Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, még az üveghegyeken is túl, ahol a kurta farkú malac túr, volt egyszer egy szegény ember. Ez a szegény ember kiment a fiával a földre szántani, s amint egyet fordul, egyszerre csak elkiáltja magát a fiú:
- Nézze, apámuram, nézze, egy kulcsot találtam!
- Az ám, egy kulcs - mondja a szegény ember -, jó volna, ha egy ládát is találnál hozzá!
Na, ez annyiba maradt.
Tovább szántanak, kettot-hármat térülnek-fordulnak, megint elkiáltja magát a fiú:
- Nézze, édesapám, megtaláltam a ládát is!
Próbálják a kulcsot, hát jól beletalál a zárba. Kinyitják a ládát, felemelik a fedelét, nézik, mi van benne; hát abban bizony nem volt egyéb, csak egy kurta farkú egerecske.
Ha az egérnek a farka hosszú lett volna, az én mesém is tovább tartott volna.
Hát jól van, na, mondok hozzá egy versecskét:
Mese, mese, mátka,
fekete madárka,
úri bunda, kopasz egér,
ugorjon a nyakadba!
Mese, mese, fakakas,
bújj a lyukba, ott hallgass,
Kata, Kata, két garas,
neked adom, csak hallgass!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése