A rest leány

Egyszer volt egy gazdag leány, aki sohasem dolgozott, mert az anyja
kényesen nevelte. Sokan kérték feleségül, de az anyja a kérőket mind
lebeszélte, azt mondta:

- Hagyd el, ne kérd, mert dologtalan, s nem élsz meg vele.

Megint megkéri egy legény, s az anyja azt is le akarja beszélni, de
ez azt felelte:

- Hát kigyelmed olyan anya, hogy a leányának nem akarja boldogságát?
Jössz-e hozzám, húgom?

- Igen biz' én jó szívvel! - feleli a leány.

A legény azt mondja:

- Gyere, menjünk s esküdjünk meg!

Elmennek, megesküsznek, s a legény a leányt elveszi az anyja ellenére
is.

A leány csak ahhoz tartotta magát, ahogy az anyjánál szokva volt,
ott üldögélt egy helyben, szép kényesen, pirimókosan, nem dolgozott
semmit álló napestig, csak a lábát lóbázta. Neki az is mindegy volt,
ha az ura szidta is érte.

Gondolta az ura:

"Hagyd el csak, ifiasszony, mert majd megtanítalak én téged dolgozni,
ha az anyád meg nem tanított is!" - mert amikor hazajött a mezőről, az
anyja is örökké panaszolta, hogy a menyeasszony semmit sem dolgozik.
S azt mondta reá:

- Evvel, édes fiam, soha meg nem élsz, mert semmi dologhoz nem nyúl.
Úgy ül örökké, mint egy nagy grófné! Jobb lesz, ha elválsz tőle.

- Elválni nem válhatok el, anyámasszony, mert tudva úgy vettem el,
mint dologtalant. Hanem bízza rám kigyelmed, majd megtanítom én őt
dolgozni.

Másnap reggel az ifjú gazda elment ki a mezőre, mikor hazajött, azt
kérdezte:

- Ma hányan dolgoztunk, anyámasszony?

Az anyja azt felelte:

- Ketten, édes fiam!

- Akkor hát ketten is együnk! - mondotta a fia.

Ettek ketten, s az ifiasszony étlen maradt, még este is s reggel is.
Reggel, mikor az ura elment, sírt egy jó nótát, azután sóhajtozni s
gondolkozni kezdett. Egyszer azt kérdi az anyósától:

- Anyámasszony, ha a tüzet megszítom, dolog-e?

- Dolog, édes leányom, dolog!

Megszította hát a tüzet. Azután azt kérdezte:

- Hát ha a tűzre fát hozok be, dolog-e?

- Dolog az is, édes leányom! - felelte az öreg.

Fát is hozott. Azután megint megkérdezte:

- Hát ha vizet hozok, dolog-e?

- Dolog, édes leányom, dolog!

- Hát ha kiseprem a házat?

- Az is dolog!

Vizet hozott, s házat sepert, s az öreg megörvendett, hogy jól kezdi
majd viselni magát, s elmagyarázta neki, hogy miféle dolgok vannak
a ház körül, s azokba beleindította, segítette, tanította.

A gazda hazajött, s mikor asztalhoz kellett ülni, kérdi az anyját:

- Ma hányan dolgoztunk, anyámasszony?

- Hárman, édes fiam - mondta nagy örömmel az öreg.

- Nahát, akkor hárman is együnk! - mondta a gazda is örömmel.

Asztalhoz ültek hát, az ifiasszony még nagyobb örömmel, mert másfél
nap alatt éppen eléggé megéhült.

Az naptól fogva mindig hárman dolgoztak, s hárman is ettek. Még ma
is élnek, ha meg nem haltak.