Legendák, mesék, mondák

hétfő

A bárány meg a juh beszéde

Télen, mikor már alig van mit enni, azt mondja a bárány az anyjának (vékony hangon):

- Édesanyám, mikor lesz nyár?

Az anyja azt mondja rá (vastag hangon):

- Majd ha meleg lesz!

A bárány:

- Eperlevele-e-et!

Az anyja:

- Kórója is jó volna!

Nyáron, mikor a tilos lucernásban van, örül is, meg iparkodik is, s azt mondja:

- Be-e-e jó levele-e-es!

csütörtök

A tölgyerdő kincse

Faragott kváderkövekből épült ősi templomáról híres falu, Lébény mellett terül el a mély árokkal körülvett százhektárnyi Tölgyerdő. Az itteni szájhagyomány azt tartja róla, hogy a törökök ültették. Táborhelyük volt, innen indultak a környék falvait kirabolni, gyermekeiket, asszonyaikat és a férfiakat rabszíjra fűzve fogságba hurcolni. A falu lakói közül sokan az ingoványos Hanság nádas, rekettyés vadonában kerestek a török elől menedéket. Nagy volt a félelem, a szenvedés és nélkülözés. Mindennap kérték az egek urát, hogy szabadítsa meg őket a töröktől.

A falu közelében pihent meg a Bécs ellen vonuló török sereg is. A vezír sátorát a Barát-tó dombos partján állították fel, aki onnan szemlélte a templom és a kolostor körül kialakult ellenállás kimenetelét. Hiába volt a bátor és elszánt védők ellenállása, az óriási túlerő legyőzte őket. A pasa örömében igen megkedvelte ezt a tájat, kíséretével többször is belovagolta a falu környékét. Ott, ahol most a Tölgyerdő közepe van, megállt, és azt mondta egyik kedvelt íjászának:

– Röpítsd el nyiladat az ég négy tája felé, és ahol a nyílvesszők földet érnek, ott legyen a tábor széle. Ültessétek be tölgycsemetékkel, és ássatok köré mély sáncot, mert ez a táj igen kedves nekem!

Hiába volt azonban e lelkének kedves táj, gondolatait a gazdag Bécs város kifosztásának terve kötötte le. Nem is várakozott sokáig, megindította roppant seregét. Óváron két napot pihent és ez lett a veszte. Mire a nagy város alá ért, ott már várta Európa egyesült serege. A csatát vesztett törökök visszavonuló maradványai elözönlötték az egész Mosoni-síkságot, bosszút állva gyilkoltak, gyújtogattak, amíg csak üldözőbe nem vette őket a magyar lovassereg.

A Hanság keleti nyúlványánál nagy csatározásokra került sor. Hogy a rabolt kincsek terhétől megszabaduljon, a menekülő pasa a tölgyesbe érve éjjel elásatta a bivalybőrökben tartott mesés gazdagságot, és sietve menekültek vissza Buda felé.

Az elásott kincs megtalálása utáni vágy aztán évtizedekig foglalkoztatta a környék szerencsére vágyó embereit. Amikor már többször is sikertelen maradt a keresés, még az ördögöt is segítségül hívták.

Egy öreg ember, aki még emlékezett a törökök elásott kincsére, három társával éjjel elindult az erdő közepén lévő keresztúthoz. Ott kört húztak a magukkal hozott szenteltvízzel, és a kör közepén a földre ülve elkezdték visszafelé mondani a miatyánkot. Abban reménykedtek, hogy a szellem képében megjelenő ördög majd megmutatja nekik az elásott kincset. Úgy éjféltájban az erdő zúgni kezdett, nagy szélvihar kerekedett, a fácánkakasok ijedt kiáltásokkal rebbentek fel. Villámlás és nagy égzengés közepette, tüzes láncot zörgetve megjelent az ördög szelleme, amitől a kincsvadászok úgy megijedtek, hogy elakadó lélegzettel, félelemtől remegve hazafutottak. Többé még az erdő közelébe sem mertek menni.

https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/SzazMagyarFalu-szaz-magyar-falu-1/lebeny-888C/fuggelek-8BA0/i-mondak-mesek-legendak-8BA1/