- Megálljatok, kutyák, kezembe kerültök még!

De már a három sárkány birtokába nem mehetett be. A sárkányok ott várták a határszélen. Azt mondják Vitéz Jánosnak:

- No, sógor, most már több szerencsével mehetsz a feleségedért.

Vitéz János már másnap reggel elment a feleségéért. Most is éppen a forrásnál találta. Azt mondja neki:

- No, kedves egy feleségem, gyere, ülj föl, most már igazán elviszlek haza.

Azzal magához kapta a feleségét. A ló nekivágott a sivatagnak. Égig rúgta a földet, olyan villámgyorsasággal haladt előre. De közben otthon az istállóban egyszer csak rúgni-vágni, ágaskodni kezd Hollófernyiges lova. Kiugrik Hollófernyiges, rákiált a lovára:

- Mi a baj, ebek egyék-igyák a véred! Nincs mit enned? Nincs mit innod? Nincs szép gazdasszonyod?

- Van mit ennem, van mit innom, de nincs szép gazdasszonyom. Viszik!

- Ehetek, ihatok? Még utolérjük?

- Ehetsz, ihatsz, örökre is elalhatsz, akkor sem érjük többet soha utol.

De Hollófernyiges csak fölugrott a lovára, utánuk iramodott. Felszállt a levegőbe, s annyira sarkantyúzta a lovát, hogy annak már a vére is folyt. Egyszer csak odanyerít Hollófernyiges lova a Vitéz János lovának:

- Állj meg, kedves testvérem, ne hagyj megölni, mert már a vérem folyik.

Visszanyerít Vitéz János lova:

- Hát nem tudsz segíteni magadon? Eriggy fel vele a kék égig, és ugorj ki alóla. Ha leesik, kulimász lesz a föld színén.

Megfogadta a szót a ló. Felszállt Hollófernyigessel a kék égig, s ott kiugrott alóla. Hollófernyiges leesett, még egy lángosnál is jobban ellapult a föld színén. Akkor megállt Vitéz János lova, és visszament a másik lóhoz. Vitéz János a feleségét ráültette az ötlábú lóra, ő pedig most már a hatlábú lovon ment. Elértek a sógorokhoz. Vitéz János megköszönte a szívességüket, aztán indultak mindjárt. Útközben egyszer csak Vitéz Jánossal is felszállt a ló a kék égig, s ott kiugrott alóla, Vitéz János is már majdnem a földre esett, amikor a ló visszaugrott alá.

Azt mondja a ló:

- Ugye, megijedtél, kedves gazdám?

- Meg bizony, kedves lovam.

- Látod, így ijedtem meg én is, mikor engem először a földre dobtál.

Mennek tovább hazafelé. Megint felszáll Vitéz Jánossal a levegőbe a ló, megint kiugrik alóla; de mire Vitéz János a földre esett volna megint aláugrott. Azt mondja a ló:

- Ugye, megijedtél, kedves gazdám?

- Bizony meg, kedves lovam.

- Látod, így ijedtem én meg, mikor engem másodszor ledobtál.

Mennek tovább hazafelé. Megint felszáll Vitéz Jánossal a levegőbe a ló, s megint kiugrik alóla. De mire a földre esett volna, most is aláugrott.

- Ugye, megijedtél, kedves gazdám?

- Bizony meg, kedves lovam.

- Látod, így ijedtem én meg, mikor harmadszor ledobtál.

- Ne ijesztgess már, kedves lovam; szemenszedett búzát adok neked, és szűrt vizet hozzá.

- Nem is ijesztelek többet, édes gazdám.

Így értek haza, a királyi palotába. Ott megtartották még egyszer a lakodalmat. Kisidától Nagyidáig folyt a sárga lé, olyan nagy lagzi volt. Igaz volt, mese volt, füle-farka benne volt; aki evett kását, mondja ennek társát.