Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, még az üveghegyeken is túl, ahol a kurta farkú malac túr, volt egyszer egy ember. Annak volt három fia. A legidosebbet hívták Gyuszunek, a középsot Fésunek, a legkisebbet Hadd-elnek.
Mondja egyszer a szegény ember Gyuszunek:
- Eredj, fiam, menj el országot-világot látni, tanulj valamit.
Elment Gyuszu, oda volt egy álló esztendeig, bejárt országot-világot, sok mindent látott, de hogy mit látott, mit nem látott, arról én nem mesélek. Elég az hozzá, hogy egy esztendo múlva visszakerült az apja házához. Amikor Gyuszu hazajött, mondja az ember a középso fiának:
- No, édes fiam, Fésu, most már menj el te is, láss országot-világot, ne maradj hátrább a bátyádnál.
Elment Fésu is, bejárt országot-világot, jártában-keltében sok mindent látott. De hogy mit látott, mit nem látott, arról semmit sem mesélt, én sem mesélek nektek. Elég az hozzá, hogy egy esztendo múlva visszakerült, s akkor az ember mondta a legkisebb fiának, annak a... hogy is hívják, no... ejnye, nem jut eszembe a neve...
(Valaki a hallgatók közül közbeszól: Hadd-el!)
- No jó, hát akkor elhagyom.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése