A film Szécsi Magda meséjéből, Orsós Teréz képeinek felhasználásával készült.
Rendezte: Horváth Mária
Zene: Oláh József, Parno Graszt
hétfő
vasárnap
péntek
Aranybolygó meséi- A bárány sárkány
Kérlek szavazz rá az Arany vlogon! http://www.aranyvlog.hu/palyazo2014/a...
Hát,
a mikrofon valamiért nem üzemel, így egy régebbi anyagot vágtam meg és
töltöttem fel Tube-ra. Ez egy, az általam írt mesék közül, az
Aranybolygó mesegyűjteményből. Ennek a műfaja: népmese paródia. Célom
természetesen, hogy a mesegyűjtemény írásban is megjelenjen, de úgy
gondoltam nem árthat, ha az egyik kedvencem megjelenik itt is. Remélem
tetszeni fog és valahogy kibírjátok az új RD epizódig, vagy egy új
paródia megjelenéséig.
szerda
A török basa
Akkor
történt, amit most elmondok, amikor a török volt az úr Magyarországon.
Valamelyik nagy háború után volt: a törökök mentek vissza a hazájukba,
s amerre áthaladtak, falukat, városokat felgyújtottak, asszonyokat,
férfiakat, de még gyermekeket is elvittek Törökországba, szomorú
rabságba.
A többi közt Törökországba került egy kisfiú is. Ezt a török császár
udvarába vitték, ottan nevelődött fel. A török császár megszerette az
ügyes fiút, katonának nevelte, s az isten úgy felvitte a dolgát, hogy
basa lett belőle.
Telik-múlik az idő, megházasodik egyszer a magyar fiú, s Isten
megáldja gyermekkel. No, ha megáldotta, dajka is kellett a gyermek
mellé. Mikor éppen dajkát kerestek, arra vetődött egy öreg magyar
asszony, azt a basa mindjárt felfogadta dajkának, hadd legyen az ő
gyermekének magyar dajkája. De ugyancsak meghagyta az asszonynak, hogy
jól vigyázzon a gyermekre, még a szél fúvásától is őrizze, mert
különben így meg úgy megbünteti.
Hiszen dajkálta az öregasszony, ahogy tőle kitelt. De egyszer a
gyermek megbetegedett, s sírt éjjel-nappal, nem tudta elcsitítani.
„Istenem, Istenem – tűnődött magában az öregasszony -, mivel tudjam elcsitítani ezt a gyermeket! Ha meghallja az apja a sírását, vége az életemnek!"
Mit gondolt, mit nem magában, elkezdett énekelni a gyermeknek:
„Istenem, Istenem – tűnődött magában az öregasszony -, mivel tudjam elcsitítani ezt a gyermeket! Ha meghallja az apja a sírását, vége az életemnek!"
Mit gondolt, mit nem magában, elkezdett énekelni a gyermeknek:
Csicsija, babája,
szép török fiúcska!
nekem is volt egyszer
szép kicsi fiacskám,
elvitte a török,
szép piros hajnalban,
hajnal hasadásban.
Most is megismerném,
ha elémbe jönne,
karja fehérjéről,
fehér szemölcséről.
szép török fiúcska!
nekem is volt egyszer
szép kicsi fiacskám,
elvitte a török,
szép piros hajnalban,
hajnal hasadásban.
Most is megismerném,
ha elémbe jönne,
karja fehérjéről,
fehér szemölcséről.
Hallotta ezt a nótát a basa felesége, aki értett magyarul. Szalad az urához, s mondja, hogy mit énekel az öregasszony.
- Ez az én édesanyám! – kiáltott a basa, s szaladott ki az öregasszonyhoz.
- Anyám, édesanyám, lelkem édesanyám, nézzen a szemembe, meg ismer-e engem?
Mondotta az öregasszony:
- Megismerlek karod fehérjéről, fehér szemölcsödről.
- Anyám, édesanyám, lelkem édesanyám, nézzen a szemembe, meg ismer-e engem?
Mondotta az öregasszony:
- Megismerlek karod fehérjéről, fehér szemölcsödről.
Ott mindjárt felgyűrte az inge ujját a basa, és ím, rajta volt a
karján a fehér szemölcs. Ott mindjárt egymás nyakába borultak,
vége-hossza nem volt ölelésnek, csóknak.
Így volt, igaz volt, vége volt.http://jovonk.info/2014/07/02/esti-mese-torok-basa
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)


