A fehér ló mondája

Árpád vezér és nemesei hallottak Pannóniáról, hogy a legjobb föld a világon sehol sincsen, ezért közös elhatározással elküldtek egy küldöttet, név szerint Kusidot, hogy az egész földet szemlélje meg, és a föld lakóit kérdezze ki. Amikor Kusid a mai Magyarország közepébe eljött, és a Duna menti részekre leszállott, azt látta, hogy körös-körül a föld jó és termékeny, a folyó jó és füves -és eztetszett neki. Ezután elment a morva Szvatopluk fejedelméhez, aki Attila után ott uralkodott. Kusid köszöntötte népe nevében és az ügyet, amiért odament, előadta. Amikor Szvatopluk a magyarok szándékát meghallotta, nagy örömmel örvendezett, mert azt hitte, hogy ezek parasztok, akik azért jöttek, hogy az ő földjét megműveljék. Örömében a követet kegyelmesen elbocsátotta. Kusid pedig a Duna vizéből kulacsát megtöltötte, perje fűvel tömlőjét megrakta, aztán a fekete földből rögöket vett fel, azzal az övéihez visszatért. Amikor elmondotta mindazt, amit látott és hallott, és a kulacs vizet, a földet és a füvet megmutatta, a magyarok nagy örömmel örvendeztek. Mindjárt felismerték, hogy a föld igen jó, a víz édes, és a mező füve hasonlatos ahhoz, amit Kusid nekik elbeszélt. Ezután közös határozattal Kusidot a fejedelemhez visszaküldték, és Szvatopluk fejedelemnek egy nagy fehér arabs paripát, arábiai arannyal aranyozott nyereggel, aranyos fékkel a földért elküldöttek. Amikor Szvatopluk fejedelem az ajándékot meglátta, még jobban megörült, mert azt hitte, hogy ezt földjéért, mint telepesek küldték. Ekkor Kusid a fejedelemtől azt kérte, hogy földet, füvet és vizet adjon. Ezt a kérést Szvatopluk teljesítette. Árpád vezér ezalatt a hét vezérrel Pannóniába bejött, de nem, mint vendég, hanem most már mint a föld jogos örököse és birtokosa. Amikor ezt a fejedelem meghallotta, gyorsan sereget gyűjtött, mert félt a magyaroktól. Szövetségeseitől segítséget kért, majd a csapatokat egyesítette, és a magyarok ellen vonult. A magyarok eközben a Duna mellett gyülekeztek, és egy gyönyörű mezőn hajnalhasadtával csatát kezdtek. Az Úr segedelme velük volt: színük elől Szvatopluk fejedelem elmenekült a csatából. A magyarok egészen a Dunáig üldözték. Ott Szvatopluk ijedtében a folyóba beleugratott, és vízbe fúlt.

A csökmői sárkány

Történt úgy 1770 körül, hogy  egy békési csaló, tudományos nevezetes Csuba Ferke már sokszor került börtönbe "varázslásért". Hogy bosszút álljon az őt letartóztatókon, cselt eszelt ki. Elhitette velük, hogy meg tudja szerezni a csökmői sárkány kincsét 500 forintért. A falu emberei kimentek vele a domboldalra, ahol előtte gondosan elrejtett köveket és csontokat. Mondta nekik először el kell pusztítani a sárkányt, aztán övék a kincs. Megmutatta nekik a kötelet amit húzniuk kell - a másik végét a dombon lévő fák tetejére kötötte, és vödröket  aggatott az ágakra hogy "bömböljön" a sárkány. Amikor már nagy munkában voltak megszólalt: "Úgy húzzák azt a kötelet, hogy aki más ember feleségével hált az vigyázzon mert azt felfalja a sárkány, annk jó lesz innen elkotródni míg  nem késő!". Az emberek futásnak eredtek, Csuba Ferke pedig a  pénzzel együtt eltűnt, többé sosem látták. Bottal üthették a nyomát. Utána évtizedekig bicskát rántottak a csökmőiek ha "sárkányhúzónak" hívták őket.

II. Lajos király rejtélyes halála

II. Lajos király halálát forrásaink igen röviden adják elő. Mikor a mohácsi ütközetben (1526. augusztus 29-én) a csatarend már megbomlott, a király kedvelt kamarásával, Czettrichhel menekülni akart; de Csele falu mellett a megáradt mocsaras ér partjáról lova lecsúszott, és a királyt maga alá temette az iszapba. A kamarás, ki már átjutott a vízen, látta, hogy segítség nincsen többé; megjegyezte hát a helyet, és előbb Székesfehérvárra, aztán pedig Mária királynéhoz, Pozsonyba ment a szomorú hírrel.
Szerémi György, II. Lajos káplánja, 1840-ig ismeretlenül hevert egykorú emlékiratában és a hozzákapcsolt Epistola Flebilis-ben (mely Erdélyi László gondos kutatásai szerint [22] bizonyosan Tatai Miklós káplántól ered) egészen másként tűnik föl a király halála. Ez előadások szerint II. Lajos gyilkosság áldozata lett!
Szerémi először 1528-ban egy lengyelországi plébánostól hallotta, hogyan ölte meg Lajos királyt Szapolyai György Székcsőn, és újra hallotta egy magyar vitéztől, aki szemtanú volt, de csak János király halála után vallotta meg a titkot, nem bírván tovább elviselni a lelkifurdalást. Összefoglalva Szerémi előadását az Epistola Flebilis teljesen parallel adataival, a történet a következő: Mikor a csata elveszett, II. Lajos királyt Szapolyai György és Tomori Pál érsek az est sötétében a Csele patakon át Székcsőre vitte, a plébános házába. Velük volt Czettrich királyi kamarás is többedmagával, és Szapolyai Györgynek egy kapitánya. Mikor a király a sebtiben készített kis vacsorához ült, Tomori Pál azt mondta neki: „Egyék felséged gyorsan, mert a török a nyomunkban van.“ Ezután az érsek Szapolyai Györgyöt sürgette, hogy menjen a szállására felkészülni, mert azonnal indulniok kell Buda felé. „Én készen vagyok - felelt György -, menjen csak tisztelendő uraságod a szállására; én a király mellett maradok.“ Mikor az érsek távozott, Szapolyai György rákiáltott a királyra: „Te bestye tanchos kiral, te parázna, te igazságtalan király! Elvesztetted Magyarországot!“ Mire Lajos király azt mondta: „Nem az én akaratom volt ez, hanem a rendeké és a főpapoké.“ Ekkor Szapolyai György kirántotta háromélű cseh kardját, és háromszor a király jobb oldalába mártotta. Lajos leesett a földre. Czettrich és a többi kamarás erre Tomori Pál szállására szaladtak, és ott azt kiabálták: „Hamar, hamar, nagyságos uram, mert Szepesi György megölte Lajos királyt!“ Az érsek ezt hallván, berontott a szobába, és megölte Szapolyait. Ott vala azonban Szapolyai kapitánya, aki hallván, hogy urát megölték, előrohant, és Tomori Pált legyilkolta. Hárman feküdtek hát ott halva. Történt pedig mindez késő éjszaka, péntekre verradóban, mint a magyar vitéz vallotta. Szapolyai Györgyöt és Tomori Pált a székcsői templomba temették el. A királyt lepedőbe csavarták. Mezítláb, hajadonfőtt volt, rajta az aranyos ing, melyet a királyné készített, nyakán az aranylánc kis kereszttel, az ujján a jegygyűrű. Reá adták véres ruháit is, és éjfélkor kivitték a Csele falucska mellett levő mocsár partjára. Itt egy kis sírt ástak neki lámpavilágnál, és ott hagyták. Ezen a helyen feküdt szegény Lajos király János fővételétől Mártonnapig. Tatai Miklós káplán, ki a holttest föltalálásakor jelen volt, látta a király jobb oldalán a három szúrást.

Grimm legszebb meséi - Kékszakáll

A selymes kék szakálláról híres lovag egy ízben próbára tette feleségét. Rábízta egyik szobája kulcsát azzal a kikötéssel, hogy oda nem szabad belépnie. A próba nem sikerült, az asszony halállal bűnhődött. Hasonló sorsra jutott a lovag többi felesége is, míg az utolsót az asszony fivérei megmentették.