Egyszer volt egy ember,
szakálla volt kender,
bikfa tarisznyája,
égerfa csizmája.
Közel volt a tenger,
beleesett fejjel,
kiapadt a tenger,
kimászott az ember.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
HonlaprendszerüNK
2010. december 17-e óta szerkeszthetetlenek:
- “Én eltökéltem a szívemben, hogy az élet világosságában járok.”
- Gondolkodtató melankólia
- Keresztény bizonyságok, életek, történetek
- Meztelen Világ
- Múltban íródott, jelen-jövőben felhasználható
- Múltban készült,
- Olvasó gondolkodó
- Segítek, hogy segíthessek!
- Üzenet
- Üzenet
2015. január 22-e óta szerkeszthetlenek:
Népszerű bejegyzések
-
Atilla nagykirály birodalmának széthullása után a súlyos megpróbáltatások évei nehezedtek a hun és a testvér magyar népre. Némelyek feltehet...
-
Három bika szövetséget kötött, hogy az összes veszélyt együtt küzdik le a legelőn. Együtt még az oroszlánnal is szembeszálltak, és az sem m...
-
Amikor megérkeztek a magyarok a Kárpát-medencébe, nem foglalták rögtön el, hanem előbb meg akarták tudni, ki van az ő földjükön. Ezért Árpád...
-
Tíz esztendö telt el azóta, hogy Urkon fia, Györk, a pásztorfiú, a sérült lábú üszö nyomán rátalált az Isten kardjára. Tíz esztendö óta vill...
-
- Jordanes és Kézai Simon krónikája nyomán - Történt egyszer, hogy Hunor és Magyar vadászat közben messze elkalandoztak, és már a Meotiszt m...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése