A tanfelügyelı nagyon szigorú volt a tanítványaihoz. Egy ízben meg akart
büntetni egy tanulót. Komor képet vágva hívatta a vétkest, ı maga pedig várakozóan
elhelyezkedett karosszékében. A bőnös diák megérkezett, térdre esett a tanfelügyelı
elıtt.
– Bocsáss meg, uram! Nem akartam elkésni, de találtam ezer uncia aranyat, és
azon töprengtem, mihez kezdjek vele.
A tanfelügyelı az aranyak említésére megenyhült
– Hol találtad? – kérdezte. – A földben elásva!
– És mihez akarsz kezdeni vele?
– Eddig szegény ember voltam, uram – felelte a tanítvány. – Megbeszéltem a
dolgot a feleségemmel, és úgy döntöttünk, hogy ötszáz unciáért darab földet
veszünk, kétszázért házat, százért berendezzük, másik százért veszünk cselédeket,
cselédlányokat. Az utolsó száz uncia felébıl könyveket vásárolok, a másik felét
pedig szerény ajándékként neked ajándékozom annak fejében, hogy fáradozol a
tanításommal.
– Valóban így gondolod? Azt hiszem nem tettem eleget azért, hogy kiérdemeljek
ilyen bıkező ajándékot! – mondta a tanfelügyelı.
Magához hívatta szakácsát, bıséges ebédet készíttetett vele, hogy méltón
megvendégelje a tanítványát Kellemesen töltötték az idıt, beszélgettek, nevetgéltek,
egyik pohárköszöntıt mondták a másik után egymás egészségére. Már kissé
pityókásak voltak, amikor a tanfelügyelınek az eszébe jutott:
– Nagyon sietısen érkeztél. Nem felejtetted el bezárni valami szekrénykébe az
aranyat, mielıtt elindultál?
A tanítvány fülig vörösödött.
– Uram, éppen csak a végére értem, hogy eltervezzem, mihez kezdek a pénzzel,
amikor a feleségem meglökött az ágyban, én kinyitottam a szemem, és láttam, arany
sehol. Hát akkor mire nekem a szekrényke?
– Úgy értsem, hogy amit mondtál, az álom volt csupán?
– Igen, az volt, uram...
A tanfelügyelı rettentı dühbe gurult, de mivel eddig vendégszeretıen bánt
tanítványával, modortalanságra vallott volna, ha változtat a viselkedésén. Erıt vett
magán, azt mondta:
– Látom, még akkor is gondolsz rám, ha álmodsz... Remélem, akkor sem
feledkezel meg rólam, ha valóban lelsz némi aranyat
Xue Tao történetei
szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése