Guizhou-ban egyetlen szamár sem volt mindaddig, amíg valami különc a hajóján
oda nem vitt egyet. Mivel a szigeten semmi hasznát nem vette az állatnak, szabadon
engedte. Egy tigris megpillantva a szamarat, azt hitte, istenséget lát Elrejtızött,
hosszasan szemlélte az ismeretlent, majd kissé közelebb merészkedett, de azért tisztes
távolságban marad.
Ekkor a szamár iszonyatos hangon elbıdült. A tigris megrémült, elmenekült, attól
tartva, hogy a szamár menten befalja. Távolabb visszafordult, s úgy vélte, nem is
olyan rémisztı ez az ismeretlen. Aztán a szamár ismét bıgött, és a tigris egészen
megszokta az üvöltését Közelebb settenkedett a szamárhoz, és amint közeledett
hozzá, egyre szemtelenebbé, egyre tolakodóbbá, majd már támadóvá vált. A szamár
elveszítette hidegvérét, megfordult, és hátsó lábával kirúgott a tigris felé.
“Ez minden, amit tud!” – gondolta a tigris. Ráugrott a szamárra, elharapta a torkát,
szıröstül-bıröstül felfalta.
Szegény szamár! Ha nem mutatta volna be minden tudását, még a tigris se merte
volna megtámadni! De hát elárulta magát.
Liu Zongyuan összegyőjtıtt munkái
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése