A sárkány tava

Réges-régen kelta település volt Lébény helyén. Az itt letelepedett kelta törzsek e térség erdők övezte dús füvelőin legeltették állataikat. Hívogatta őket a kristálytiszta vizű tó, hogy abból szomjazó állataikat megitassák.

Egyszer, amikor a nap felkelt, az egyik pásztor meglepődve látta, hogy

a tó vize nagy hullámokkal kavarog és egy sárkány nyújtogatta ki fejét a vízből. Közben azt morogta:

– A tó vize a mai naptól az én birodalmam, naponta egy bárányért adom a vizet.

A pásztor ijedten fújta meg kürtjét és hírül adta a népnek a sárkány üzenetét. A szállás népe mindjárt összeült tanácskozni, hogy mitévők legyenek.

Éppen akkor ment arra egy daliás római katona. Megkérdezte tőlük, miről tanácskoznak oly nagy szomorúságban.

– A hétfejű sárkány birtokba vette a tavat – felelték –, és naponta egy bárányért enged vizet meríteni a tóból, hogy állatainkat megitathassuk.

A hallottak miatt nagy haragra gerjedt a katona.

– Majd én megszabadítalak benneteket a hétfejű sárkánytól – mondta, és együtt lementek a tóhoz. Alig értek a parthoz, a sárkány máris kinyújtotta az egyik fejé és követelte a bárányt.

– Majd adok én neked bárányt! – kiáltotta a római, és kirántva kardját egy csapásra levágta a sárkány fejét. A szörnyeteg erre sorban kinyújtotta a többi fejét, s azokból tüzet, füstöt, vizet, szelet, mérget és villámot okádott. Mikor a hetedik fej is lehullott, az ég nagyot dördült és a sárkány élettelenül nyújtózott el a tó vizén. A katona ekkor kiadta a parancsot a körülötte állóknak:

– Hajtsatok ide hat ökröt járomban tézslával, hozzatok kötelet és láncokat!

Hiába volt azonban az erőlködés, a kötél és a lánc elszakadt, a sárkány nehéz teste visszazuhant a tóba. Ezt látva a katona újabb, vastagabb kötelet, erősebb láncokat hozatott az emberekkel. Azok sietve teljesítették parancsát, és a sárkányt újból megkötözve kivontatták a tóból az erdő melletti rétre. Száraz fával körberakták, alája rőzsét, szalmát tettek, és azt meggyújtották. A sárkány magasra csapó lángokkal, sisteregve égett el.

Később a római katona utódai lettek Lébény környékének birtokosai, a sárkány tavát pedig emberemlékezet óta Tószeri-tónak hívják, és most is a Hanság egyik gyöngyszeme.

(Ruff Andor: Mosonmegyei és környékbeli népregék, mesék és mondák. Magyaróvár, 1929. 165 p.; Mosonvármegyei regék és népmondák. In: Mosonmagyaróvári Helytörténeti füzetek 2. sz. Mosonmagyaróvár, 1983. 66 p.; Susovits István: Mondák. In: Lébényi Helytörténeti füzetek 1.; Timaffy László: Történelmi mondák a Kisalföldön. In: Arrabona, 1976. 18. 75-86. p.; Németh Judit: Lébény története és jelesnapi szokásai. Győr, 1995. 35-40. p.; Thullner István: Mosony vármegye. Helytörténeti olvasókönyv. Győr-Mosonmagyaróvár, 1993. 275-352. p.)