Wu hercege elhatározta, megtámadja Chu tartományt. Figyelmeztette alattvalóit,
hogy aki bármi akadályt gördít a hadjárat elé, az halál fia.
Egyik bizalmasa ellenezte a hadjáratot, de félt nyíltan szembeszegülni urával.
Hajítógépet, golyókat készített, elvitte az udvar hátsó végébe, s fel-alá kószált, amíg a
ruháját a harmat átnedvesítette. Így tett három reggel.
– Gyere ide – parancsolta a herceg. – Mit csinálsz, hogy a ruhád csupa nedvesség?
– A kert végében azon a nagy fán ül egy kabóca. A kabóca ciripel, issza a hajnali
harmatot, s mit sem sejt róla, hogy a háta mögött lapul az ájtatos manó. Az ájtatos
manó elırehajol, ugrásra készül, hogy elkapja a kabócát, és nem gyanítja, hogy a háta
mögött, az ágon veréb ül. A veréb azt forgatja a fejében, hogy elcsípi az ájtatos manót,
és nem gondol rá, hogy mögötte ott vagyok a hajítógéppel. Mindhárom csöppnyi
élılény annyira el van foglalva azzal, hogy megszerezze magának azt, ami
közvetlenül elıtte van, hogy figyelmen kívül hagyja a háta mögött leselkedı veszélyt.
– Jól beszélsz – mondta a herceg, és lemondott a támadás végrehajtásáról.
Az anekdoták kertje
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése