hétfő

A Tündérrózsa meséje.

A Rábaköz holtágait, a Hanyban megbúvó tavakat nyárra pompás virágszemfödéllel
borítja be a természet. Kifehérlik közülük a legszebb vízivirág , a tündérrózsa.

Azt mesélik róla, hogy valamikor régen tündérek éltek itt a vizek között. Csillogott a víz alatti palotájuk, ha rásütött a nap, és sokszor messze hallatszott vidám énekük, ha a partok felé hozta a szellő. Nagyon szerették a szegény embereket. A halászoknak megmutatták a halfészkeket, ahol bő zsákmányra akadtak, a mocsárban csöntörgő pákászokat kivezették az ingoványból, ha belekeveredtek.

Egyszer aztán megromlott a világ.
Az emberek gyűlölködni kezdtek, gyilkolták egymást, és a tündéreknek nem volt maradásuk. El kellet menniük erről a vidékről, és vége szakadt a tündérvilágnak.

A kis Tündér Rózsika sehogy sem akart elmenni, annyira szerette az embereket, hogy nem akart elszakadni tőlük.
- Nem maradhatsz itt tündérnek egyedül - mondta neki Tündér Ilona - csak úgy, ha virággá változtatlak.
 Ezt is szívesen vállalta, csak hogy itt maradhasson. Tündér Ilona gyönyörű vízirózsává változtatta. Az emberek róla nevezték el TÜNDÉRRÓZSÁNAK, és
nyáron, ha ott virít a vizek tükrén, a kis TÜNDÉR RÓZSIKA szeretete mosolyog róla az emberekre.
A lébényi Forrás-tavakban nyaranként mai is megcsodálható ez e mesebeli szép virág, a TAVIRÓZSA.

Forrás: száz magyar falu könyvesháza sorozat Lébény Thullner István  könyve

Nincsenek megjegyzések: