– Hetvenéves vagyok már – mondta Jin hercege Ping vak muzsikusának, Shi
Kuangnak. – Pedig még annyi mindent kellene megtanulnom, s oly sok könyvet
szeretnék elolvasni! De azt hiszem, már késı.
– Miért nem világít a gyertya? – kérdezte Shi Kuang.
A herceg felfortyant.
– Hogyan engedheti meg magának az alattvaló, hogy tréfálkozzék urával?
– Én, a vak muzsikus hogyan engedhetnék meg magamnak ilyesmit? – tiltakozott
Shi Kuang. – Arra céloztam csupán, hogy ha valaki ifjúkorában szánja rá magát a
tanulásra, akkor a jövıje fényes lesz, mint a kelı nap, ha férfikorában mélyül el a
tanulmányokban, az leginkább a delelıjén álló naphoz hasonlatos, ha pedig
öregkorában tanul, az olyan, mint a gyertyafény. Bár nem túl fényes, mégis jobb, mint
sötétben tapogatózni.
A herceg egyetértett vele.
Az anekdoták kertje
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése