A falu szélén, az út melletti templomban fából faragott istenség szobra állt. Egy
járókelınek vizesárok keresztezte az útját, elcipelte a szobrot, hídként átvetette az
árkon, és keresztülment rajta. Másikjárókelı megsajnálta az istenséget, visszavitte a
helyére, ám a képmás megharagudott, mert ez az ember nem mutatott be áldozatot
néki. Megátkozta, hogy fájduljon meg a feje.
Az alvilági szellemek elképedtek.
– Büntetlenül elengedted, aki átgázolt rajtad, megátkoztad, aki segített Miért?
– Hát nem értitek? – kérdezte az istenség. – A jó embert könnyebb bántani.
Xiao Zan (A nevetés dicsérete)*
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése