Amikor Győr is a törököké lett, kicsaptak a városból
csapatok rabolni a környező falvakba. Elhajtották az állatokat, összefogdosták
azokat az embereket, akiket el lehetett adni rabszolgának. Akik pedig
ellenálltak, azokat leöldösték, házaikat felgyújtották. Rettegésben élt a nép a
rabló hordák miatt.
Egyszer Lébénybe is elért egy ilyen nagy csapat. A nép a
templomba menekült előlük, mert azt úgy építették régen, hogy erős vár is volt,
ha veszedelem következett.
A törökök sem bírtak a kőépületekkel. Hiába döngették a
vaspántos kapukat, mert azokat a nép jól elreteszelte, és a templomban hangosan
imádkoztak, énekeltek, hogy az Isten szabadítsa meg őket a veszedelemtől.
A sikertelen ostrom miatt haragvó törökök elhatározták, hogy
az emberekre gyújtják a templomot. Hordták össze a szalmát, rőzsét, hogy
meggyújtsák.
Ekkor azonban a lébényi hanyból hirtelen hatalmas
farkascsorda tört rájuk. Üvöltve ugrottak a török katonákra, s akit értek
szétmarcangoltak. A többi pedig rémülten menekült ki a faluból, s nem mertek
többet Lébény közelébe jönni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése